„Három királyok elindulának,
     Aranyat, tömjént, mirhát osztogatának.
     Örvendezzünk és vigadjunk,
     Új királynak hálát adjunk!
     Jézusnak ajánljuk!"

Vízkereszt vagy háromkirályok napja a  karácsonyi ünnepkör zárónapja. Az egyik legrégibb egyházi ünnep, a negyedik századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is.  Január 6-án emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről is. Utóbbi emlékére az  egyház  e napon szenteli a vizet a templomban.

Ezzel a nappal kezdődik a farsang.  Mivel a  parasztság csak télen ért rá kicsit  szórakozni, a földeken éppen nem volt munka, a farsangi időszakban volt alkalom a vigadozásra. Amikor  beköszöntött a tavaszi szántás-vetés  ideje,  véget ért minden léhaság, mert mindenki a jövő kenyerére figyelt, s figyel ma is az, aki a természet ritmusát követi.

Ekkor bontották  le a karácsonyi asztalt is.

A Luca-búzának egyik felét a kútba dobták, másik felét viszont gyógyereje miatt a jószágok ételéhez adták. Falun-városon  hagyományosan ekkor szedik le a karácsonyfát. Városon  nem túl dicső véget ér az addig becsben tartott fa : kidobálják a kuka mellé. Ez is tanít valamire, de talán  akad ennél okosabb tanítás is. Falun elégetik, és hamuját beszórják a veteményeskertbe, mert még ebben az állapotában is hasznot hoz: javítja a talajt. Néhol a karácsonyfa lényegül át húsvétkor tojásfává, s csak azután dolgozzák fel.

Időjósló nap is:

Az emberek a karácsonytól vízkeresztig tartó tizenkét nap  időjárásából is jósoltak az újév időjárására nézve. Szőlőtermő vidékek falvaiban lesték az ereszt: megcsordul-e? Ha igen, gazdag lesz az évi bortermés. Ha nem, majd megcsordulhat még Vince napján! vigasztalták  magukat. 

Az ünnephez sok-sok hiedelem és szokás kapcsolódik:

Van ahol még ma is él, máshol örvendetes, hogy újra szokássá vált a háromkirály - járás.  A legények kihegyezett bottal, nyársakkal járják a házakat, farsangot köszöntenek.

A több évszázados  betlehemes szövegekben a pásztorjáték , a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet együtt szerepelnek. A háromkirály-jelenet  idővel a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott. Leginkább férfiak és fiúk,   néhol  meg csak lányok  járták  a házakat. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg.

Fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag. A háromkirályjárás legfontosabb szövegmotívuma a csillagének:

 A Ghymes feldolgozásában ilyen gyönyörűséges a csillag ének:

http://www.youtube.com/watch?v=gNyZlODZDPgh

A betlehemi csillagot nagy gonddal készítették el. Egy keresztező lécekből álló kinyomható és behúzható nyél végére szitát helyeztek, kívülről aranyozott csillagot ragasztottak rá, belülről a betlehemi királyok képét tették. Ide gyertya is került, amelyet a házba lépve meggyújtottak.  A csillag kiugrasztása szertartásos művelet, kezelőjének a köszöntéskor úgy kellett elhelyezkednie, hogy legyen előtte másfél méternyi szabad terület. A „Szép jel és szép csillag, szép napunk támad” résznél „eresztették” ki a csillagot. Vörsön ez a háromszori kieresztés három irányba történt. A boldogasszonyfai németeknél – ahol a szokás hasonló volt – Boldizsár a csillagot föl-alá mozgatva áldást adott a házbeliekre.

 Vízszentelés:

 Innen az ünnep magyar neve, hiszen január 6-án  szentelik, keresztelik a vizet.

A szenteltvíznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. Használata végigkísérte az emberi élet fontos eseményeit is a születéstől a halálig.
A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. Az ajtóra a megszentelt krétával felírták az évszámot és a három királyok nevének kezdőbetűit, védendő a házat villámcsapás, a boszorkányok rontása ellen. Ilyenkor a hívek élelemmel, pénzzel adakoztak.

 A szentelt vízből a  hívek régen haza  is vittek, hogy baj, betegség, halálesetkor a család rendelkezésére álljon. Behintették vele a falakat, hogy ne csapjon oda a villám. Öntötték a jószág ivóvizébe, hogy egészségesek maradjanak, a vetőmagra, hogy szépen megeredjen s jó termést hozzon. A lányok megmosták benne arcukat, hogy szépek legyenek. A szentelt víznek, melyet Háromkirályok vizének is neveznek,  ugyanis mágikus erőt tulajdonítottak, s ezt a hiedelmet az egyház is támogatta.

A szentelt víz  ott volt az emberi élet fordulópontjain. Meghintették vele a gyermekágyas asszony ágyát, lottyantottak belőle az újszülött fürdővizébe, a menyasszonyt és vőlegényt is  megpermetezték vele.A házban felravatalozott halott mellett is ott volt, rendszerint rozmaringágat tettek a vízbe. A szertartás végeztével a halottat is megpermetezték vele.

Gyógyító hatását nem is érdemes lajstromba venni, elvileg bármire, minden bajra gyógyír. Kenegettek vele fájós tagokat, itták is például torokfájás ellen.

Ezen a napon nemcsak vizet, hanem tömjént, krétát, de még sót is szenteltek bizonyos vidékeken.

A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés szokása.

Január 6-a a házszentelés időpontja is.

  A szokás a napkeleti bölcsekhez kötődik: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár megjelent Jézus jászolánál, és kifejezték imádatukat a kisded előtt. A házszentelésre vagy  más néven KOLEDÁRA  már Mátyás király idejéből is van adat   A bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek Jézusnak,   Az egyház meg  a házszentelések alkalmával gyűjtött be a hívektől fát , búzát, lisztet, diót, tojást, almát,miegymást. 

Forrás:  http://netfolk.blog.hu/2013/01/04/januar_6_vizkereszt_avagy_haromki...