Honnan-hová
- Gondolatok egy szakadt szalvétaszélére írva-

Honnan - hová

Írta: Attila-benczi (Dawn-Bat)

Vannak jó és kevésbé jó, de inkább rossz napok az ember életében. Elgondolkozik, mindazon ami elmúlt s talán megkérdezi magától egy esős estén, íróasztalánál ülve azt, hogy honnan jött és miért van itt.
Vannak válaszok, ebben biztos vagyok, de... Vajon azok a válaszok mind valósak és igazak, nem csak pusztán önámítás, valaminek az elrejtése, amiről nem akarunk valójában tudomást venni, mert elrontottunk valamikor valamit.
Nos, erre mindenki saját maga tud "igazán" válaszolni.
------
Volt egy világ ahonnan jöttünk. Gyermekkorunk. Akkor és ott azt hittük, mikor felnőttek leszünk, magunk uraivá válunk, mekkora tévedés-azt csinálhatunk, amit akarunk, nem szólhatnak ránk a szüleink, tanáraink, az idősebbek.
-----
Felnőtté válásunk első éveiben, tele energiával, lendülettel kezdtünk hozzá annak az útnak a kereséséhez, ami a szebb, gondtalan felnőtt világunkhoz vezet. Ahol nincsenek korlátok: gondolatainknak, mozgásunknak, tetteinknek.
Mégis idővel rá kellet ébrednünk, hogy az a világ nem létezik...
Nem létezik, mivel szabályokkal van tele, amiket mások kényszerítenek ránk.
Nekik, csakis nekik, saját érdekeiknek feleljen meg. Mi, legyünk azok, akik biztosítsuk az Ők, felnőtt, kényelmes világukat.
Mi, az egyén, a tömeg, a nép.
-----
Idővel belefáradunk az állandó harcba, és pánikszerűen keressük azt az utat ahonnan elindultunk, ahonnan szabadulni akartunk.
A gyerekkorunk igazi gondtalan világát, ott ahol sokat kacagtunk...
Végül is, soha nem találjuk újra meg. Ha mégis nyomára akadunk...
Ott áll, szemmel nem láthatóan egy égig érő betonfal. Elzárja újra és újra a visszatérést.
------
Itt ragadtunk ebben a világban ahol nem akarunk már lenni. Tele félelmeinkkel, fájdalmainkkal. Tovább éljük rabszolgasorsunk másokat kiszolgálva. Görcsösen ragaszkodunk ahhoz a tévhithez, hogy magunk irányítjuk életünk, befolyásoljuk sorsunk...
Mekkora nagy csalódás! Gyermekvilágunk végképp elveszett...