Akkor Te is ’68-ban voltál tizennyolc. Utóbb derült csak ki, hogy ez az év volt legújabb kori történelmünk egyik kulcsesztendeje. De erről akkor még semmit sem tudtál, mint ahogyan - velem együtt - sokezer társad sem.

Már dolgoztál vagy éppen érettségire készültél, s ha világlátni vágytál, legfeljebb a szocialista országok némelyikébe juthattál el – a Lajtán túl álmaid birodalmába tartozott. Szüleid, ha tájékozódni akartak a nagyvilág dolgairól, évek óta „külföldet” hallgattak estelente, Te meg inkább Luxira vagy a Teenager partira kerestél rá titokban zsebrádiódon, már ha volt. Szerettél Erdélyt-járni, más meg a Metró-koncerteknek volt gyakori látogatója. De nézhetted kedvenc - mert egyetlen hazai - tévécsatornánkon a Táncdalfesztivált is, vagy szurkolhattál a Ki Mit Tud? jeleseinek. A nyugati cuccok igazából még nem érdekeltek, bár már hozzájuthattál egy-egy Rifle farmerhez a szegedi jugópiacon, vagy menő orkánkabáthoz, valamelyik ismerősöd rokoni csomagjából – aranyáron.

’68 tavaszán, kora nyarán aztán szinte rád zúdult az élő történelem! A My Lai-i tömegmészárlás (hiába tüntettél az amerikaiak vietnami háborúja ellen idehaza), majd a néger békeharcos, Martin Luther King meggyilkolása Memphisben, májusban pedig a párizsi diáklázadás Daniel Kohn-Bendit, azaz Vörös Dani fővezérségével. Idehaza meg érdeklődve figyelted az új gazdasági mechanizmus első, tétova lépéseit, miközben szurkolhattál a Prágai Tavasznak, az „emberarcú szocializmus alapítására” tett nagy kísérletnek.  Júniusban meggyilkolták a másik Kennedy-fiút is, Robertet. (Elnökbátyja, John Fitzgerald halálának okai és körülményei mindmáig tisztázatlanok…)

Aztán leérettségiztél, meg több-kevesebb sikerrel egyetemre vagy főiskolára felvételiztél. Ha apád a Szoc. Hazáért kitüntetés birtokosa volt, akkor bárhova felvettek, ha meg a nagy F-es kategóriába tartoztál, vagyis fizikai dolgozó tehetséges gyermeke voltál, kissé a hónod alá nyúltak, elvtársilag-barátilag. Osztályidegen gyermekének vagy egyházi iskolákban érettségizettnek útja azért némileg göröngyösebb volt… Az előfelvételis fiúkra egy év, a már dolgozókra pedig „szabályos” sorkatonaság várt. Ha peched volt, immár mundérban, részt vehettél Csehszlovákia „testvéri” megszállásában, a Prágai Tavasz őszi eltiprásában.

Hány éves vagy? Ha hatvannyolc, 1968-ban ilyen sűrű, eseménydús féléved volt. Ősszel aztán új kerékvágásba került életed. A lányok elkezdhették felsőfokú tanulmányaikat, vagy a kmk. (közveszélyes munkakerülő) címkét elkerülendő azonnal munkába álltak. A hoppon maradt fiúk is pénzkereső foglalkozás után néztek, ha nem éppen a csehszlovák helyzetet „konszolidálásával” voltak elfoglalva.

Az ötvenéves érettségi és a félszázados bajtársi találkozókon van mire visszaemlékezni! No meg emlékeztetni, mert Vörös Dani és egykori marxista-maoista-anarchista társai - ma már szépkorú lázadók - most éppen a keresztény Európát kezdik szétverni. 1968 Párizsa nekik csak előjáték volt!

(Megjelent a Magyar Hírlap 2018. június 13-i számában)