Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Hóhányók
A tél nem a csillogó arcát mutatta. Vad volt és harapós. Konok és alattomos felhők jöttek, aztán fehérbe fullasztották a világot. Az ég piszkos szürkéje egybefakult a háztetők ívével. Összefolyt ég és föld, s a hidegben keményen pendültek a hangok. A kert bokrai szelíd, fehér hullámsírba buktak, a madáretetőn csáléra csapott hó kucsma díszlett és a macskák farka cifra kérdőjelként kandikált ki a hóból.
-Lapátra fel- így a ház ura és pár perc múlva csinos ösvény kanyargott a kapuig. Az utca különös képét mutatta, a szél a kapuk feléig rúgta fel a havat, szeszélyes mintákat írva a házak falára, és az árok láthatatlanul pihent a hó alatt.
Lassan, akkurátusan lapátolt, lélegzete kis pászmákban szállt. Kutya hideg van, szívott nagyokat az orrán, de mire a szomszéd Juliska néni háza előtt is ellapátolt, már nem érezte. Derekát jólesően megnyújtóztatva elnézte a kéményekből szálló füst táncát. Közben a szemközti szomszéd is bősz lapátolásba fogott, aztán sorra nyíltak a kapuk, szállt az adjon isten meg a jókedvű köszöntések.
-Igazán, hogy milyen ügyes hóhányó maga, szomszéd- lépett ki mosolygósan Juliska néni, kis tálcán pálinkás poharakat egyensúlyozva.- Fogyasszák egészséggel, kínálta körbe a lapátolásban megfáradt szomszédságot.
-Egészségünkre! Isten éltesse a feleségem urát, azt a mulyát- vakkantotta Pista bácsi, aki vőfélyként rigmusok sokaságát érezte magában időnként felbuzogni.
-A legtisztább szilva, krákogott jólesően a szembe szomszéd. A többiek könnybe borult szemmel bólogattak.
-De az én barackom sem kutya, fordult ki rögvest a kapun Pista bácsi egy csatos üveggel. Isten-isten!
-Ez jó, ez sárgabarack, hangzott egyértelműen, és még nem kóstolták a sógor birsalma pálinkáját, szólt a sarki házban lakó Gyurka bácsi és elkezdték körtáncukat a kis poharak. A teremtő csodájára nem akadt két egyforma pálinka az utca ezen szakaszán. Volt törköly, meggy és ágyas is, ám az íze mindnek különbözött. De csak azért, hogy meglehessen kóstolni a következő fajtát is.
Kicsit lapátoltak, kicsit ittak, eközben nem történt semmi fontos, csak lassan elállt a hó, megszínesedtek az arcok és hó mentesek lettek a járdák meg a beállók. Közben méteres hó falak nőttek, aztán megjöttek az asszonyok pár tányér frissen sült pogácsával. Nevetés szállt, ropogtak a léptek.
Lassan elfogyott a lapátolni való, és kedélyes beszélgetés kerekedett. Körbejárt a többedik kör pálinka és szomszédok az ötödik házból veregették egymás hátát jókedvűen.
Már majdnem dél lett, mire feltűnt az utca elején egy hókotró.
-Na, ez is jókor már, emelte sokadik köszöntésre poharát Pista bácsi.
-Igyunk a masiniszta egészségére! Isten éltesse a masinisztát, aki rögvest kitakarítja az utcát- szólt szeretettel és kicsit, egészen aprót csuklott.
Aztán elhúzott előttük a gép és szép vastagon beterítette a tisztára lapátolt járdákat piszkosszürke hóval. Kicsit meghökkentek, kicsit mosolyogtak, de cseppet sem haragudtak.
Ők már rózsaszínben látták a világot.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Kacsó Márton Március 20, 2015, 9:56am
-
"...dudoló barackok..." = fantasztikus írás, s közben én is érezni véltem ezeknek a varázslatos kis pálinkáknak az ízét-illatát... Talán egyszer nekem is szerencsém lesz hozzá?!
-
Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Február 2, 2014, 10:25pm
-
...megtörtént!
-
Hozzászólt Dr. Csuták János Január 31, 2014, 5:45am
-
Kedves Katalin!
Ujjongtam a kis történet olvasása közben, mert - ellentétben a borongós hozzászólásokkal - mintha a mi utcánkról, az én szhomszédságomról vette volna a mintát. Még a hótoló is pont akkor jött.
-
Hozzászólt Baksai József Coci Január 30, 2014, 1:49pm
-
Szép munka !!!
-
Hozzászólt Beke Ernő Január 29, 2014, 10:13pm
-
Igen, nálunk is hasónlóan takarítódott el a hó, de azok az emberek, szomszédok már rég nem fáznak. Ugyan még van egy-két szürke barát, aki nem szégyelli a hólapátot megfogni, de sajnos egyre fogyunk.Új fiatal generáció költözött helyükbe, akik csak ki lépnek a kapujukból, és a bokáig érő, vagy még nagyobb hóba , leszegett fejjel vágnak neki a szűz hónak,csak ők tudják hová vezető céljuk felé...Kösz az írást, hisz régmult kedves téli képeket, emlékeket idézett fel bennem. U.i tisztelet a kivételnek...
-
Hozzászólt Győrffy János Január 29, 2014, 3:05pm
-
Élethű írás.Nyárádmentén még akad ilyesmi,mert a jószomszédoknak mindig akad alkalom egy kis beszélgetéses együttlétre ,,egy kis toroköblögetéssel egybekötve",de a lényeg mégis a közös segitség.
-
Hozzászólt Illés László Január 29, 2014, 2:17pm
-
ÉN A KOROMNÁL FOGVA, MÉG ÁTÉLTEM HASONLÓ, SZÍV ÉS (LÉLEK MELEGÍTŐ) PILLANATOKAT !
HISZEM HOGY ERDÉLYBEN, MÉG MA IS ELŐFORDULNAK A LEÍRTAKHOZ HASONLÓ ESEMÉNYEK.
-
Hozzászólt Modi Dezsö Január 29, 2014, 1:48pm
-
Írásod a tiszta emberi kapcsolatokat tükrözi, örülök hogy ismerem (és éltem) ilyen társadalmi rendszerbe is, ellentétbe a nyugati civilizációval ahol nem jelent sokat egy szomszéd.
Köszönjük hogy írtál!
-
Hozzászólt Ács Zsuzsanna Enikö Január 29, 2014, 1:20pm
-
Nagyon kedves.A derü,a barátság,a jó modor érzödik ki belöle.
Tetszik.
-
Hozzászólt Lengyel József Január 29, 2014, 11:00am
-
Nagyon tetszik az írás,gratulálok!
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz