Hét nap
Írta: Attila-benczi

Első nap:
Szokatlanul nagy a csönd körülöttem, nem olyan, mint máskor szokott lenni, olyankor érzem, ahogyan átölel, megnyugtat… Most félek tőle… Hideg. Teljesen elzár mindentől, mintha figyelne, és csak arra várna, mikor adom fel, hogy jéghideg karjába vegyen.
Tombol a tévéből a rockzene. Imádom, máskor feldobott… Most idegesít.
A ház csöndes és sötét, macskám is itthagyott. Furcsa zajok, szuszogások… Égnek a villanyok, sehol senki, csak én a konyha közepén. Nem vagyok éhes, de spagettit készítek. Nézem a lángot, ahogyan az edény alját égeti, zubog a víz.
Félek, nem akarok egyedül lenni, amikor el kell mennem.
Fáj a fejem, inkább lefekszem... A kezem jéghideg, ég a testem, nem merek elaludni...
***
Második nap:
Mikor megjelent megállt az idő. Fölém hajolt, ismeretlen nyelven,fülembe suttog. Éreztem, lelassul minden körülöttem. Macskám szemét láttam magam előtt,már-már emberi tekintete félelmetes érzést ébresztett fel bennem.
Szobámra újra rátelepedett a sötétség,mindjárt megfulladok tőle.
Éles villanás,számítógépem képernyője zöldes-lilában villogott.
Nem láttam, de éreztem,az Idegen felemel ... Lebegtem. Bőröm alatt milliónyi hangya száguldozását éreztem, meghatározott céllal.
Nem tudom meddig lehettem ebben az állapotban.
Itt ülök asztalomnál, gépelek és ezeket a sorokat írom. tévében varietéműsor megy, nincs felhangosítva. Kiscicám halkan dorombol az ölembe, rámnéz, érzem, hálás, azért, mert felneveltem, hogy neki jó.
Nyitott ablakomon csípős hideg áramlik be az szombat esti nyugodt utcazajjal együtt.
Csak ne lenne sötét. Megint jön az éjszaka.
.............................
Mi ez? Megőrültem volna vagy csak a szemem káprázik!
Halványzöld fény pislogását figyelem a szőnyegen, mintha apró lábnyomok lennének.

-Ne félj, megvédelek, bízz bennem!
Kínomban hangosan kacagok:
-Nem félek kiscicám!
Egy ugrással az ölemben van, vadul fújtat, jobb mancsát a számra teszi, majd egy mozdulattal újra az ajtóval szembe áll, kiengedett karmokkal.
Pörögnek a percek, semmi. Én tovább gépelek. Cicám is megnyugodott, lábamhoz kucorog. Mosolygok,bambulom a képernyőt,csinos táncosokat figyelem ...
Erőteljesen kicsapódik az ajtó ... Forró levegő és kellemes illat támad rám ... Képernyőm megint zöldes lilában villog.
Újra csönd,ajtóm zárva.
Padlómon egy negyven centis hófehér toll hever!