Rájuk emlékezünk. Akik elmentek. Szépen, csendben. Ki egyedül, ki kezet markolva, de elmentek.

Egész évben velünk vannak. Eljönnek hozzánk, ahányszor csak eszünkbe jutnak. Minden kósza gondolat a rohanásban egy találkozó. Minden jajszóba sűrűsödő kínban ott van a találkozás. Csak szólunk és jönnek. Aztán egy évben egyszer visszaadjuk a látogatást. Mi megyünk Hozzájuk. És abba az egy napba, annak is pár órájába próbáljuk belesűríteni az egész éves hálát, szeretetet.

Otthon. Az én rokonaim, az én drága, léleksimogató emlékű szeretteim, akik otthon várnak. Élők és holtak. A püspöki kicsi temető, kopjafákkal, fából ácsolt keresztekkel. A nap, amikor szépen rendezett sorban érkeznek a vendégek. Mécsesek lángjai világítják az utat. Virágok, tisztaság, szeretet. Ez a kicsi temető Halottak napján.

Világítani megyünk- így mondják nálunk. Milyen szép, milyen tiszta megfogalmazás. Világosság gyúl a találkozáskor. Világítunk Nekik, akik emberek tudtak maradni. Holtukban is emberek. Rosszak, jók, szegények, gazdagok. Egyformák. Ott lenn mind egyformák. Csak mi szeretnénk a föld felett társadalmi rangsorolást emelni. Girbegurba ácsolt kereszt, márvány emlék. Katolikus temető, református temető. Nincs különbség. Ott lenn ők már tudják. Csak mi nem értjük.

Segíteni már nem tudunk Nektek. Bölcsességgel? Hiszen Ti már tudjátok azt, amit mi nem. Ti már megkaptátok a tanítást. Mit adhatnánk? A szeretetet. Az emlékezés varázslatát. A hit csodáját. Kölcsönösen. Idén nem tudok odaállni a kicsi sírok mellé. Nekem még akadály a kilométerekben mérhető távolság. Az idő, a mindent felörlő, rohanó idő. A földi dolgok. De küldöm Nektek azt a szép , őszinte imát. Gyújtom a fényt. Világítok - itthon. És küldök még egy köszönömöt. Amiért az lehetek, aki. Amiért olyan lehetek, amilyen vagyok. A szívós és erős, összetartó gyökerekért.

Én a Ti napotokon is kérek. Nagyot és merészet. Segítsetek nekünk. Gyújtsatok világot a fejekben, pattintsatok szikrát a lelkekben. Miként mi a mécsesek pislákoló fényével, Ti is mutassatok fényes utat. Kiutat ebből az elfásult, elkorcsosult világból. Utat a kezek között. Addig mutassátok, míg megértjük, hogy egymás nélkül nincs megoldás. És tanítsatok leckét a szeretetről, amelyre képesek vagytok. Amit át tudtok adni világokon át. Tudom, hogy sikerülni fog!