Hamlet monológja
- Ahogyan én értelmezem-
Írta:Attila-benczi

Enni vagy nem enni: ez itt a kérdés.
Nemesnek lenni, jó. Nem korog a gyomor.
De mit tehet az,akit sújt a nyomor?
Természet-tépte rongyokba bujkálni,
szembeszállni csaholó kóbor kutyák
hadával, kik az utolsó morzsádat
szádból készek kikapni.
Fegyvert ragadni, ami egy csonka
bot mi hátadon tört ketté,
mikor penészes kenyeret
az út porából szedtél.
Elaludni lenne jó annak,
ki testvére a halálnak,
s így megszabadulni
minden földi fájdalomtól,
mi lelkedben állandóan dúl.
Elég volt eddig elviselni korgó
gyomor bús dalát!
Itt e törött villa: végezzük
be mit zsarnokok rám kényszerítettek.
Emelem kezem, de megremeg,
nem döfi csonka villám szívembe,
mert egy kósza gondolat suhan át
megfáradt, széttépett elmémben.
Vajon mégis van remény:
Enni,élni tele hassal,
színültig telt szerelmes szívvel
újra kezdeni a holnapot!