Apró, szürke szemeiből, sütött  a  rosszindulat. Jókora  karvalyorrával, piciny, pengeéles  ajkaival

  örökké  kócos hajával, büszkén  vonult  végig  a  folyóson. Ő volt  a  szomszédok  közt  a  '' persona 

non  grata'', a  szomszédok  réme. Valószinű, eleve  arra  született, hogy  másokat  keseritsen, s  kár

örömmel  táplálkozzon.  Ablakából  szinte  minden  szögben, lefigyelhette  mi történik  a  folyóson, ki

mit csinál. A  szomszédok  már  tudták, ha  lebben  a  sárga  függöny, Enciána mámi  anyagot  gyűjt,

további  pletyóihoz, piszkálódásaihoz. Rajta  kivül  három, kisgyerekes  család, egy szingli  nő, egy  

visszahúzodó, latszólag komoly  pasi, és egy középkorú  házaspár  lakott  az  emeleti  lakásokban. 

  Őket  vette  sorra, ismét,s  megint,a gonosz  banya, szinte  mindennap  mást.

     Hétfőn  a  kölyköket  vette  kezelésbe, hogy ne  verjék már  annyira, azt az átok labdát, mire  a  szü-

lők se hagyták  lennebb, mondván, házban  nem  szokás  focizni. Igy  kezdődött  a  hét. Kedden  a  

szingli nő következett. Midőn  a  szerencsétlen, hullamód  vánszorgott  haza  a  munkából, a vén

asszony  a  háta  mögé  osont,s rosszindulatú  sziszegéssel  végigkritizálta  öltözékét, frizúját, végső

ként  kimondva  itéletét: kurrrrva. Erősen  raccsolva, hogy nyomatékosabb  legyen. A  Marinak  volt  

annyi  esze, hogy  szó  nélkül  kikerülje, s besétáljon  lakásába. Szerdán  Tibort  támadta  ki  a  mali

ciózus  mumus. Szidta, mint a bokrot, hogy igazán  má, férfi  létére, tehetne  többet  is  a  közjóért. 

 Mert  úgye, szemetes  a  folyosó, villanykörtét  kéne  cserélni a  lépcsőházban, ja, s nyikorog  a  ka

 pukilincs is. A pasinak már nem suttogott, inkább  kiabált, jajgatott  haját  tépve, mert tudta, igy  job

ban megalázza őt, s persze apróka  szemei folyton azt lesték, hátha  minél  többen  tanuskodják  

produkcióját. Pergett  a  nyelve, kiméletlenül, szegény pasi, állát, fejét vakarta, kinjában  hunyoritott 

 mig felnem ment a pumpája, s berohant  a lakásba, erős  ajtocsapkodással. Enciána eme és ilyen 

epizódok után, valósággal megszépült, kisimult arca, sőt, voltak olyanok, kik halovány mosolyt is 

láttak arcán. Andrásékat  felváltva  üldözte a ''rém'',...hol  az asszonyba  kötött  bele,hogy igen erő

sen fényezi  ajkait, de bezzeg a virágai  hervadznak, hol  a  férfivel  pörölt, hogy  ne  csoszogjon, 

 mikor  az  ő  ablaka  előtt megy el.

      A  szomszédság  nem  sokáig  birta-tűrte a lelki  terrort. Tehát  összeültek  kupaktanácsra   

 Andráséknál. Eleinte heves  hangulat  uralkodott. Mindenki  visszavágást, bosszút emlegetett.

 Fessék  le  éjjel az ablakait  a  vén  szipirtyónak, ne tudjon többet  leselkedni, plántáljak ajtója  elé

 Bereczkiék  pitbulját, tegyenek  tizkilós  lakatot  ajtajára. Ez  még  tovább is fokozták volna,ha a 

 Mari nem szólal  fel. Nyugodt hangjával  lassan  meggyőzte őket, próbáljanak  ki  egy  másik  politi

kát. Közelitsenek  Enci mamához kedvességgel, joszándékkal, hátha megpuhitják.

   Igy történt, hogy egy nap a mámi, szépséges virágcsokrot  kapott  a  küszöbén, amit gyanakodva 

bár, de hamar beemelt lakásába, egy vasárnap, ügyes kis, babos fazekban, valaki gőzölgő húsle

vest  lopott ablakpárkányára, persze azt is némán elfogadta, mint nekijáró adót. A döntőt azonban 

 Juliska nyerte meg, a lakóház legkisebbje, ki mindenki kedvence volt. Sütis tálacskával  egyik kar

ján kopogott be merészen Enciánához. A  sunyiság  dühödten nyitott  ajtót, de mikor  a  picike 

 hunyorgosan  rávigyorgott, s kis karjaival, tiszta  szivből odakinálta  neki  a  sütit, biza a mámi 

is elmosolyodott, sőt be is  invitálta apróka vendégét. Az eredményre leselkedő szomszédok azt hit

ték,megfordul velük a világ. Soha senki nem volt bejáratos az ''ármányhoz''. Akkor kezdtek inkább 

nyugtalankodni, mikor Juliska, félóra után is még mindig odabenn volt. Tibor meg ekkor mutatta be 

magát,elkezdett hűlyeskedni, hogy: -jajj,csak nehogy a banya kemencébe vesse a Julcsát,s majd 

felzabálja. Oldódott a feszültség, mindenki megnevette,s mégjobban fellazultak, mikor a  kislányt ki

jönni látták. A picike átölelte a vénség lábait s elköszönt tőle: -kösönöm pencsi  mama. Szomszé

 dék elégedetten nézték, amint a mámi nekik is odaint,s odaveti fanyar mosolyát-tehát legyőzetett.

    Azontúl  kezdődött  Harmónia  dominanciája a Gyöngyvirág  utca, 9 szám alatt. Összetartó  közö

séggé forrott a pár lakos, egymást segitették a bajban,de az örömöket is együtt ünnepelték.

 És  ami  a legfontossabb, hogy minden közös ünnep alkalmával, az asztalfőre Enciána mamát 

ültették, melléje meg Juliskát.

      -mert igy is lehet,....