Kalács nagypénteken
Egy magyar termékeket forgalmazó élelmiszer áruház vadonatúj üzletében a pékség környékén az orruknál fogva vezetik a vásárlókat. Valóban, a sülő kalács semmivel össze nem téveszthető illata sokakat oda csal a sorba, ahol mindenre elszánt csoport várja, hogy kisüljön a foszlós bélű, arany pirosan mosolygó húsvéti kalács. Nagypénteki várakozás.
Van a sorban nyálát nyelő kismama, gyermeke által nyúzott méla harmincas, harcias nyugdíjas, és unatkozó, pattanásos arcú kamasz. Húsz perc kedélyes álldogálás után diszkrét csengő szó jelzi, megsült a modern kemencék édes rakománya. Nyakkendős ember kémlel ki az ajtó, talán a pékség felelőse, de látva a tömeget, elborul az arca. A nyitott ajtóhoz tűzforró kalácsokkal megrakott állványt tol a pékkisasszony, majd megkezdődik a roham. Az egri várvédők büszkék lennének késői utódaikra, mert az ostrom leleményes. Eleinte négyesével majd hármasával kapkodja a nép a kalácsot, mire a nyakkendős észbe kap és könyörgőre veszi, emberek, mindenki csak egyet vigyen, jusson másnak is, aki sorba állt. Ingerült morgás a válasz, már bomlik a sor, lihegve birkózik kamasz és nyugdíjas.
Ma nagypéntek van, és kalácsot eszünk, ha beledöglünk is!
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz