Hét nap (folytatás)

Harmadik nap:

Reggel fáradtan, rémálmoktól meggyötörten ébredtem. Egy jó kis hideg zuhany jót tett, lefagyasztotta gondolataimat.
Hallom az olaj sercegését, tükörtojást készülök enni, kiscicám körbeugrál, várja, hogy töltsek neki finom tejecskét.
****
Igyekszem nem gondolni a tegnap estére, úgy néz ki a mai napom remek lesz. Reggeli után, egy kis sétát terveztem, csak úgy cél nélkül bolyongani az eső által áztatott utcákon.
***
Mi ez? Megint magától bekapcsolt a tévé! Már a nappaloktól is félnem kell?
- Gyere cicukám nézzük meg mi történt.
Az előszoba szőnyegét maga alatt összegyűrve, olyan sebességgel száguldott be a szobába cicám.
***
Félelem nélkül követtem, végére szeretem volna járni ennek az egésznek.
Ugyan az az ismeretlen kellemes illat csapta meg az orrom, mint tegnap este.
Itt megint az Idegen, éreztem, ahogyan sejtjeimbe furakodik, nem enged gondolkozni, teljesen az irányítása alá kerülök…
***
Ez nem lehet igaz! HOL VAN a VÉGE?
- Drága asszonykám megint hagytad a gyerekeket, hogy a dolgaim között turkáljanak.
- Ne morogj állandóan. Mi történt?
- Kitépték a folytatást, most honnan tudom, meg mi van abban az átkozott szobában.
***
- Apa, apa tudod mit mondtak a többiek nekem ma kint a dombon?
- Mit? De te valószínűleg elmondod, ugye?
- Igen, De mi az, hogy EMBER? Ezt MONDTÁK NEKEM.
Olyan vagyok, mint ők, buta kétlábú. Szólj rájuk, te vagy itt a vezér… Rád hallgatnak.
- Rendben. Figyelj. Valamikor ezt a Földet, emberek lakták azt hitték mindenekfölött állnak, de lassan mindent elpusztítottak. Saját magukat is. Bennünket utáltak pedig csak takarítottunk utánuk.
- Most menj játszani, majd szólok a többieknek.
***
- Asszonykám! Kimentem a dombra beszélni a többiekkel és hátha meg találom a végét ennek a mesének!
***
Ratti a nagy csuklyás patkányok nemzetségből lassan elindult. Igen,most már ők lakjáK e Földet … A patkányok.