Hálát mondok Neked én Jóistenem:
hogy segítettél őrizni hitem,
hogy bírom a fájdalom bánatát,
s nemzetem szeretetét, a hazát.

Hogy adtál nekem szívet érezni:
nemzetségem könnyét szárítgatni,
értük alázattal imádkozni,
velük szeretni, örömben élni.

Köszönöm, hogy újra visszahoztál:
magyar hazában kalauzoltál,
hogy nem hagytál idegenben veszni,
s bírtam földedben szerelmesedni.

Köszönök neked itt minden napot:
Mit élhettem köztetek magyarok,
a szerelmet, soha el nem múlót,
tavaszt, nyarat, az őszt a haldoklót.

Köszönöm, hogy magyarnak születtem:
hogy magyarként magyar sorsot éltem,
Hogy származásom soha nem feledtem.
hogy élt hitem, benne emberségem.

Tettél Te engem ősz rokonává:
sziklák csúcsán álló virággá,
s fáklyát adtál kezemben fényeset,
s mutattad az utat, merre menjek.

Engedted könnyeim kitisztulni:
a hazaszeretetet éltetni,
helyes utat írottan hirdetni,
szavaimat könyvekben bezárni.

Tudom ha gonoszak fertőznének:
ha hazám ellen vezényelnének,
te fognád kezem, s visszarántanál,
Isten kezeddel énrám vigyáznál.
27.10.2012