sétálgatok  csöndben békességben a réten,
azon töprengek mi történt velem az elmult idökben,
tördeli a lelkem a fájdalom
peddig gondom egy szál sem ugy tudom
de a fájdalom nem mulik akárhogy is akarom.

A frissen kaszált gyógynövényes széna illata
Az ép készülöben lévö boglyák tetején kacarászó menyecskék kacaja
Delelöben fris kenyérben szalonában hasitó bicska hangja
Igen ez hiányzik ez volt a vidám élet mozgató rúgoja.

Ez lehet az a fájdalom ami a honvágy vagy kín élet?
A hont vágyom vagy a multat siratom
Nem mulik a fájdalom akárhogy is akarom
Vagy talán már nem is akarom.
 
Nyitva tartom a szemem, hogy lássak
és ha nézek mit látok
Egy ultra modern reklámoktól hemzsegö  világot
Ha becsukom a szemem a  régi szépet látom,
izét s minden apro részletét imádom.
De a fájdalom nem mulik hiába akarom
Vagy talán már nem is akarom.
 
Kint ülök a locán lassan öszülö halántékkal
S azon töprengek mit kezdjek e terjedelmes fájdalommal
De a fájdalom nem mulik hiába akarom
Vagy talán nem is akarom
 
Nem értem magam nem értem az embert
Miért fáj neki ha oly szép volt és kedves
Hogy alakulhat át az öröm fájdalommá
mint fényes nappal sötét éjszakává.
De a fájdalom nem mulik hiába akarom
Vagy talán már nem is akarom 
 
Szép kedves emlékek s mágis fájnak,
Jaj annak a némbernek kinek emlékei nincsenek s nem fájnak
Vajon köze lehet neki a honhoz s része volt annak a tájnak??
Hogy lehet a szépséges mult fájdalma  nélkül élni az ember fiának,

Hova merenghet az olyan ember mikor öszül
elképzelem olyan lehet mint a pásztór nyáj nélkül
aki nem a nyáját ápolgatja
hanem facebook elött ülve
mások föztjét birkaszellemként lájkolja
a kérdés vajon ö is ezt mondja
De a fájdalom nem mulik hiába akarom
Vagy talán már nem is akarom
 
Boldogok vagyunk mi ezzel az Isten adta fájdalommal
Akinek ilyenje nincs olyan mint egy élet tele átokkal
mult nélkül élni nem lehet és most már igen is tudom
Hogy a fájdalom nem mulik és igazábol nem is akarom

Mert ez az ami melengeti elfáradt lelkemet testemet s irásra kérzteti jobb karom
Mert sokszor a régieknél is fájdalomból születet a szépirodalom
S a fájdalom nem mulik hiába akarom
De most már biztos vagyok, hogy már nem is akarom.
S ezentúl szivesen tollamból kiforgatva megosztom
Ès istennek hálát adva érte ezentul  féltve ápolgatom.