Hívatlanul

Dobrai Zoltán, 2009. 12. 05.

Nem vártam, nem hívtam,

Gazul jött, magától,

Hátam mögött csendben,

Hideg halál szele,

Tiltani nem tudtam,

Azt, hogy elkerüljön,

És kérni a sorstól,

Létemet ne verje!

Alkuszom, megkérem.

Mellettem, suhanjon,

De hozzám ne érjen,

Nincsen nekem vétkem,

Istenem és hitem,

Örökre szent legyen,

Bántani akarjon,

Ősi magyar vérem!

Fáj a hazug bántás,

Ellene tehetek?

Bénaság a sorsom,

Holnap is csak ma lesz,

Nem lesz itt semmi más!

A bölcsektől tudom,

Gazok ők még lesznek,

Méltatlanok szívhez.

Ha nem lennék, akkor,

De mások legyenek,

Merészek és hősök,

Merészen kiállni,

Hittel, mint én egykor,

Mert rabság nem örök,

Ők végre vesztesek,

S holtak fognak lenni!