Nemzeti ünnepeinket „hagyományosan” tűzijátékkal ünnepeljük. Bár vannak az ünneplésnek jobb módjai is, görcsösen ragaszkodunk „bevált” szokásainkhoz. Persze, ez egy csomó embernek tetszik. Panem et circensis – tartja az ókori római mondás. Hát cirkusz, az van. Egyre több. A kenyér viszont egyre kevesebb. A törvény „vaskezével lesújt rám” a napi tíz elszívott cigarettámért. De évek alatt sem leszek képes annyi füstöt termelni, mint egy kiadós népünnepély. Rendszerint még éjfél után is sűrű füst gomolyog a város fölött. Amíg a durrogtatás tart, ölemben fogom a macskámat. Halálra rémül. Tudták-e, hogy az állatok hússzor erősebben hallanak minden zajt? Képzeljék el a tűzijáték hangját hússzorosára erősítve! Én még az egyszerestől is kikészülök.
Ha én madár lennék… Hát én is elköltöznék a szegedi ligetből. Itt ugyanis nemcsak augusztus 20-án van tűzijáték. Hanem minden héten. Kis maszek tűzijátékok. Egyesek így mutatják meg, hogy nekik aztán „fussa”…
Ha életmentő szervátültetésre várnék, vagy hajléktalanként rónám az utcákat, vagy gyerek lennék, akinek szeptembertől a szomszéd településre kell iskolába járnia, mert az ő falujában bezárták… És ha öregasszony lennék, aki a kapu mögött lesi a mobil postát… És ha… Akkor talán azt is megkérdezném: országos összesítésben mennyi pénzt dobtunk ki ezért a cirkuszért?
(Egyébként remélem, itt mindenki jól van…)
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz