Öregedünk Jóska!....

-Halló? Na szerussz, Jóska!!! Elkezdett fölengedni a jég, immá nincs akkora hideg, mind a múlt hétenn..De baj az elég van. Kerekes, a fősső szomszéd betegszabaccságot kellett kivegyen, kérlekszépen me asszongya mindene fáj, ki van készűlvel. Béjárt a családorvoshoz, kiirták betegszabaccságra, hogy ahajt szeggye essze magát eggy kicsitt.

Mondom, szomszéd, nézd meg, hogy mit ír a dobozonnn, nehogy te is úgy járj, mind Mútu, hogy ahajt bévette a gyóccert s eddig úgy megbánta, mind a kicsi kutya, amelyik kilencet kölykedzett. Öregedünk Jóska, s megyünk tönkre...

De há nem aggyuk föl, értöttedé, montam is Kerekesnek, hogy, szomszéd, nehogy nekem főfordújj itt időnap előtt s asztot az örömöt szerezd meg az államnak, hogy nem kell nyugdíjjat fizessenek neked, értöttedé!

Feküdt az ágyonn, s nyőszőrgött, mint egy lőtt medve.

-Bírjuk ki kérlekszépen, hogy ha legalább annyit dógosztattak, akkó legalább a nyugdíjjunkot biztosiccsák! Há így van-e Jóska vagy nem így van? Mi? Sanyi bá is a blokkfelelős is télen korházba vót, úgyé, de ahajt összeszette magát, pedig má adott pillanatba asztot gondóltuk, Kerekessel, hogy eldobja az öreg a kanalat. Úgyhogy én asszondom, hogy még csak azétt is bírjuk ki, Jóska. Na. Hálló? Hallasszé?Na.

-Immá Bölöni is béadta a felmondását odaki a belgáknáll, nem vót rossz csapata. S osztán itthonnyába most bé vannak indulval, hogy az Urzicsény menyen Liverpólba jövő hétenn, s fogadoznak, hogy megverik őköt. Né én aszondom, Jóska, hogy akármennyire is le van gagyásodval a Liverpól mostanába, kérlekszépenn, azétt eggy Urzicsényt meg tudnak ők is ereszteni. Én emlékszem amikó nyócvannégybe a Dinamót kiütötték Bukorezstbe is, akkora sár vót a pályán, hogy térdig jártak benne. Asztot is Kerekessel nesztem, s esztet is Kerekessel fogom megnezni.Úgyhogy fotbalba így állunk...Hálló?

-Éppeg lecsendesedett mindenki az Ánelés lakásokkal, értöttedé, mostmá elfogatták, úgyhogy azomba kőtöznek bé a blokkokba. osztán aki kapott, jó, s aki nem kapott az marad ott ahó vót, s osztán mostmá mindenki mérgelődik a maga csendességibe tovább.

-Éppeg tavaszodna ki, Jóska, me má úgy meguntam esztet a telet, kérlekszépen, hogy a lelkem is keserű belé. Itt gubbasztunk a blokkba, mind a nyúl a ketrecbe, értöttedé, s ki se mozdúllunk belőlle. Nézzük a tévét, s elegünk van mindembőll, s panszkodunk egymásnak. De há ilyen az élet, micsinájjunk..Le-lemegyünka bodegába, meg-megiszunk valamit, s az élet menyen tovább, értöttedé, s szerencsére a végit nem lássuk.

-Mondom feleségemnek, Manyinak is, hogy a mindennapi valahogy kikerűll, s osztánúgy még nem vót, hogy valahogy ne lett vóna, me még étlenn nem feküttünk le eggy este se. S ha a csáuseszkú-rencert túléltük, akkó egyebet is túl fogunk élni Jóska! Ha belégebbedünk, akkor is.

Úgyhogy én most felmegyek a bodegába, s nem érdekel se a válcság, se semmi. Na.