Szólj hozzá !

Hozzászólt Suba Köpeczi Júlia Február 14, 2011, 10:37am

Köszönöm az elismerő szavakat, igyekszem fotokat  is közölni. Szép napot mindnyájatoknak!

Hozzászólt Kenesei Aurélia Február 13, 2011, 5:16pm

 

  megnéztem a szép emlékezést!Szívből teszek egy gyönyörű mezei csokrot a nyughelyére."Öleld magadhoz Uram és óvjad féltő gonddal,Adj neki vigaszt mindazért,Mit igaztalanul elszenvedett"

 Nem ismertem de olyan nagyon szépen írtál róla-meghatott.

Hozzászólt Fábián Magdi Február 12, 2011, 2:39pm

Megható,szép emlékezés!Jut eszembe jó lenne néhány fotóját itt látni.

Hozzászólt Demeter Attila Sándor Február 10, 2011, 11:23am

...a „bármit” természetesen a pozitív, kreatív tevékenységre értettem.

 

Hozzászólt Demeter Attila Sándor Február 10, 2011, 11:21am

Szép és megható írás. És ugyanakkor tisztelet mindenki iránt, aki bármit hivatásszerűen gyakorol.

Hozzászólt Suba Köpeczi Júlia Február 10, 2011, 9:54am

In memoriam NagyPéZé

 

 

Kócos, fagyos februári napon nem jött össze a találkozás...Pedig úgy várt...Érezte talán, hogy jöhet egy rianás életünkben.... Lecsúszott az ég szánkója és magával vitte a csíki táj szépségeinek megörökítőjét, a portréfotós nagyágyúját, imádott unokabátyámat nagypét.

Azóta a csillagok sziporkázása mindig mosolyt csalnak az arcomra, mert arra gondolok, Zolikánk vakuja villan meg az ég kupoláján ...Talán angyalokat fotóz, az atyaisten jobbját, a felhők habját, a mennyei táj rejtelmeit örökíti meg megannyi hozzáértéssel, mélységekről fakadó tehetséggel. Talán kuncognak is az ég lakói NagyPé jóízű mondásain, mert nemigazán akadt halandó e földkerekségen, akit meg ne tudott volna nevettetni.

NagyPé nem szerette a nagy felhajtást maga körül, a tiltakozás minden formáját bevetette, ha írni szerettem volna róla, el-el bújt csibészes mosolya mögé, és székely agyafúrtsággal új területre vezérelte a beszéd folyamát. De képei beszélnek, üzennek helyette is, versre fakasztják az írót, megigézik a nézőt, bevésődnek az agytekervényekbe örökre.

Hű társával, a fényképezőgépével járta Erdély vidékeit, vadászott és „rálőtt” a felbukkanó témára.Látta a lényeget, a furcsát, a hihetetlent, a láthatatlant...A potyautas, Tűnődés, Öreg csángó, Terefere, Bukolika, Életerő a fotóművészet igazgyöngyei.

Fény és az árnyék volt a címere. Eddig fényben fotózta az árnyékvilág adta furcsaságokat, egy éve már, hogy az árnyékvilágban keresi a fény szülte csodákat. Vagy fordítva...? Nagy Pál Zoltán talán megtalálta a választ...