Farhám, hámfa és késaljfa

Jó dolog, hogy az ember számíthat a barátaira. Leshegyi balladácska című írásomban előfordul két ritka kifejezés: a késaljfa és a farhám.

A Svédországban élő Amanda Csoregh meg is érdeklődte: – Mi az, ha „farhámba ül” valaki, és mi az a „késaljfa”?

Mivel jó félórám arra ment el, hogy hiába kerestem a világhálón a szakszerű magyarázatot, barátaimhoz folyamodtam.

Csifó János marosvásárhelyi ny. rádiós szerkesztő, humorista szenrint talán oltókés, vagy oltvány nyeső kés is lehet.

P. Buzogány Árpád székelyudvarhelyi költő, szerkesztő előbb rákérdez: „Melyik késaljfáról van szó: a szekér részéről, vagy amit meggyökereztetnek?”

Húha, ezt a második, szőlőág jelentését nem ismertem…Aztán következik az Árpád magyarázata: „késafa, késefa – a lószekérnél használt jó kétarasznyi, két végén bevágott, a fogat húzóláncát tartó fa (amit közepére rögzített vaskarikával a szekér elejére, a felhérc vaskankójára akasztanak), erre hurkolják fel a szekér elé fogott ló húzóláncait.”

(Felhérc, fölhérc vagy fürhéc: a szekér hágcsója. A vaskankó pedig, félreértések elkerülése végett: vaskampót jelent.)

Sebestyén Péter páter nem hazudtolja meg származását, ezt mondja: a késaljfát késafának, vagy késefának is nevezik Csíkban. Hivatalosan hámfa: szekérnél, néha rugós kocsiknál is, 60–70 cm. hosszú fa az istráng (kötél) vagy a lánc megerősítésére. Ha három lovat fognak be, akkor a harmadik (lógós) istrángját a kisafára vagy lógóra kapcsolják. Kisafának a két hámfával fölszerelt förhécet is akkor nevezzük, ha a járóműnek nincsen rúdja, p. boronánál. H.-nak nevezik még azt a lécet vagy dorongot, melyet a hajót vontató emberek melléhez vagy a lovak szügyéhez alkalmaznak s reá a vontató kötél ágait kötik. (Forrás: Pallas Nagylexikon)

Lásda a http://www.kislexikon.hu/hamfa_a.html#ixzz2iiV4DML2

Még hozzáfűzte: A késefára rögzítik a két végénél a láncot, a közepére  kovácsoltvasból  készült karikát tesznek, amellyel beleakad a szekér, a taliga vagy a borona horogjába. Általában annyira hosszúra engedik, amilyen a ló, sőt, tágabban hagyják, hogy a ló lába, patkója ne akadjon belé. Boglyahúzatásnál szorosabbra  húzzák, hogy jobbat fogjon a ló.  Amikor a boglyát (szénabuglyát) lekapcsolják, s vezetik vissza a következőhöz a lovat, akkor szokták hosszabbra hagyni, s akkor úgy mondják, hogy viszik a lovat késleg( teher nélkül).”

A kutyás ló, ahelyett, hogy húzna, inkább nagyokat rúg, kirúg. Erre hajaz a nóta is: „Nem lehet az ember fából, / Néha kirúg a hámfából!”

Papp János tanár barátom Szászrégenből ezt írja: „A késejfa (névváltozat) a lovasszekér azon eleme ,mely az igásló erejét a szekérhez juttatja. Általában fából készült (mostanában fémből), két végén két vasgyürűvel, melyet lánccal kötnek a hámhoz, közepén meg fémhoroggal kapcsolódik a szekérhez. De hasonló módon használják a mezőgazdasági gépeknél is (eke, kapagép, vetőgép...)”

Elekes Ferenc költő eredeti magyarázattal szolgált, szerinte a késaljfa: lapító.

Jó, ha az embernek segítőkész barátai vannak!

*************************************************************

A  farhám pedig? Az a hegyeken-völgyekben járó lovak azon hámja, amely a paci hátsóján keresztül húzódik és azt a célt szolgálja, hogy amikor a szekér elé fogott ló lefelé tart a lejtőn, ennek nekifeszülve megtarthassa a terhet. Erre a cselekvésre mondják: a ló farhámba ült.

A Székelyföldön ezt a kifejezést átvitt értelemben is használják arra a személyre, aki a természetes haladási iránynak mindegyre ellenszegül, nem azt csinálja, amit a többség, illetve hiába látja tisztán és világosan a helyes irányt, amerre tartani kellene, ő nem ezt teszi, hanem „farhámba ül”.