„ Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. „ (Mózes első könyve - A teremtés)

… nézem, ahogyan elfogy, csak állok és várok, körülöttem fekete foltok, szinte megvakít. Nem tudom, hol vagyok, nem látni semmit. Erősen zihálok, alig kapok levegőt, valószínű valami szűk helyen lehetek. Egy pillanat, mi ez? Világosság áramlik be minden résen, kígyóként tekeredve felém. Körülölel, belém kapaszkodik, rángat, cibál, földre húz… Vörös csíkok cikáznak szemem előtt. Izzadnom kellene, ez lenne természetes, de fázom, hallom, ahogyan fogaim egymáshoz koccannak, reszketek. Hirtelen egész testem remegni kezd, szédülök, és hányingerem van. 
---=---
A tenger morajlását hallom, vagy mégsem? Enyhe sós fuvallat csípi kiszáradt ajkamat, akkor mégis a tenger közelében lennék? Mintha egy ólomnehezék nem engedné, hogy szemem kinyissam, s lássam, hol vagyok… 
Uram Jézus, mi ez? Tűnés innen te dög! – egy kóbor kutya vonyítva oldalgott el amint botommal csontos farára rávágtam.
A kihalt, szellemváros utcáin a szél száraz leveleket és papírhulladékot görgetett. Nehezemre esett felállnom. Egy darabot letéptem a rongyos, szakadt köpenyemből, hogy arcom megtöröljem az előbbi kutya hugyától. 
Morogva és átkozva sorsom, elindultam. Talpamon az utca kövezete véres sebeket ejtett, minden lépésem fájdalmas, de még borzasztóbb a látvány, ami körülölel. 
Leírhatatlan a borzalom. Még füstölgő házak, elszenesedett emberi javak között vitt az utam, amikor is…
--„”—
… a hidegrázás tovább tart, lélegzésem akadozik, majd hirtelen elér. Meghaltam! Üvöltésbe akarok kitörni, de csak nyöszörgés, hörgésbe torzul el a hangom.
Nem haltam meg, villant át az agyamon…
Vagy mégis! A halál beálltával még párpercig minden működik, addig ameddig még kering a vér a testbe és el nem jut az utolsó csepp is az agyba…
Őrület! Agyrém, már percekig magamban beszélek, akkor miért nem érzem a lélegzésem, szívverésem? 
És mi volt ez a fény, ami melegséget kellet volna árasztania, helyette megfagytam… beállt a fagyhalál. 
Ez egy utazás, vagy idősíkok robbanása…
__””__

A vakítóan fénylő pór és hamu felhőből egy emberi alak rajzolódott ki. Káprázik a szemem, de ahogy az alak közelebb ér, átható halszagot áraszt, gúnyája nem úrias, de nem is rongyokból áll. Határozott, megfontolt a járása, alakja, mint egy fenyő, erőt sugárzott, hosszú tincsekben lógó aranyfürtjei csak úgy táncoltak a szélben. 
Kicsi kék szemével mogorván, bár nem barátságtalanul nézet végig rajtam. 
Mit keresel itt? Eltévedtél, vagy megtévedtél? – kérdezte, amikor közvetlenül párcentire megállt előttem.
Nem… Nem tudom- dadogtam.
Magam sem értem mit keresek itt, és hogy hol vagyok, csak azt tudom, hogy fáztam…
Azt sem értem miért vagyok így öltözve, ezekben a rongyokban. Mi ez a hely? A pokol?
Csak nézett, már kezdtem azt hinni soha nem fog megmozdulni, megszólalni.
Nem… Nem a Pokol, ez a te poklod- válaszolta és botjával kelet felé mutatott.
Arra néztem, mintha az ég kettéhasadt volna, szikrázott minden. 
Újra felém fordult. 
A nevem Immánuel, a vándor, azért jöttem, hogy útbaigazítsalak. Neked feladatod van, még mielőtt végleg eltávozol.
Vagy úgy! – motyogtam.
Vállamra tette a kezét, mosolygott, és ahogyan jött, a vakítóan fénylő pór és hamu felhővel tovatűnt.

--„”-- --„”-- --„”— --„”-- --„”-- --„”-- --„”—

Valaki hívja azonnal a mentőket!- hallottam egy női hangot - és hozzanak takarókat, meg forró teát.
Szerencsétlen, meghalt, nézzék a kezét és az arcát, csupa lila… megfagyott. 
Ez nagyon furcsa- szólt egy harmadik hang – az arca… mosolyog…
Itt vannak a mentősök, félre emberek. Tudnak segíteni rajta?
Nem… Sajnos beállt a fagyhalál… Emeljük be, a kocsiba, de mi ez? 
A tömeg megdermedve nézte, ahogyan jégtestemet felemelték és nem jött, hogy higgyenek, a szemüknek…
Ez lehetetlen- szólt halkan a női hang, ki mentőkért kiáltott- egy újszülött van a teste alatt, tíz körmével ásott gödröt, abba tette és ráfeküdt, hogy megvédje, hihetetlen…
Kész csoda, a gyerek él!- kiáltott fel meglepetésében az orvos. Ez mi? Mintha vérrel írt volna valamit? Ez egy név! Darrea… Nevet adott a kicsinek…
…………………………………………………………………………………………………………………………………………Másnap a hírekben ez állt:
„ A névtelen, megfagyott koldus életet mentett, egy újszülött kislányét, akit Darreanak nevezett el”