Az irokézek hagyományosan nem ismerték sem a szavazást sem a választást. Vezetőiket mindig is az öregasszonyok javaslata alapján helyezték hivatalba. Ezek az öregasszonyok, akik az összes anyát, nagyanyát és dédanyát képviselték egy-egy nemzetségen belül, nemzetségük minden tagját születéstől fogva ismerték, nevelték és alaposan megfigyelték őket. Ilyen egyszerű volt ez, régen.

Minden nemzetségnek (kb 2000 fő), vagy másképpen klánnak megvoltak, és ma is megvannak a saját vezetői. Ezek döntenek a nemzetség ügyeiben. Rendszeresen összejönnek, és tanácsot tartanak. Az összes nemzetség - van ahol öt-hat, van ahol ennél is több - együttesen alkotja a nemzetet.

Észak-Amerikában a fehér ember soha nem használja a nemzet szót az indiánokkal kapcsolatban, helyette mindig törzsről beszélnek. Ennek ellenére az irokézek a szövetségét még angolul is Hat Nemzet Szövetségének hivják (Six Nations), mely a szeneka, oneida, onondaga, kajuga, tuszkaróra és a mohauk nemzetekből áll.

Itt láthatók térképek ezeknek az elhelyezkedéséről:

A nemzeti vagy a szövetségi ügyekben döntést hozó nagy tanácsot a nemzetségek vezetői alkotják. A döntéshozatal mindig megyezésen keresztül történik, ezért nem szavazásra, hanem konszenzusra épül. Ha nincs egyetértés, nem hoznak döntést. Fontos kérdésekben tehát minden nemzetnek és minden nemzetségnek egyet kell értenie.

A gyűlésben az egyetértést, és a gondolatok összehangolását segiti, hogy az irokéz Hálaadó Imát, melyben Istennek és az Isten által teremtett világnak mondanak köszönetet, minden tanácskozás előtt elmondják. Azt a részt pedig, amelyben elhangzik hogy “ …és mindannyian egyszerre, szivből jövő szeretettel és egyetértésben a Teremtőre és az általa teremtett világra gondolunk…” a döntéshozatalra készülő vezetők legalább tizszer, ha nem többször hallják.

Itt a hagyományos tanácsterem belseje látható. (Kahnawake, Montreál mellett)

Milyen alapon választottak az öregasszonyok?

Ennek is megvannak a hagyományokon alapuló szabályai.

Mindenekelőtt fontos tudni és megjegyezni, hogy nincs olyan indián nép, melyet egyetlen főnök irányitana. Maga a főnök szó használata is a fehér ember találmánya.

Mohauk területeken minden egyes nemzetség legalább öt “főnök” vezetése alatt áll.

1. A fő-főnök, akit mohauk nyelven persze nem igy hivnak, hanem úgy hogy “az, aki jó”. Vagyis jóembernek. Neki az a dolga, hogy jó ember legyen.

2. A helyettes főnök, aki a főnökért felel. Őrá “a fáról gondoskodó” a nevet használják.

3. A nemzetség első asszonya, mohaukul az az asszony, aki jó.

4-5. Egy a férfiakat, és egy a nőket képviselő nemzetségi hitőr, vagy másként a hit őrzője. Ők felelnek a szertartásokért.

Az irokéz központi tanács gyűlésén, ez ma is mindig Onondagában történik, 50 “főnök” van jelen.

Mindig a jóasszony nevezi meg a következő főnököt. Ezt akkor teszi, amikor az előző főnök meghalt. A kiválasztásnak ezt megelőzően meg kell történnie. A jóasszony dolga, hogy az emberek akarata szerint válasszon.

Minden főnök az élete végéig szolgál, kivéve a jóasszonyt, akitől elvárják, hogy még halála előtt kijelölje saját utódját és visszavonuljon.

A vezetők éjjel-nappal vezetők, nemcsak a tanácsban, hanem akkor is, amikor a tanácsból hazamennek. A főnökség állandó, 24 órás hivatalt jelent, szabadság nem jár.

A tanácsban a nemzetség minden tagja részt vehet, hozzá is szólhat, de döntést csak a főnökök hozhatnak.

Az irokéz népeknél “főnök” csak az lehet, aki

- apja és anyja után két különböző irokéz nemzetségből származik,

- házasságban él,

- legalább három gyereket nevel,*

- politikai és spirituális ügyekben járatos,**

- akinek nem tapad (emberi) vér a kezéhez,***

- akinek bőre hétszeresen vastagabb a többieknénél, vagyis sérthetetlen,

- gondját viseli a családjának és másokról is képes gondoskodni,

- ép és egészséges,****

- jóindulatú, és érzéseiben is kiegyensúlyozott,

- igazságos,

- jól beszéli az ősök nyelvét.

*Általánosan elterjedt az a szokás, hogy ha valakinek házasságából nem születik gyereke, a rokonok adnak neki kettőt-hármat. Ezeket sajátjaként neveli fel.

**A spirituális mindenütt jelen van, igy a politikában is. Ezt mondja az irokéz és minden más indián nép hagyománya.

*** Akinek kezéhez vér tapad, nem vezetheti a nemzetet. Még akkor sem, ha katonaként kötelességét teljesitette, vagy ha ezzel saját, vagy mások életét mentette meg.

**** Aki testi hibás, beteg, vagy lelki sérült vezetőnek soha nem jelölhető. Még akkor sem, ha kis testi hibáról van szó.

Minden vezető visszahivható, ha a nép úgy akarja. A végső döntés itt is a nemzetség asszonya kezében van, ő az, aki letörheti az alkalmatlan vezető szarvát (szó szerint), vagyis leveheti a fejéről az agancsos “koronát”.

Az irokézek ezek szerint az elvek szerint szerveződtek és élték az életüket vagy már ezer éve: pontosabban prófétájuk, a Béke Hozója eljövetele óta. Az utóbbi ötven évben azonban ez is megváltozott. Ma már nemcsak a próféta szavai és a Teremtő üzenete diktál, hanem az amerikai és a kanadai állam is, akik be is vezették a demokratikusan választott törzsi tanácsok rendszerét…

Közben a fiatalok őseik táncait újra megtanulták. És sokminden más is sarjad, mozdul és növekedésnek indult irokéz országban.

Pesovár Annától

Tom Porter, mohauk hagyományos tanitó És nagyanyám mondta…(And Grandma said…) cimű könyve alapján.