Január átsiet az úton

                                                                                        A-nak

                                                                                                Egy képzet találkozás margójára

                                                        Rá permetez barna szememre

                                                        a reggel első villanása

                                                        körbe fonja lassan a telket

                                                        minden mi más elmarad s mára

                                                        riadót fúj még némaságom-

                                                        hó takarja az alvó kertet

                                                        mintha nem is évkezdet volna

                                                        rabbá ejt újra most a vers

                                                        s bár rég kiszállnék,rám szol az óra:

                                                        honnan,hová,ennyi mi élet

                                                        s mi marad ha a tél kikezd

                                                       nem szoktam elsietni semmit

                                                       s ha adni kell az sem nehéz

                                                       sok árva lélek,néma tekintet

                                                       belém szorul a szó

                                                       s a föld felé tekintek-

                                                       a csend szirmain ha könnyek égnek

                                                       száll apró pernye ég felé

                                                       kacat és lom ami körül vesz

                                                       csorba világ,koldus-valóság

                                                      ránk erőszakolt béna kor

                                                      csiszolatlan,kiszáradt lelkek

                                                      mosolyán mások ünnepelnek-

                                                      szekrényem mélyén rág a moly

                                                      ha megszólal bennem a költő

                                                      s arcom ráncain megjelennek

                                                      egy más dimenzió álmai:

                                                      agyamban így születnek versek

                                                      kibomló rügyek vágyai

                                                      január át siet az uton

                                                      kezet ráz velünk,szúr a szó-

                                                      s a kávéház hűvös magányán

                                                      szemünkből lágyan hull a hó.