Kérdések, hozzád
Írta Attila-benczi

Halld szavam, rengjen trónusod:
Meddig bünteted a jókat?
Nem elég, hogy megteremtetted őket!
Még több bánattal, fájdalommal sújtod
Azokat kik, állítólag, neked oly kedvesek.

Fájdalom s harag szikrázó pengeként
Csapnak össze bennem, általuk lángoló
Kérdőjel merül fel bennem.
Léted, jóságoddal szemben.

Hol Vagy mikor a jó szenved
És ideje korán elhagyni készül
Az általad megteremtett földi életet?
Kérdéseimre, válaszod mindig ugyanaz:

Szükséged van rájuk a Mennyek országában.
Akkor mire teremteted őket, játszani a röpke
Földi életükkel?
Ha az az ára, ne szeres többé engem,
De ne bántsd a JÓ EMBEREKET!