Hazudni álmot sem merek

Az évek elszáradt

gerezdnyelén

voltam én titkos szeretőd.

Gyuladt sebek

havaztak éjbe

szerelmet,verset,temetőt.

Emlékeimbe

varjak kaparnak

fakuló képet,éjszakát.

S egy árva pók

boldogan,némán

fonja a pillanat haját.

Éveim olcsó

lámpafényén

ellobbanok s már nem leszek.

Becsapni senkit

nem fogok-

hazudni álmot sem merek.

Tűz és kereszt

Sárgul szépen

a zalagyöngye,

lassan beérik

a gerezd.

Édes-kesernyés

szem levében

titok lappang-

tűz és kereszt.

Ma még fanyar-

akár az élet

s én átlépek

vélt roncsain.

Aztán sietve

őszbe érek

le nem írt

szavak csonkjain.