Körösparti séta.
Sétálok a Körös partján
bámulom a kék eget,
nem látni a láthatáron
sehol sem egy felleget.
Kellemes a légáramlat
igy tovább lépegetek,
pajkos szellõ kergeti a
lehullott faleveleket.
Macskadomb, a strand, a liget
mind oly kedves énnekem,
nemhiába szivemhez nõtt
túlon túl is szeretem.
Leülök egy padra s közben
figyelem a vizfolyást,
ami csöndben tova csobog
s folytat hosszú utazást.
Öreg füzfák parton állva
a vizre tekintenek,
lombjukkal a folyóviznek
örök búcsút intenek.
Egyik-másik meggörnyedve
viz tükrét szemléli tán ?
Nézi benne , milyen öreg
lett hosszú évek során.
Elmerengek, s belátom, hogy
velük öregedtem én
azért nõtt szivemhez e táj
mivel itt nõttem fel én.
Öreg füz és öreg ember
összenéz két jóbarát,
akik együtt öregedtek
sok évtizedeken át.
Sétámnak most vége lett már
búslakodni nem fogok
csillagok is elõbújtak
és én haza ballagok.
Kenéz Gyula
Nagyvárad 2009.Jul. 15.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz