Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Karácsonyi füge
Advent van, díszbe öltözött a város. Néhány üzlet már karácsonyi lázban ég, itt is, ott is felhangzik a diszkósított Csöndes éj, s van ám minden, mi szem-szájnak ingere… Piacon, bevásárlóközpontban járva – veszem észre magam – mindig kerül kosaramba egy kis csemege, legtöbbször datolya, vagy füge, s a mozdulat, mellyel értük nyúlok, szinte önkéntelen.
Otthon, kisgyermek koromban, az ötvenes évek közepe táján, Karácsony közeledtével egyre fokozódott az izgalom: Vajon mit hoz a Jézuska? Kishúgom pettyes ruhás babára vágyott, én meg arra a barkácskészletre, melyet nagyapa levélbelileg már megígért. S mindketten szívrepesve vártuk a még sosem látott nagyszülőket a határ túloldalán maradt Szatmárból. Vajon milyen lesz az első találkozás? Mit szólnak majd hozzánk, kiket még csak fényképről, s a sűrűn forduló levelek beszámolóiból ismernek? Légvonalban tán nyolc kilométer ha elválasztott bennünket, szép időben még falujuk tornyát is megmutatták szüleink a Kraszna-partról, papának-mamának mégis majd nyolcszáz kilométert kell vonatoznia, egészen Kötegyánig kerülve, hogy végre láthassanak bennünket. Örömünk még teljesebb lett, mikor egyszerre s váratlanul mind a négyen megérkeztek! Az apai-anyai ág méretes csomagokkal felszerelkezve jött, gyorsan előkerült a baba és a lombfűrészes barkácskészlet, de a csodák csodája még csak aztán következett: egy kisebb papundekli bőrönd több kilónyi déligyümölccsel tele! („Odaát” akkor még szinte mindent lehetett kapni, később aztán fordult a kocka… ) Én, az ötéves nagyfiú, a felnőttek elbeszéléseiből már hallottam bizonyos déligyümölcsökről, hogy van olyan, mint narancs meg banán, s egy fél citromot már láttam is, mert mikor beteg voltam, egy ismerős néni azzal kedveskedett, megízesítve teámat, de amit ez a bőrönd tartalmazott… A sok-sok közönséges narancs mellett még doboznyi datolyát, meg karikába fűzött fügét is kaptunk! Olyan karácsonyom sem volt azóta.
Ma, ha valamilyen különleges, kedves ízre vágyom, bevásárláskor ezért nyúl önkéntelenül is e csemegékért a kezem. Mostanság azonban gyakran keseredik meg számban az édes íz, mert naponta látom-hallom, meg újságban olvasom, hogy újfent ridegebb-hidegebb a világ, s hogy mily sok ember számára örömtelen ismét a Karácsony.
Kisjézuskám, csak egy bőröndkével, ha kérhetném, de mindenkinek…
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Huszár Lajos December 4, 2011, 1:35pm
-
Megtekintések : 510 !!....Gratulálok Sándor! Kevés bejegyzés van ezen az oldalon - Erdélyi magyarok a világban - ilyen sok megtekintéssel ! Ha egyáltalán van. Még várok ehhez hasonlókat , de bármit, mert nagy-nagy érdeklődéssel olvasom , olvassuk !
-
Hozzászólt Kőrösi Gyula December 4, 2011, 12:38pm
-
És egy hasonló lelkiséget mint e cikk írójának is van... mennyivel más lenne mindenki karácsonya....és a világ! köszönjük Sándor.
Gy.
-
Hozzászólt Kékedy Nagy Magdolna November 30, 2011, 7:34pm
-
Nagyon szép,szivet melengető irás,köszönöm.
-
Hozzászólt Cseh Tamás November 30, 2011, 12:33pm
-
köszönöm, jó írás.
-
Hozzászólt gyuge erzsebet November 28, 2011, 1:58pm
-
Irasodbol a szomoru valosag ellenere az emlekeidbol a szeretet arad felenk.Mindig atolvasom a hozza szolasokat is .A Jezus-i Szeretet es a karacsony szelidsege sugarzik beloluk.A felgyorsult mai rohano vilagbol Jezus egyre jobban kiszorul! Igy a szeretet is valahol hatul kullog. Az ajandekok lehetnek nagyon dragak is meg sincs ertekuk nem potoljak a szeretetet. Ket-harom nap utan majdnem senkinek se kellenek mar. Akiknek igazan szukseguk lenne legalabb betevo falatra azok pedig nem kapnak.A szeretetet nem csak unnepnapokon kene gyakorolnunk.Mindenkinek egy szeretetteljes unnepet foleg a "KOZEPKORU GYEREKEKNEK".
-
Hozzászólt Bálint Mária November 28, 2011, 1:29pm
-
Bizony Éva, a szaloncukor, az nagy szó volt!
Gyerekkorunk elején, meg felnőtt korunkban megint.
Sándor, az írásodtól akkora gondolataim támadtak, hogy külön blogba írom őket, mert itt túl nagy helyet foglalnának. A mottójuk: Karácsonyi füge.
-
Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin November 28, 2011, 12:38pm
-
Megmelengetted a lelkem.Ilyentájt,a várakozás belső csendjébe feledkezve meghalljuk az Angyal súgta titkok mellett a régmúlt gyermekkor karácsonyainak emlékeit is.Kívánom,hogy Te is találd meg lelked csöndességét.
-
Hozzászólt Radics Pálné,Medgyessy Éva November 28, 2011, 11:54am
-
Kedves Sándor!
Soraiddal gondolatban nekem is visszaidéződött a Nagymamám által készített szaloncukor íze,amiket az ágya melletti éjjeliszekrényén lévő márványlapon szikkasztott.Miután 48-as születésű vagyok,hasonló korú voltam az ötvenes évek elején,de a mi családunknak nem kellett átélnie hála Istennek ,hogy elszakadjanak egymástól.Négyen vagyunk testvérek(egy fiú és 3 lány,akik közül én vagyok a legfiatalabb) és a mai napig őrzöm(mert Szüleink halála után a testvéreim így döntöttek) azt a porcelán fejű,nagyon szép arcú babát,amit egyik Karácsony alkalmával közös ajándékként kaptuk mi, a három lány.Köszönöm lélekmelengető soraidat.
-
Hozzászólt Fodor Rozalia November 28, 2011, 10:57am
-
Felidezted a gyermekkoromat. Abbol a borondkebol en is kivanok de MINDENKINEK.
Aldott varakozast, keszulodest kivanok. Koszonom jo volt olvasni.
-
Hozzászólt Laza Kozma Eniko November 27, 2011, 9:43pm
-
................de tenyleg mindenkinek.
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz