Kedves barátaim!

Történetem úgy kezdődik,hogy Húsvét ünnepét megelőző héten találkozót beszéltem meg egyik tagtársunkal,az én kedves és szeretett "öregapámmal".Hogy miért szólitom így? Egyszerű a magyarázat...olyan nekem Ő,mint egy szerető apa.Neki bármikor kiőnthetem szívemet,osztozik örömömben és bánatomban is.A jó Isten áldja meg érte.Szóval találkoztunk egy tea,üditő mellett és most is,mint mindig,egy csomaggal érkezett a találkozónkra,amit végül átadott a jókívánságai mellett. Hazatérve,mint egy kisgyerek,izgatottan nyitottam ki a "punga" száját és kíváncsian szedtem elő az ajándékait.Legnagyobb meglepetésemre és örömömre köztük volt egy könyv is:"EGY FALATNYI ERDÉLY". Azt hiszem nem kell kifejtenem,hogy mit jelentett ez az ajándék.Rögtön az olvasásába is kezdtem,olvastam itthon,metron és még munkahelyen is,az ebédszünetekben...megragadtam minden kis időt,amit az olvasására fordíthattam.Minden alkalommal,mikor le kellett tennem,kényszernek éreztem.Miért is? Azért,mert miközben olvastam ,felevenedtek bennem az emlékek.Hol könny szökött a szemembe,hol meg mosoly terült szét az arcomon.

Hiszen nekem is volt kislány koromban égig érő fám nagymama udvarán,volt ládája is(igaz nem hajóláda )ami a mi szemünkben titkokat örző láda volt,hiszen le volt lakatolva.Még ma sem tudom mik lehettek benne,de gyerekszívemmel azt éreztem,hogy azt nem szabad kinyitni.És voltak Karácsonyok,mikor még mi is hittünk az angyalokban.Ma már a gyerekeink és unokáink hisznek bennük és várják izgatottan az "angyalt".De jó is most "angyalnak" lenni.Örömmel fedeztem fel A szülőfalumról,Makfalváról szóló történetet.Abból a forásból én is ittam,meg is mosakodtam benne és mindig viszavágyom,még,ha egy kis időre is.

A Karácsony és a gyerekkor mindannyiunk számára egy kedves,örömteli,néha fájó emlék.

Engedjétek meg nekem,hogy egy kicsit viszatérjek gyerekkorom emlékeibe. Az ünnepeket mindig nagy készülődés előzte meg.Édesanyám eleinte egyedül,késöbb a mi segítségünkel nagytakarításba kezdett,utánna sütés,főzés,izgatott készülődés az ünnepekre.Nem is tudom még most sem felfogni,hogy volt mindenre energiája a munka,a négy gyerek és egy néha zúgolódó férj mellett.Vallás órákon,késöbb az IKE tagjaként is mindig készültünk egy szereppel az aktuális ünnepre.Sose feledem el azokat az éveket.Mindig szeretettel gondolok visza,hiszen a Sepsiszentgyörgyi Vártemplom falai közt mindig boldog voltam..közel Istenhez,közel a barátaimhoz.De nemcsak ott készültünk szereplésre,hanem otthon is.Voltak alkalmak,hogy a testvéreimmel és a rokon gyerekekkel előadásokat tartottunk,mire természetesen belépő jegyet kellett vegyenek a szülők...nekünk is jól jött egy kis zsebpénz.Volt,hogy mesét alakítottunk át szindarabnak,de volt olyan is,hogy egy általunk ismert dalt "Erdő szélén sátoroznak az oláh cigányok"dolgoztunk át szindarabbá.Volt,hogy vicceket is előadtunk;ezek rendszerint mindig Szilveszterkor kerültek a "közönség " színe elé.

Viszatérve a barátaim írásaihoz,nagyon sok eltemetett kellemetlen emlék is eléjött. Lelki szemeim elött megjelenik egy kép,a pontos dátumra sajnos nem emlékszem,de arra igen,hogy nyolcadikosok voltunk.Az iskolában tartozkodtunk és készültünk a hosszú szünetet követő órára,mikor egy hatalmas robbanás rázta meg Sepsiszentgyörgy főterét.Döbbenten,ijedten néztünk egymásra...nem tudtuk mi történt.Diákok,tanárok rohantak ki az udvarra.Egyik osztálytársam,ki a szünetben hazalépett valamiért akkor ért vissza és remegve az izgalomtól mesélte,hogy az iskolánktól nem messze levő kulturház előtt robbanás történt.A környéken levő ablakok szinte egytől egyig mind kitörtek.A márványlépcsők is megfeketedtek,megrongálódtak.Nemsokára jött a hír,hogy egy hetedikes iskolatársunk vesztette el az életét a robbanás következtében.A robbanó szerkezetet egy órába rejtve tették a "Mihai viteazu"lovas szobra alá ismeretlen tettesek.Még ma is titok fedi a merénylő kilétét és titok lengi körül a valódi célt is.Mit vagy kiket akartak akkor ott megsemmisíteni esetleg meggyilkolni?Talán a szobrot akarták eltüntetni onnan?Vagy netán azt a magyar ovodás csoportot akarták meggyilkolni,akiknek akkor ott a szobor elött lett volna valamilyen ünnepelni valójuk?(ha jól emlékszem solyomavatás volt aznap).Ez talán sose derül ki.Mint ahogy az sem,hogy ki a felelős egy  "székely-magyar" gyerek haláláért.