- Tímea! Ez így nem mehet tovább - szolt elcsukló hangon Tomi a konyha közepén miközben fel- alá járkált, és lapos tekintettel fürkészte feleségét aki reggelit készített narancs színű köpenyében, ami a jobb válláról lecsúszva, hagyta, látszani formás napbarnított vállát, amin egy fehér, szexis anyajegy szerűség volt… egy rózsa.

- Miről beszélsz drágám? - kérdezte Tími, miközben tovább kente a rozs kenyérből készített pirítósat, a saját készített vajjal.
- Hát nem érted? - emelte fel hangját, Tomi és még idegesebben kezdet el járkálni - Ez a Hajnal tönkretesz, megőrjít … Úgy érzem mintha egy bábu lennék, amivel azt csinál amit akar…
Tími, erre a kijelentésre felemelte a fejét, a félig megkent kenyér kiesett a kezéből és öt és fél fordulatot téve a levegőben, természetesen, a megkent felével egy “ placcs “ hanggal landolt a konyha kövezetén.
- Látod erről beszélek! Már téged is manipulál - Kiáltott fel Tomi, diadalittasan, és még idegesebben folyatta a járkálást.
Felesége csak nézte azokkal a gyönyörű fekete szemeivel, miközben tűz lobogott a tekintetében. Pár pillanatig tartott csupán, mert ajkai körül egy fanyar mosoly suhant át, és rögtön úgy erezte, mintha egy szénsavas üdítő lenne és a benne lévő buborékok azonnal kirobbannak.
- Most mi van? - Tomi, szeméről lekapta a szemüvegét és a konyha padlójához csapta… a két lencse mint a kutya futamoknál, kilőttek … milliónyi apró darabokként “futottak “ tovább a gáztűzhelyig, mintha az lett volna cél. És Tomi csak fel s alá járkált…
Tími már nem bírta… kirobbantak belőle a “ buborékok “, kacagott és kacagott, miközben mezítelen lábai csattogtak a konyha kövezetén egyre közelebb és közelebb a leesett kenyérhez.
Nem tudta levenni tekintetét kedveséről aki még mindig, megkergült birkaként, bal lábán papuccsal, ami mintha nyelvet öltene a világra - hát persze, mert a papucs talpa levált - és jobb lábán zoknival, lassan lecsúszó pizsama nadrággal még mindig járta a köreit, és enyhén fehéredő bajusza alatt csak egyet mormolt.
- Bábu vagyok, bábu…
-----------------------------------------
- Tímea! Ez így nem mehet tovább, meg kell értened, választ akarok! - ordította Tomi.
-Mégis milyen választ, mire? -kérdezte nyugodt hangon, mosolygós tekintettel kedvese.
--------------------------------------
Nem kezdi még egyszer, gondolta Hajnal és az írott papírt összegyűrve messze dobta. Elege volt már az egészből… milliónyi, inkább milliárdnyi életet teremtett és talán ugyan annyit is
vett el. Elfáradt, megunta… A felkelő napsugarai már nem találták sehol. Hajnal, elhagyott mindent s mindenkit, egy sötét, hideg barlang mélyére bújt… Nem akar alkotni, világokat teremteni…