Láttam reggel a hajnalt,
s láttam, hogy szép lassan kelt fel a nap.
A madarak csábos dalra fakadtak,
s fény lassan törte át a sötétet:
s Isten keze terelt.

A napmeleg az emberszeretete,
szeretetét adja a gazdagnak,
de adja azt árvának, s koldusnak.
Remeg a lét időtlen időkben:
s ember szenvedésére áldást kér.  

Ma különösen szép volt a hajnal,
indián nyár csókolt fényajakkal.
Képzeletben otthon ébredtem,
s szerelemtől lett teljes a lelkem:
Erdélyi "hitvesemmel".

Néztem messze el a végtelenben,
hegyeknek szirtjei integettek.
Boldogság áradt székely lelkemben,
éreztem, Istenünk az velünk van:
s béke honolt szavainkban.
18.10.2012