Ma hálát mondok én Istenem:
hogy hitet, s szerelmet adtál nekem,
s mint látható fájdalmat, s bánatot,
s szemet, s mi bánattól ejt könnyeket.

Engedted, hogy a természettel legyek:
tavasz idusán kiteljesedjek,
május rózsáiban elaléljak,
s búzavirágok közt tündököljek.

Boldogság volt a nyarakkal élni,
nap melegét szívemen érezni,
sárga-búza kalászában érni,
s kenyérrel életeket menteni.

Azt sem bánom, hogy ősz lett felettem:
sem, hogy  elmúlás győzz most le engem,
s könnyeim peregnek le, levélen,
avarba temetkezik életem.

Köszönöm Neked én Jóistenem,
hogy ennyi szép tavaszt adtál nekem.
s hogy nyárban-szerelemben élhettem,
s benne gyönyörű dallal élt lelkem.

Ősz van, csend van, béke van lelkemben,
csend fájdalma múlik el reszketeg,
tél lesz, fagy lesz, s te hinted hólepled,
lehajtom fejem, s áldjon szép kezed.
04. 10.2012