1989-ben a marosvásárhelyi Bör és Kesztyügyárban dolgotam Ferencz Gyula vezérigazgatósága alatt.Nagy nemzetközi elismerésnek örvendő cég volt.,ahol 4ooo ember dolgozott.Éppen ezért a szakszervezeti szervezödés is erös volt.Vezetője Keresztesi Dezső ,aki a kommunista idöben ellenzéknek számitott/Király Károly,ZolcsákSándor féle ellenzék/

Az ő segitségével és a börgyári magyar emberekkel megszerveztük az elsö olyan naggyülést

Ahol 6 nagy gyár és üzem emberei vettek részt kb.4oo ember.A résztvevök tovább szervezték az RMDSZ-T-t,aminek az első perctől kezdve tagja voltam,nem voltam párttag.

Az etnikai szinesség ellenére jó hangulatban egymást segitve dolgoztunk.

A következő gyüléseket a Prodcomplex Kluban tartottuk 45o taggal.

A 11.ker.én voltam az elnöke,Orbán Dezső ref.lelkész az alelnök.Tagja voltam az RMDSZ városi vezetöségének,alapitó tagja a Magyar Dem. Nőszövetségnek/Lorántffy Zsuzsanna Egyesület/

Mivel szabadon jól tudok beszélni,sok gyülésre meghivtak szónóknak.Az RMDSZ rendezvényein résztvettem.Március elejétől,minden nap a munkahelyemről egyenesen a székházba mentem.

Márc.19

Aznap is munkából a székházba mentem ott találkoztam Czellecz Jenő pénztárossal,Márton Irén titkárnövel és Simon Évával.Nagy jövés-menés volt a székházban.Ott volt Sütő András,Keresztes Dezsö,Hunyadi András,Szepessy Laci..Megjelent Mihály Jóska a

Kisgazdáktól,azzal a hirrel ,hogy a románok csoportosan jönnek.A

román randalirozók leverték a magyar feliratú táblákat a 2 Bolyait keresve,hogy megöljék.

A 2 Bolyai szobra a mai napig áll.

Fejszés román erdő munkások érkeztek a térre.Amint megláttuk az ablakból bezártuk a székház bejárati ajtaját,és 2 szekrénnyel eltorlaszoltuk.Voltak ,akik az ablakon keresztül menekültek a Törvényszék felé.

Mihály Jóska a gyakorlatias eszével a padlásra terelt egy ott levö viztartályal elzárva a feljáratot.,ugy hogy csak egy ember férjen be a nyiláson.

Ez által megszünt a tömeges támadás lehetösége.Minket keresve összetörték az ajtot a fejszékkel.az utjukba kerülő tárgyakat.

A padlásra 72 szorultunk fel ,köztük 5 nő.A névsor ismert a „Fehér könyvből”.,amit olyan személyek irtak meg ,akik ott sem voltak,Minket az ottlevöket meg sem kérdezve,hogy hogyan éltük meg.

Amikor egyhónapi bér 2ooo lej volt,akkor 72.ooo lej egy vagyonnak számitott a tagsági dijak összege,ennyit adott át megörzésre nekem Cellecz Jenö egy aktatáskába.

A randalirozó tömeg a székházát fel akarta gyujtani,a kidobált könyvekből rakott tüzzel.A padláson rémület uralkodott.,a férfiak sirtak.Mi gyenge nök vigasztaltuk öket.Azzal vigasztaltam a társaimat,hogy Istenbe bizva és hangját hallva a lángok közül is megszabadulunk.Arra gondoltam ,hogy olyan nagy az épület,hogy ameddig egyik fele ég átmegyünk a másik felére és a tüzoltok csak meg kell érkezzenek.

Megjelent Judea ezredes az embereivel ,.Azt igérte ,hogy bántodás nélkül lejöhetünk a padlásról.Nem akartuk elhinni az igéretüket és ezért könyörögtünk ,hogy ne menjen le senki

Ennek ellenére 6 személy lement,köztük Sütő András is. ,akinek a szemét kiverték ,a többieket súlyosan bántalmazták.

Mi a többiek ugy egyeztünk meg ,hogy reggelig a padláson maradunk.Este 11-kor sikerült épségbe lejönünk,és az aktatáskát teljes összegel átadnom.Engem a lent váró kollégáim hazavittek.

Márc.2o.

Reggel értesitettek a munkahelyemröl,hogy ne menjek be,mert elindultak a fötérre tüntetni a börgyáriak.A Megyesfalvi negyednél hozzájuk csatlakoztam,Az utközbe esö gyárakból és lakonegyedekből az emberek hozzánk csatlakozva több ezres tömeggé alakult.,mire a fötérre értünk.

Mikor a föispáni hivatal elé értünk szoltak,hogy menjek be én is ,mert az RMDSZ városi vezetősége már az erkélyen van.Éppen Fülöp G.Dénes ref.lelkész, tartott istentiszteletet,Ott volt Kolcsár Sándor unitárius esperes és Köllő Gábor kat.plébános,Illyés Kinga szinmüvész

Nagy nehezen bejutottam miután lehivattam Czire Dénest ,hogy igazolja ,hogy a városi vezetőség tagja vagyok.

D.u 2 órakor egy pár RMDSZ vezető félre hivott egy iródába és arra kértek,hogy menjek be Scrieciu tábornok irodájába a,aki az akkori főispán volt,el ne mozduljak melöle ,hogy ne tudjon elmenni.,minden telefon beszélgetésre figyeljek,és szoljak bele ha nem a valóságot mondja.Ez meg is történt többször az éjszaka folyamán.

Be kellett szerezzek neki kávét ételt ,vizet cigarettát.Ezt nagyon nehezen de sikerült elérnem az RMDSZ-s asszonyokkal.

A tábornok testi épségére is kellett vigyáznom,mert az irodában voltak a láncokkal,botokkal

felfegyverkezett emberek,akik reggelig el nem mozdultak.,és többször meg akarták verni Judea ezredes aki akkor polgármester volt koncként dobta a tábornokot a magyarok karmai közé,Sütöért,amit megakadályoztunk.Utolag ezt el is ismerte.

Sikerült mindezt végig csinálnom reggelig,és a tábornokot senki nem bántotta ,mert a magyarok közt volt egy pár ember ,aki megfékezte.Egész éjszaka zajlottak a telefonbeszélgetések a Belügyminisztériummal,az Elnöki hivatallal ,söt én magam személyesen is beszéltem Iliescu elnökkel arra kérve ,hogy jöjjön Vásárhelyre,amit megigért,de nem tartott be.

A marostordai Luna ejtöernyös katonai egység vezetöével beszélve segitséget kértünk,és 21 –én reggel 7 órára megérkeztek

Az éjszaka folyamán többször hazudott a tábornok telefonbeszélgetéskor ,ilyenkor kiragadtam kezéból a telefonkagylót és beleorditottam ,hogy ez egy hazug disznó ,gyorsan jöjjenek ,mert nagyon nagy a baj.Érdekes dühösen nem kellett keresnem a román szavakat,mert spontán jöttek.Az utcán történtekröl tudtam mindent ,de az én helyem a tábornok mellett volt.

Reggel 7-kor az ejtöernyös parancsnoknak adtuk át a terepet.Ezután elöbujt Judea ezredes rejtekhelyéből.

Megvártam míg az ideiglenes belépöket kiosztják,és 1 hétig minden délben munka után mentem és vittem az ételt ,kávét ,cigarettát vizet.a tárgyaló politikusoknak,akik éjfélig tárgyaltak.

Ezét lettem a magyaroknak hös és a románoknak árulóA rendörség másfél évig nem hallgatott ki,azt várták ,hogy elmenjek az országból,de maradtam.Minden lépésemről tudtak ellenöriztek.Hajnali négy órakor ugy ébresztettek „ma téged kinyirunk”.A munkahelyemen az első munkanélküli listánszerepeltem.1993 áprilisában.1993.augusztusában elhagytam az országot,anélkül ,hogy az RMDSZ-től jogi támogatást kaptam volna.

Mindezek ellenére örvendek ,hogy az erdélyi magyar testvéreimet szolgálhattam.

Sok mondanivalóm volna még ,remélem az Isten segitségével sor kerül a könyvem kiadására is.

Marosvásárhely 2o1o március 1o Veress Eszter