Keresve sem igen találnánk olyan helyet a világon, ahol a tavaszt, a természet megújulását vagy valamilyen tavaszi ünnepet ne tartanának, még a nem keresztények is. Szorosan kapcsolódik a tavasz kezdetéhez a húsvéti ünnepkör, a termékenységgel összefonódó népszokásaival és minden szimbólumával, amely mindig túlmutat önmagán. Ebben áll tulajdonképp a szimbólum lényege is.

Amikor a húsvéti liturgiánkra tekintünk, látjuk, hogy tele van szimbólumokkal, amelyek többet jelentenek, mint csupán azok a tárgyak, gesztusok, színek vagy rituális cselekedetek. Ezekre tekintünk először, bár elég sok keresztény hagyomány összenőtt a világi szimbólumokkal és szokásokkal.

A szentmise misztériumában az oltáron szakramentális módon, tehát szimbólumok alatt, de lényege és valósága szerint van jelen Krisztus. Erre emlékezve válik lehetővé a Vele való életfakasztó találkozás is minden szentmisében. Alapítása éppen az első húsvétkor történik az utolsó vacsorán, amire Nagycsütörtökön emlékezünk, nem véletlenül lüktet ott a „húsvét szíve” minden ünnepben.

Nézzünk meg egy-két jelképet, mert a szent három napban találkozunk velük s ott látjuk értelmüket. A megszentelt barkának bajelhárító szerepétől kezdve a nagycsütörtökön történő lábmosáson és oltárfosztáson át, a tűz -, víz-, és eledelszentelésig tele van liturgiánk szimbólumokkal. A liturgikus ruha fehér színe is mutatja a feltámadottal való örvendezés önfeledtségét.

Másodszor ott vannak a jól ismert világi szimbólumok. A tojás mindig a tisztaságra, a termékenységre mutatott, az új életet juttatja eszünkbe. A kereszténységben a tojás az újjászületés szimbóluma. A piros vagy hímes tojás, már az ősi Babilonban ismert volt. A csibe érthetően a születés, feltámadás szimbóluma, hiszen régen nagy esemény volt, de ma is az, ahogy egy csibe annak rendje -módja szerint előbújik a tojásból.

Ez eddig nem is volt kérdés, de a nagy változás után, talán ott bujkált bennünk is a gondolat, hogy lehet, hogy mára már nyúl teszi ugyanezt, vagyis tojást hoz? Megvan a magyarázata. Németországban húsvét idején gyöngytyúkot ajándékoztak, amit ők Haselhuhn -nak hívnak. De ahogy mi, úgy ők is kedvelik a rövidítéseket, ezért nevét sokszor csak Hasl -ként emlegették, ami csak egy betűvel különbözik a német nyúlétól, amit e nyelv Hase -nak hív. Így aztán nem furcsa a magyarázat, hogy még nálunk is besegít a csibének a húsvéti tojás meghozatalában nyuszi is.

Ismert szimbólumunk az áldozati bárány is, amely Krisztus áldozatát szimbolizálja. Korábban jellegzetes húsvéti étel volt, ma már a legtöbb helyen sonkát készítenek helyette.

Húsvét táján éljünk ezen szimbólumokkal s tegyük mellé szép népviseletünket a székelyruhát, amint azt elsőáldozásra, bérmálkozásra, ballagásra, kortárstalálkozókra valamint nemzeti ünnepünkre tesszük ezzel is ápolva hagyományainkat.

Forrás: Képes vagyok c. gyergyóremeti községi lap