-A tervmutatók, elvtársak, azok beszélnek, gyűrte homlokát kétségbeesetten izzadó markába Borsos elvtárs, mikor kétnapi fejtágítás után hazaérkezett a székesfővárosból. - Eredményeket kell produkálni, nagyobb termelékenységet, több bevételt, halál a feketézőkre- csapott olyat íróasztalára, hogy a kis Lenin-szobor kettőt pattogva penderült a szemétkosárba. -Nincs pardon- egyenesedett fel liluló fejjel a pártitkár, miközben gyengéd mozdulatokkal törülgette a kiszabadított Lenin elvtárs kopasz fejét, - nincs feketézés, nincs mutyizás, mindenki adózzon és punktum! Javaslatokat várok, elvtársak, - kopogtatta meg ceruzájával az asztalt, és szabad utat engedett egy kis szellentésnek, mely jó ideje kínozta.

Mire Abszolút elvtársnő felszolgálta a kávét, már szépen gyűltek az ötletek. Koporsós Grünstein, a temetkezési vállalkozó, minden második kliensétől megtagadja a számlát. Bezáratni, jött az utasítás. De ki fog akkor temetni?- jött az ellenvetés. Majd vigyáznak az elvtársak, és nem halnak meg, vakargatta fülét egy ceruzával Borsos elvtárs, majd elmélyülten tanulmányozta a kibányászott fülzsír minőségét. Manyika, a púpos virágárus, csak a piaci forgalom után adózik, az otthoni virágokkal vígan feketézik. Megjelölni a virágokat piros olajfestékkel, hogy ne tudja otthon eladni, mondta összehúzott szemmel Borsos elvtárs, és unatkozva nézte a plafont. A szép Böbe által vezetett kupleráj átalányban adózik, nem a kliensek által igénybe vett szolgáltatások után. Hopp!- emelte mutató ujját a magasba Borsos elvtárs és elkerekedett a szeme, megvan, elvtársak, a célfeladat!

Paszternák Boriska, művésznevén a szép Böbe, a háború után vette át megboldogult édesanyjától a piroslámpás ház vezetését. Böbe szép volt, karcsú és fekete, rossz nyelvek azt suttogták, Borsos elvtárs édesapja volt a nemzője, aki Bauer Henrik néven a helyi bank fő részvényese volt. Oh, a mama, Paszternák Sarolta, a háború előtti világ szeretett Saci mamája, de sok kamasz fiút vezetett be a testi szerelem rejtelmeibe, ám amint megszületett a kis Böbe, rejtélyes módon nagyobb összeghez jutott, majd megnyitotta nyilvánosházát és onnantól csak az üzlet felvirágoztatását tűzte ki célul maga elé. Saci mama öreg volt, de nem hülye, és mikor halálát érezte közeledni, a szép Böbét tette meg örökösévé. Ekkor már új szelek jártak, de kufircolni mindig szerettek a férfiak, ezért Böbe folyamatosan bővítette menazsériáját. Volt ott egy kiugrott apáca, Benedicta kisasszony, aki talpig fityulásan fogadta a klienseket, és nem volt hajlandó megszólalni, mert némaságot fogadott. Így a történet. A valóság persze az volt, hogy egy partizánnő lányaként nyúlszájjal született, és az édesanyja eldobta, de a helyi patkolókovács felesége megtalálta és felnevelte a némát. Erzsike elvtársnő, az élmunkás, kis, kurta köpenyben fogadta a jelentkezőket, és alatta nem viselt semmit, de szobájában egész kötöde volt felszerelve, s míg ő előredőlve elmélyülten igazgatta a spulnikat egy ládán egyensúlyozva, addig az örömre várók hátulról vettek elégtételt az élet sérelmein. Szigorú, szőke kontyot viselt Zsenya és egyenruhát, mint az elvtársi Szovjetunióban, és csak privát vendégeket fogadott, lehetőleg nagy bajszút, barna szeműt, mert élt-halt Sztálin elvtársért. Egyre szebb forgalmat bonyolított tehát a szép Böbe, adózott is becsülettel, s meg sem fordult a csinos kis fejében, hogy beépített ember lesi majd az üzleti titkokat.

-Legalább három ember kell a megfigyeléshez, elvtársak- nézett gondterhelten csapatára Borsos elvtárs, mikor este összegyűltek az Aranysárkányba, egy fröccs felett megbeszélni a feladatokat. Legyen az egyik a sánta Kis, annak úgyis rövidebb az egyik lába, el fog férni az ágy alatt, ha jól behúzza a másikat. Legyen- jegyezte fel szemöldökét ráncolva a párttitkár. Guberli elvtárs lehetne a másik, mert ő ért hozzá, kupleros volt a nagymamája, így a másik elvtárs. Megbízható?- hümmögött Borsos elvtárs. Az, csak egy kicsit süket. Nem baj, legyintett a párttitkár, majd megfogja az ágy lábát és számol. Ha tízig rázkódik az ágy, az már egy menet. Egy a lényeg, elvtársak, minden dugás egy strigula. Értve vagyok?

-Ki legyen a harmadik? Nézzék, ezzel nem vesződünk tovább elvtársak- csapta össze noteszét Borsos elvtárs és felállt- ennél veszélyesebb feladatokat is elvállaltam már az ügyért. Feláldozom magam- mondta és berekesztette a bizottsági gyűlést.

Másnap estére, mire beindult a ház forgalma, mindhárom megfigyelő elfoglalta a helyét. Guberli elvtárs kicsit kényelmetlenül ugyan (rövid volt az ágy), de elhelyezkedett, kis zsebnoteszével és vadonatúj tintaceruzával felszerelkezve várta az eseményeket. Sánta Kis a szekrénybe szorult, s két illatos női pongyola közül kukucskálva készült a nagy leleplezésre, míg Borsos elvtárs egy vastag bársonyfüggöny mögött foglalta el pozícióját, Zsenyácska szobájában.

Az akció elkezdődött, s a férfiak csak jöttek, egyre jöttek. Többek közt a főkönyvelő elvtárs, ki két menetre is befizetett Zsenyácskánál. Ezért nincs ennek gyereke, gondolta magában Borsos elvtárs, míg szorgalmasan strigulázott, mert máshol lövi el a puskaport. A hentes, a mackótermetű Pisti, akit mindenki csak Nudlinak hívott a háta mögött, olyan vehemenciával csintalankodott Erzsikével, hogy egy rugó fájdalmas pendüléssel megadta magát, és kis híján kiverte az ágy alatt izzadó Guberli elvtárs jobb szemét.

Hosszú volt az éjszaka, a papír meg kevés, hogy minden menetet feljegyezzenek, és meg kell vallani, a kezdeti izgalmak után Kis elvtárs bele is aludt a feladatba. Úgy hajnali kettőkor, mikor a helyi gyógyszerész Benedicta kisasszonyt, a néma apácát gyömöszölte, síri hangon nyikordult a szekrényajtó és nagy robajjal kiesett Kis elvtárs. Nagy baja nem esett, csak a jobbik lábát törte. Ám ennél is nagyobb szenzáció volt, hogy megszólalt a néma apáca. Hogy mit mondott, azt fedje homály, de másnap bekerült a jegyzőkönyvbe. Újabb fekete pont a klerikális reakciónak.