Hagyományt teremtő, lelkes gyülekezet,

S búcsúzó Karácsony, veled fogok kezet!

De mielőtt kezed végleg elengedném,

Drága Megváltónknak ismét megköszönném,

Hogy e tűnő évben is, földre szállt értünk,

Kegyelem teljesen, merthogy nincs érdemünk!

Szeretete több mint kettőezer éves,

Buzogó nagy forrás, mely sohasem véges!

Ami, már kezdettől ott volt az Atyánál,

S azóta is ég, és lángol Szent Fiánál!

Tündöklő fényénél halvány lények vagyunk,

Míg e földön járunk, s mielőtt meghalunk.

Nyolcvan, vagy kilencven -  éveinknek száma,

S ez alatt sem vesszük egymást testvérszámba!

Pedig 3O.OOO napból áll életünk,

Durván számítva, ha 8O év jut nekünk.

Ez mind figyelmeztet, álljunk meg egy szóra,

Mielőtt fölöttünk eljárna az óra!

Ifjú - vén karácsony, idősek ünnepe,

Amiben megtisztul most a szív éneke,

Engedd átölelni idős testvéreink,

Érettünk dolgozott szüleink, véreink!

Nélkülük nem lennénk, nem volnánk ma itten,

Az Ők érdemük is, hogy megleltük Istent!

A hátuk már görbe, a látásuk gyenge,

Az emlékezetük sem borotvapenge!

Lábuk akadozik, olykor el is esnek,

Néha, mireánk is csak titokban lesnek,

Nehogy zavarjanak, hisz ők tudnak várni,

Igyekeznek mindig a kedvünkben járni!

Ők már nem akarnak nőni, szerepelni,

A betegséget is készek elviselni,

Gyakran jajszó nélkül, szerény bátorsággal,

Megbékülve már az eltorzult világgal.

Kérlek hát testvérem,s minden járókelőt,

Öleld hát kebledre a megöregedőt!

Nyújtsd neki karod, ha botorkál jártában,

Ne feledd, régen volt a feje pártában!

A katonasággal is már régen végzett,

Nagyszülők, kiket már nem fog az igézet!

Hallásuk, bár romlott, hallják a harangot,

Szívükben csak békét, s nem hordnak haragot!

Testté lett Igével már régóta élnek,

Unokáiknak a Jézusról beszélnek!

Öleljünk meg ezért, minden idős hívet,

S kívánjunk Őnekik szép és tiszta szívet!

Sok idős-karácsonyt, s mit még ember kérhet,

Adj Istenem nekik, sok BOLDOG ÚJÉVET!