Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Helló Kitty, pix és töltőtoll
Ma reggel a városban akadt dolgom. Amikor kiléptem a kapun, hirtelen nem tudtam, miért van ilyen nyüzsgés... Beletelt pár percbe, mire rájöttem: ma elkezdődött az iskola, özönlik a sok nebuló. A Fenyő utcán leérve a Bolyain még nagyobb volt a tömeg. A kicsiket a szülők kísérték, általában az anyukák, de akadt egy-két nyakkendős apuka is. Előttem egy türelmetlen anyuka haladt, rakoncátlan fiával. A kisfiú nem bírt magával, sehogy sem akart szépen, illedelmesen lépegetni. Egyszer csak az anyuka lopva körülnézett, s egy anyai nyaklevest tekert le a gyereknek, miközben sziszegve mondott valamit, amitől a gyerek akár kissólyomnak is beillett volna a hirtelen beállt jó magaviseletével. Majd' minden gyerek kezében hatalmas virágköltemény volt. Orchideák, liliomok, violák... Elgondolkodtam. Mi annak idején nem vittünk virágot, csak évzáróra. Mintegy megköszönve a tanítóknak, tanároknak az egész évi munkájukat, a belénk fektetett energiájukat. Csokrot meg vagy közösen vettünk, vagy a kertes házban lakó osztálytársak szülei összeállítottak egy-egy szép bukétát. Na, de mit várhat az ember lánya, a régimódi felfogásával? Csak nem várom el, hogy hellokitty-s, thomas-mozdonyos hátitáskák helyett is egyszerű, kemény oldalú iskolatáskákkal járjanak? S a szebbnél szebb kis ruhácskák helyébe csak nem kívánnék kék pepita egyenruhát, még kékebb köténykével? Ne adj Isten, kordélucát is tennék a lánykák fejére? Esetleg karpántot, számmal ellátva? Elkérném az ellenőrzőjüket a kapuban, hogy biztos náluk legyen? Vagy a dizájnos ultramodern borítók helyett durva, lila papírba csomagolnám a füzeteket, könyveket? Micsoda élmény volt a töltőtollal írni! S mekkora pacákat ejtettünk vele, pont mikor a legszebb külalakot szerettük volna nyújtani... Hogy élveztük rágni titkon a kínai radírgumit! S milyen boldogok voltunk, ha vízfesték helyett temperát kaptunk! Apróbb, sokkal apróbb örömeink voltak annak idején, mégis egy-egy darab nagyobb örömet okozott mint manapság a legmodernebb,"legmenőbb cucc"... Azt hiszem mosolyogva lépegettem, mikor eszembe jutottak mik voltak azok amikkel egymást túl szerettük volna szárnyalni... A kordéluca anyaga...(sokan magunk kötöttük ezt a kötelezően fehér hajpántot), a tolltartónk milyensége ( még sok fából készült is volt, a modern, zibzáras még újdonságnak számított), a kínai radír illata (íze: málnás, epres vagy almás?), ki tudta szebben ráírni a "vinnyetákra" a nevét, az osztályát... a töltőtollnak arany a hegye vagy sem... pixünk, azaz pasztástollunk van-e... a pionír nyakkenőnkön gyűrű van vagy bog...? Mikor kiszabadultunk iskola után, bizony ritka volt az, hogy nem egyenesen haza mentünk, hanem a közeli üzlet felé vettük az irányt, megtömtük a zsebünket üvegcukorral, ettünk egy jó fogarasit, huszonötbanis kiflit vagy eugeniát rágcsáltunk hozzá, meleg időben egy polárt vettünk, olyan igazi csokibevonatosat (bár én jobban szerettem a két ostyaszelet közé szuszakoltat) , s útba ejtettük a játszóteret, a kosárhintával, a kőcsúzdával, no meg a láncos hintával...Hazaérve előbb a leckénket csináltuk meg, aztán a "csendóra" után lemehettünk a blokk elé, játszani, tiki-takizni, biciklizni a pegászunkkal... ( Apropó, pegász... képzeljétek! Van egy igazi, békebeli pegászom! Még a lehúzóskép is az igazi rajta! ). Télen szánkóztunk s kipirult arccal, átázott ruhával, alig-alig akartunk felmenni vacsorázni. Hétvégeken elvittek a szüleink a korcsolyapályára, de a vakációban hétköznap a poklospatak befagyott jegén róttuk a köröket. Karácsony szombatján a gyermekvárosba mentünk, ami a Várban volt ( van még gyermekváros?). Kemény teleken, az olvadni nem akaró hó tetején elkezdtük a sisonka gyártást. Nap mint nap hosszabb, fényesebb lett, míg a felülete tükörsimává vált. Elég veszélyes csapda volt, ha éjjel ráesett egy kis friss hó... Nyáron ugrókockáztunk, színes üvegdarabok jelölték, hogy hova kell ugornunk. Nem vennék el semmit a mai gyerekektől, ami nekik megadatott... De adnék nekik... élményt, a játék örömét, az igaz barátság érzését, az olyan igaz barátságét, ami átível évtizedeken, és él még akkor is mikor ők is nagymamák lesznek, és amit nem okostelefonnal, "csettel" tartanak fenn, hanem igazi ölelésekkel, valódi civódásokkal, könnyes kibékülésekkel... Kívánom nekik, hogy megtapasztalhassák ezt az érzést. Hogy emberek maradjanak, hús-vér emberek...
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Biro Anna Október 7, 2012, 7:56am
-
Koszonom az irasod! Az en velemenyem is egyezik a tieddel! Sajnos nagy a penz hatalma es sok szegeny gyerek erzi hogy nem tud lepest tartani a tobbiekkel es ezert ot lenezik. Pedig mennyivel fontosabb a szeretet!! Orulni egymasnak, raerezni a masik bajara es segiteni ott ahol kell! De mikor lehet leallitani es hogy ezt a sok virag aradatot meg a nagy kicsengeteseket!!!??
-
Hozzászólt Spáda Ildikó Október 6, 2012, 5:30pm
-
Kedves Tünde!
Írásod pár pillanatra visszahozta gyerekkorom örömeit, izgalmait, igazi rakoncátlankodásait és olyan jól esett, hogy hasonló érzések fogalmazódtak meg bennem is, olvasás közben. Köszönöm. Írásod utolsó három és fél sora azonban könnyeket csalt szemembe, hiszen éreztem, hogy a mai világ gyerekei tulajdonképpen áldozatok. Áldozatok, mert a szüleik nem veszik észre, a tanítók nem veszik észre, a társadalom nem veszi észre, hogy a mai fogyasztói világ kiöli még a lehetôséget is, hogy gyerekeink pici kortól megtapasztalják az igazi szeretetet, az igazi értéket, az igazi barátságot, a család igazi szeretetét és melegét. Végtelenül sajnálom, hogy már otthon is elromlott minden. Alább olvastam, hogy külföldrôl telepedtél haza, én tíz éve élek külföldön erdélyiként, székelyként. Sajátságos ok miatt jöttem ide egy olyan országba, amelyet sokan csodáltak és csodálnak ma is, persze nem itt élnek, ami kívülrôl másként látszik. Tapasztalatból írom, hogy az otthoni gyerekek viselkedése, a mindent megkapni és semminek se örülni fogalma tulajdonképpen itt már évtizedek óta megvan. Sôt, itt nincs is igazi oktatás, nevelés egyáltalán és család se. Természetesen nagybetûs tisztelet a kivételnek. Nekem az fáj, hogy tíz év alatt otthon is ilyen lett a helyzet. Kolozsvárról elkerülve, de évente hazajárva tudom volt kollegáktól, hogy az iskola értéke otthon Erdélyben is nagyon romlott, esetleg az egyházi iskolákban maradt meg a tudás, a jellem, a viselkedés, a tanulás, a becsület, a szülô-tanár közti nagyszerû kapcsolat igénye. KÖSZÖNÖM soraidat:) Spáda Ildikó
-
Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Október 6, 2012, 12:30pm
-
Kedves Róbert! Köszönöm a méltatást! Igen, Marosvásárhelyen élek, itt születtem, de húsz esztendőt külföldön voltam. Tavaly októberben költöztem haza. Az írásaimban gyakran használom az ahhoz hasonló szavakat amikről Ön ír. Sok olvasóm szerint ez teszi egyedivé az írásaim. A könyvem is ebben a formában jelent meg. Mégis azt hiszem, igaza van. Talán zárójelben oda kellett volna írni a magyar megfelelőjét. No, a legközelebbi könyvemben ezt teszem :) Még egyszer: köszönöm, hogy figyelmet szentelt az írásomra.
-
Hozzászólt Ladutzki Róbert Október 6, 2012, 10:18am
-
Kedves Tünde.
Olvastam a "Heló Kittys" írását, nagyon tetszett, sőt, a szívemhez szól, hiszen velem is hasonlók történtek annak idején.
Engedje meg, hogy hozzáfűzzek néhány dolgot!
Ön valószínűleg marosvásárhelyi származású úgy sejtem, lehet ott is él(?).
Jómagam nagyváradi születésű vagyok, itt élek majdnem 46 éve, ebből kifolyólag értem és átérzem amit írt.
Viszont van néhány kifejezés amit nem minden Magyar ért meg, aki nem tud románul az biztosan nem, vagy csak alig.
Itt van például rögtön a címben a "pix" kifejezés, ami a magyarban nem igazán ismert. Továbbá az írásban szerte felbukkannak olyanok mint: "kordélucát, kissólyomnak, blokk, pegászunkkal", talán ezek után (akár zárójelben) utána lehetett volna tenni mindegyiknek a maga magyar megfelelőjét vagy magyarázatát, a jobb érthetőség kedvéért. Na meg, "nyelvében él a nemzet". Nem?
Ettől eltekintve az írás remek, barátságos, emberi hangulatot és valami különös, egyedi életérzést áraszt magából.
A legjobban pedig a záró gondolatsor tetszik onnan, hogy: "Nem vennék el semmit a mai gyerekektől ...". Ez teszi fel "az i-re a pontot". Méltó befejezése ez az egész írásnak, ugyan akkor üzenete is lehet a mai szülőknek, nevelőknek.
Tesztszik, ahogyan gondolkodik kedves Tünde. Gratulálok!
- Ladutzki Róbert - Nagyvárad -
-
-
Köszönöm a sok hozzászólást, a kedves szavakat, és hogy figyelmet szenteltetek az írásomnak! Mindig sokat számít nekem a visszajelzés! Örülök, hogy kellemes emlékeket idéztem egy pár tagnak!
-
Hozzászólt Farkasné Szálasi Klára Október 4, 2012, 10:55pm
-
Jó estét kívánok mindannyitoknak! Olyan jó olvasni az emlékezéseiteket, én 1953-as születésű vagyok és jól esik felidézni azokat az időket. Éppen az emlékezés késztet rá, hogy segítségeteket kérem. Keresem osztálytársaimat akikkel együtt 1968-ban VIII. osztályt végeztük Marosvásárhelyen az Eminescu utcai 9-es számú Általános iskolában. Eddig kettőjükkel tudtam kapcsolatot felvenni interneten Gábosi Csabával és Vitályos Györggyel, ha valaki olvassa és tudna segíteni, vagy ismer valakit aki ott végzett, vagy magára ismer, kérem jelentkezzen. Szeretettel várom!
-
Hozzászólt Májercsík Ida Október 4, 2012, 9:10pm
-
Nagyon jó volt olvasni soraidat ,kedves Tünde .Igazat adok ,valóban másként éltünk át sok mindent ,annak ellenére ,hogy anyagiakban kevesebből részesültünk .Úgy látom ,hogy a sok drága játék mellett unatkoznak a gyerekek ,pláne ,ha egyedül vannak ,sok esetben testvér nélkül .A barátságot pedig a sok együtt töltött idő erősíti ,nem pedig a számítógép előtt eltöltött órák .Lehet ,hogy mi sok év távlatából szemlélve látjuk szebbnek a mi gyermekkorunkat .Nézzék el ezt nekünk a mai gyerekek !!!
-
Hozzászólt zachari ilona Október 4, 2012, 7:59pm
-
NAGYON TETSZETT. ELOJOTEK A REGI SZEP ES KEVESBE SZEP IDOK.VOLT ILYEN IS ES OLYAN IS.
-
Hozzászólt Fodor Hanna Karpelesz Anna Zoja Október 4, 2012, 7:39pm
-
Szerintem nekik az jo, amit ok elnek at. ( nehany evvel ezelott valoszinu nem allitottam volna ezt igy)
Es kisgyerekkoruk "jelenet" mi alakitottuk...
-
-
Nem hiszem, hogy okoskodás lenne, ha beszélünk a múltunkról, ha elmondjuk mi volt jobb akkor... Mert mindenki megér egy bizonyos kort, amikor már belátja ö maga is, hogy bizony, a nagyszüleinknek ezért és ezért rosszabb vagy jobb volt. Mint írtam: nem vennék el semmit a mai gyerekektöl... Adnék nekik abból a jóból ami nekünk jutott, de nekik, úgy tünik nem...
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz