1. A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és könnyen megtalálják, akik keresik. (Bölcs 6,12–16)

Az ószövetség legfiatalabb könyve görög nyelven íródott. Szerzője elsősorban a diaszpórában élő zsidókhoz szól. Bennük erősíti meg a személyes Istenbe vetett hitet, amely messze továbblát, mint a görög filozófia.

2. Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. (1Tessz 4,13–18)

A pogányok hittek ugyan a lélek halhatatlanságában, de nem remélték a test föltámadását és az örök igazságszolgáltatást sem. Ezért bátorítja az apostol a pogányságból megtért tesszaloniki híveket, és fejti ki az ezzel kapcsolatos keresztény tanítást.

3. Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak a menyegzőre…(Mt 25,1–13)

„Történt, hogy a nagy király meghirdette jó előre, hogy ha fia nagykorú lesz, nagy lakodalmat fog ülni! Készült is rá az egész királyság! A divattervezők csinos lányokat szerződtettek, és új ruhakölteményeket alkottak az ünnepre. A felsőbb tízezrek jó előre előjegyezték a modelleket, amiket az autógyárosok külön erre az alkalomra gyártottak; a busz- és a légi társaságok különjáratokat hirdettek: Már most takarékoskodjon!jelszóval a középosztálynak, és a szegények kiszámolták, hogy ha azonnal felkerekednek, épp a jeles napra érnek oda. Eljött a várva várt nap, a média nagy zajjal köszöntötte, de a nászünnep előtti éjszakán egy hurrikán pusztított végig az országon, az utak járhatatlanokká vártak, a hidak beomlottak, és a repülőknek nem volt hova leszállni. Így aztán amikor megnyíltak a palota kapui, csak a koldusok álltak ott, akik még a vihar előtt odaértek. És sehol nem volt egy riporter, aki megörökítette volna! Nem garantálom, hogy a hasonlóság mai történésekkel pusztán a véletlen műve!” Kiss Ulrich SJ modern történetét nem véletlenül idéztem…Az utolsó ítéletkor megérkezik a vőlegény, Krisztus, hogy egybekeljen szeretett menyasszonyával, az egyházzal. Hogy mikor, azt pontosan továbbra sem lehet tudni. De szép lett volna ez a tíz szűzről szóló példabeszéd, ha az okosak adnak a butuskáknak az olajból, és akkor azok mentegetőzhettek volna, hogy a szeretet gyakorlása miatt nem maradt nekik (sem…). A jóságos vőlegény még külön díjazta is volna…

Igen ám, de a példabeszéd nem a jótékonykodásról szól. Hanem az örömünnepről, a lakodalomról, amelyet az Atya készít Fiának és jegyesének, a benne hívők közösségének. Erre készülünk egész életünkben. A földi élet Jézus tanítása szerint nem pusztán a születés, növekedés, alkotás, leépülés majd halál ívében játszódik, hanem az örök találkozásra való állandó felkészülés jegyében. Növekedés és fejlődés, kibontakozás és végső beteljesülés, amelyet a halál sem ront el, csak ajtót nyit neki.

Az ószövetség népében is élt a tudat, hogy a házasság Jahve és választott jegyesének szeretetszövetsége, a lét legmélyebb titkát hordozza. Ezért lényegül át a földi szerelem képe az isteni szeretet misztikus himnuszává már az Énekek énekében. Jézus is sokszor használja hasonlataiban a nász, a menyegző, a lakodalom képét. Ő maga is a kánai menyegzőn kezdte nyilvános működését, és mutatta meg isteni erejét.

A zsidóknál egy hétig ünnepelték a lagzit. A vőlegény rokonaival együtt jött a menyasszony házához, hozta a jegyajándékot. A tíz szűz kézben fogott, ovális cserépedényben világító olajmécsessel várt a fogadására. A lakodalmat éjjel tartották. A kikérés elhúzódott, nem lehetett tudni, mikor érkezik a vőlegény.

A példabeszéd értelme nem az éberség, hanem a készenlét. Az okos szüzek is elaludtak. A balgák is tudták, hogy lesz menyegző, de cselekedetük nem ezt tükrözte. Ezek az ostoba leányzók nem vittek tartalék olajat, az okosak igen.

A balga szüzek gondolkodása gyakran megfertőz minket is. Egyrészt szívesen halogatjuk döntéseinket az utolsó pillanatra, mert mindig sietünk. Mindig valami más a fontos. Aztán amikor jön a nagy roham – lásd karácsonyi bevásárlás, családi vagy közösségi ünnep –, akkor tolongunk és agyonstresszeljük magunkat, hogy idejében sikerüljön minden. Eleinte fel sem fogjuk, hogy olajunk „kifogy”: elfogy a türelmünk, megkeményedik a szívünk, elpárolgott a kezdeti szerelem és hűség. Akármilyen szuperautónk van, és akármilyen modern autópályán utazunk, egyszer csak elfogy az üzemanyag, és a benzinkutat nem vihetjük magunkkal… Időnként meg kell állni és töltekezni. Mert nem biztos, hogy holnap be lehet pótolni, jóvátenni, amit ma elmulasztottunk. Nemrég egy idős házaspárnál jártam egy közös beszélgetésre és imádkozásra, ahol megdöbbentett az a tiszta, romlatlan szeretet és gyengédség, amellyel a feleség ápolja beteg férjét, akivel 54 éve élnek boldog, szentségi házasságban. Az ő olajuk nem fogyott ki…

Másrészt nagyon sok mindent meg lehet és meg kell osztanunk másokkal. Bármennyire is sietős az életünk, bármennyire is komoly veszteségek érnek emiatt – van, amit nem szabad megosztanunk, egyszerűen azért, mert nem lehet. Azt, amit nekünk kell elvégeznünk, senki más nem teheti helyettünk. Mások helyett nem lehet táplálkozni, tanulni, imádkozni, bűnbánatot tartani – üdvözülni! Az utolsó ítéletre sem lehet más helyett felkészülni. Isten sem szerethet senki mást helyettem. Még Jézus sem tartott helyettünk bűnbánatot… És mindezt most, a jelenben, nem akkor, amikor nyugdíjba vonulunk vagy időnk lesz rá. A kapuzárási pánik örök üdvösségünk tekintetében is nagy veszélyt rejteget... Az üdvösségből csak saját hibánk miatt maradhatunk ki, s arra nincs orvoslás, másokat nem hibáztathatunk.

Isten az idő ura. Ő határozza meg a menyegző kezdetét, nincs értelme a szektás időpont-számítgatásnak. Jézus ezzel a példabeszédével minősíteni akarja a földi időt. Töltsük hát ki azt hűséggel, állhatatos készenléttel, hogy a kegyelem olaja kitartson a végső találkozásig.

 sp