Könyörgés
Hozzád kiáltok reményt vesztve,
alig hallhatón, erőtelen.
De bízom, hogy így is meghallod kérésem,
Te mindenható vagy. Én ember.
Egy nyomorult ember a végtelenségben,
a bűntől megfertőzött világmindenségben.
Tudom, sorsom fájdalom, küzdelem.
Nem panasz, de olyan nehéz néha mindezt elviselnem.
Ijesztő sikolyok cikáznak fejemben,
jajoktól duzzad a szívem.
Sok megnyertnek hitt csatát elveszítettem.
Vagy tán mindent, mi fontos volt nekem.
Izzó fájdalom zsibong testemben,
már-már elernyed élettelen.
Lelkem mint kiszáradt folyómeder,
úgy eped utánad Istenem.
Küldj esőt! Bárcsak egy csepergőt!
Mely megáztatná kővé dermedt falát lelkemnek.
Hogy így Uram,
új életre éledjen, tebenned.
Cserei Annamária
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz