Holnap is az marad

Kiabál, ordít, tiltakozik a Meszes.
Az erdő zöld csendjével erősíti
a hangot. Hasadó kövekbe írja a
szavakat vaspennával. A harsogó
jeleket időtlen időkre testálja.
Halljuk és hallani fogják azok is,
akik jeges szakadékból törtek a
magasba. Nem írtak és nem írnak,
csak dédelgetik a farkasaikat.
Pusztítanak erdőt, hasadó követ,
a hasadó kövekbe rótt szöveget.
Nincs sírás, nincs jaj, nem is lesz.
Tiltakozik a Meszes, a fa, az erdő,
öröktől vannak itt, másként nem
lehet. Ami tegnap történelem volt,
ma is az, és holnap is az marad.