Minimanók,nevezetesen Pöttyömke és Csikmanó,a két testvér,teljesen véletlenül csöppentek földünkre.Mikor szüleik félrenéztek kissé,úgy gondolták,ideje meglovagolni azt az izgága üstököst.Persze,arra már nem számitottak,hogy kicsúszik kezükből a gyeplő és olyan világba pottyannak,miről nem is álmodtak,csak kiskoruk régmúlt meséiből. Távoli galaxis,még messzibb bolygójáról,földünkre rázta le őket a megvadult üstökös,majd kárörvendő röhejjel elvágtázott.A manók egy magas fenyő legfelső ágaira landoltak,csuklottak egyet ijedtüktben,s még idejében megfogóztak,nehogy potty legyen,majd egymásra néztek,aztán meg az elöttük levő megacomplexumra,amiben legnagyobb ámulatukra,csak amúgy hemzsegtek az emberformájúak.Szavak nélkül is tudták,mindketten odavágynak,kiváncsiságuk hajtotta őket.Sok mesét hallottak eme fajról,s megakartak győzödni róla,mi belőle az igaz,mi a legenda.Mamijuk emlegette sokszor,hogy az ember fura teremtmény,tele van ellentmondásokkal és tud gonosz is lenni,adakozó is,kegyetlen,meg gyöngéd is,őszinte és naiv,hazug és pofátlan,olykor képes lévén keresztültaposni mindenen,saját érdekében.Ugyanakkor lehet művész,lehet alkotó,s lehet szeretetreméltó is. Minimanók örvendtek,hogy végre most már közelről is láthatják,és megfigyelhetik e fura lényt.Tudnod kell,hogy a manókák olyan világból csöppentek hozzánk,hol nem tudják mi a törtetés,a hazugság,erőszak,lelki sötét.Pöttyömke a kislánymanó,meg bátyja,Csikmanó,telepatikásan egyeztek meg abban,hogy teleportirozzák magukat a nagyáruházba,ami tényleg nagy embertömegnek adott helyet,lévén pont aznap Karácsony elötti bevásárlások napja. A manókák,kényelmesen elhelyezkedtek egy játékos részleg legfelső polcán,ezennel beleolvadva a milliőbe,ugyanis nem voltak nagyobbak,mint kezeim.(kicsi lények,de sokkal civilizáltabb világból,s sokkalta fejlettebb spiritualitással).Nekifogtak lábikókat lógatni,s jóizűen nézelődni,hallgatózni...Hát,mi tagadás,volt mit lássanak.Példának okáért,a parfümös részlegen,több hosszúhajú emberforma tolakodott,kiabált,s majdnem hajbakapott.Manóink sehogy se értették e sportot,nem tudták,hogy árleszállitva kinálgatják a Diort.Közben áramlottak feléjük az információk,iskolás múltjukból,régről,mikor az emberekről hallgattak meséket.A játékos előtt,kicsiembert láttak földön fetrengeni,anyuka mellette,tök tehetetlen.Minimanók egymásra néztek,szinte röhej buggyant volna belőlük,ha a jelenet nem tölti el őket szomorúsággal.Kicsit távolabb,újabb lökdösödés,kiabálás.Mindenki akart részesülni az ingyen osztogatott reklámitalból.Csikmanó nagyot sóhajtott,megfog

ta húga kezét,s unisono,szavak nélkül is kiegyeztek abban,hogy,mindez nagyon szomorú és lehangoló.Ebből állna a hires szeretet ünnepe,ez lenne az emberiség karácsonya?Mert bármerre néztek,bárhova is hallgatóztak,mindenütt csak az elkeseredett hajszát látták,az elfásulást,érzékelték a hely feszültségét,de semmi meleget nem tapasztaltak.Ismét telepatikusan megegyeztek abban,hogy addig nem mennek haza,mig nem találnak olyan emberre is,aki mellet öröm megpihenni,akinek megnyugtató a jelenléte,s mosolya meleget sugároz.Sőt,fogadást is kötöttek:amelyikük,hamarabb észreveszi a kétlábonjáró,kihalófélben lévő csodát,az egy egész bolygóforgásnyi évad erejéig mentesül,minden házifeladattól.Szóval nekiálltak manóék,erősen meresztették kerek szemeiket,mégjobban megnyitották agyacskáikat,s a benső rezonanciákat.Nem volt könnyü feladat,mert mikor azt hitték valakiről,ime a választott példány,az illető,mindig valamivel leforrázta lelkesedésüket.Mikor már kezdtek fáradozni,meglátták a nőt,ki szerényen félrehúzódva,pénzét számolgatta,hallották gondolatait,mik felsorolták,kit kell még megajándékozni,családban,s barátok közt,s hogy jut-e vajon,mindenkinek egy kis meglepetés.Pöttyömke ellágyult,s izgalmában megremegtek hosszúkás fülecskéi.Csikmanó hallotta közben,amint a nőre rápirit leánya,miért nem veszi már meg saját magának is,a rég áhitott homokórát.Mosoly megigérte lányának,Belindának,mihelyt mindenkinek megvan az ajándék,s ha még marad pénz,úgy majd megveszi az órát is.Manóéknak ez elég is volt ahhoz,hogy eldöntsék:a számukra fura ünnepet,Mosoly házában töltik,s majd reggel hazateleportirozzák magukat,bolygójukra,a Mirákulumra.Mire Mosoly a kislányával hazatért,minimanóék már be is helyezkedtek a szekrénypolcra,egy-egy leveses csészébe.Mosoly és Belinda,gyertyát gyújtottak,csillagszórot,a fenyőfán,énekeltek,közben manóéknak alaposan megtelt kicsi testük,kicsi lelkük szeretettel.Örvendtek,hogy ráakadtak nőre,meg a lányára,gondolták is,hogy legalább elmesélhetik otthon,igenis,az emberek nem mind olyanok,ahogy azt az iskolában hallották.Később,anya és lánya asztalhoz ültek,kicsiket ettek és ittak,de finomakat,illatosokat.Minima

nók is kostóltak titokban,tehették,mert ki se látszottak a tálak mögül.Pöttyömke odagondolt testvérének,hogy szivesen összebarátkozna a lányokkal,s lehet kicsit meg is tudná vigasztalni Mosolyt.A szinlelt jókedv mögül,kihallotta a nő gondolatait,miszerint,hiába remélt valakit viszontlátni,a másik nem jött el.Csikmanó beleegyezett,hogy megmutassák magukat,mivel érezte,nem süketagyú,hisztis társasággal van dolga,tehát kizárt dolog,hogy a nők felvisitsanak,vagy netán elkezdjenek mindenfélével csapkodni utánuk.A testvérek telepatikus egyezkedését,tettük követte,s kézenfogva anya és lánya elé perdültek,mikor azok épp kaja utáni konyakos kávéjukat csemegézték.Belinda félrenyelt,de azután sebesen helyrerázta magát,s rácsodalkozott a fura kis lényekre.Mosoly meg azt hitte,szeme káprázik,ugyanis aznap kicsit túlzásba vitte a konyakozást.Rá is szólt a testvérekre,bátran,azt remélve,csak zűrös vizió az egész.

-Jéééé,helló nektek,Isten hozott minálam,...izé,nálunk.

De mikor manókáék saját nyelvén válaszoltak is,Mosoly halkan sikkantott egyet.,s kérte őket,meséljék el,mi a manók ők,s honnan estek a lakásába,hiszen,még kéménye sincs.Belinda fiatalabb lévén,hamarabb hozzáigazódott a karácsonyi csodához,s mig Csikmanó elmesélte a nőnek,hogy kicsodák s honnan jönnek,addig a lány Pöttyömkét,finoman tenyerébe vette,s bevitte szobájába,hogy megmutassa neki virágait,fotóit.Percek alatt összebarátkoztak,s a manóleány megigérte,nyugtatósimit,meg puszit ad Mosolynak,ami jócskán enyhiteni fogja majd,fájdalmát,hiányérzetét.Azonmód,Beli is valahol azt remélte,lehet álom csak az egész,isten ments,hát pont annyi likörös csokit nem ettek meg aznap.Csikmanó füttyentett egyet,mire az ebadta üstökös megjelent a ház fölött,s közben rászólt húgára,igzekezzen már azzal a vigasztalórituáléval,mert ideje hazasüviteni nekik is.Mosoly csak nézett,csodálkozott,s könyörgött nekik,maradjanak még,hiszen most már megszokta őket,s szeretne több időt velük.Belinda is lelkére dumált Pöttyömkének,persze totális hiába,mert nekik menniük kellett.Ezzel a huzavonával csak annyit értek el,hogy manófiú,mig a nők beszélgettek,beledugta ujját a konyakos kávéba,s kiváncsian le is nyalogatta...,csak ennyi kellett,mert ahonnan manóék származnak,ott a piát sem ismerik.Szédülni kezdett,feje fájt,rikantott is volna de csak füttyre sikeredett.Mindebből a lányok semmit észre nem vettek,mert közben Belinda szobájába ment,hogy valami kis ajándékot adjon manóéknak,Pöttyömke meg Mosolyt vette kezelésbe.Rácsücsült a nő nyakára,vigaszsóhajt engedett ki magaból,mi átkarolta azt,s pihekönnyü csókot nyomott homlokára.Közben fülébe sugta,ne csüggedjen,eljön majd az,amire vár.Azonban eljött a búcsuzási pillanat is,Csikmanó önmagát ráncbaszedvén,odaszólt hugijának,indulni kéne.Az üstökös már türelmetlenül fújtatott,várta őket,pattanjanak hátára.Igy elköszöntek anyától s lányától.ki apró piros szalaggal ajándékozta meg őket,s eltüntek az ablak mögött,ki az estébe.Fiumanó még mindig csukladozott,húga érdeklődev figyelte,s főleg kiváncsian,hogy fog ez annak a bestye üstinek a hátára pattanni,mikor annyira cikkcakkosan araszol a sima úton is.Mosoly és lánya belefáradtak a helyzetkomikumba,puszit intettek a kedves párosnak,és alváshoz folyamodtak,mivek ők még merték azt remélni,ha felkelnek,majd csak álomnak tünik az egész.Valahol távolabb,kedves karácsonyi dalokat játszott valaki fuvolán,s közben végre-valahára,nagy pelyhekben,súlyosan,puhán,nekifogott a hó is lehullani,feladatát teljesiteni.

Minimanók,nevezetesen Pöttyömke és Csikmanó,a két testvér,teljesen véletlenül csöppentek földünkre.Mikor szüleik félrenéztek kissé,úgy gondolták,ideje meglovagolni azt az izgága üstököst.Persze,arra már nem számitottak,hogy kicsúszik kezükből a gyeplő és olyan világba pottyannak,miről nem is álmodtak,csak kiskoruk régmúlt meséiből. Távoli galaxis,még messzibb bolygójáról,földünkre rázta le őket a megvadult üstökös,majd kárörvendő röhejjel elvágtázott.A manók egy magas fenyő legfelső ágaira landoltak,csuklottak egyet ijedtüktben,s még idejében megfogóztak,nehogy potty legyen,majd egymásra néztek,aztán meg az elöttük levő megacomplexumra,amiben legnagyobb ámulatukra,csak amúgy hemzsegtek az emberformájúak.Szavak nélkül is tudták,mindketten odavágynak,kiváncsiságuk hajtotta őket.Sok mesét hallottak eme fajról,s megakartak győzödni róla,mi belőle az igaz,mi a legenda.Mamijuk emlegette sokszor,hogy az ember fura teremtmény,tele van ellentmondásokkal és tud gonosz is lenni,adakozó is,kegyetlen,meg gyöngéd is,őszinte és naiv,hazug és pofátlan,olykor képes lévén keresztültaposni mindenen,saját érdekében.Ugyanakkor lehet művész,lehet alkotó,s lehet szeretetreméltó is. Minimanók örvendtek,hogy végre most már közelről is láthatják,és megfigyelhetik e fura lényt.Tudnod kell,hogy a manókák olyan világból csöppentek hozzánk,hol nem tudják mi a törtetés,a hazugság,erőszak,lelki sötét.Pöttyömke a kislánymanó,meg bátyja,Csikmanó,telepatikásan egyeztek meg abban,hogy teleportirozzák magukat a nagyáruházba,ami tényleg nagy embertömegnek adott helyet,lévén pont aznap Karácsony elötti bevásárlások napja. A manókák,kényelmesen elhelyezkedtek egy játékos részleg legfelső polcán,ezennel beleolvadva a milliőbe,ugyanis nem voltak nagyobbak,mint kezeim.(kicsi lények,de sokkal civilizáltabb világból,s sokkalta fejlettebb spiritualitással).Nekifogtak lábikókat lógatni,s jóizűen nézelődni,hallgatózni...Hát,mi tagadás,volt mit lássanak.Példának okáért,a parfümös részlegen,több hosszúhajú emberforma tolakodott,kiabált,s majdnem hajbakapott.Manóink sehogy se értették e sportot,nem tudták,hogy árleszállitva kinálgatják a Diort.Közben áramlottak feléjük az információk,iskolás múltjukból,régről,mikor az emberekről hallgattak meséket.A játékos előtt,kicsiembert láttak földön fetrengeni,anyuka mellette,tök tehetetlen.Minimanók egymásra néztek,szinte röhej buggyant volna belőlük,ha a jelenet nem tölti el őket szomorúsággal.Kicsit távolabb,újabb lökdösödés,kiabálás.Mindenki akart részesülni az ingyen osztogatott reklámitalból.Csikmanó nagyot sóhajtott,megfog

ta húga kezét,s unisono,szavak nélkül is kiegyeztek abban,hogy,mindez nagyon szomorú és lehangoló.Ebből állna a hires szeretet ünnepe,ez lenne az emberiség karácsonya?Mert bármerre néztek,bárhova is hallgatóztak,mindenütt csak az elkeseredett hajszát látták,az elfásulást,érzékelték a hely feszültségét,de semmi meleget nem tapasztaltak.Ismét telepatikusan megegyeztek abban,hogy addig nem mennek haza,mig nem találnak olyan emberre is,aki mellet öröm megpihenni,akinek megnyugtató a jelenléte,s mosolya meleget sugároz.Sőt,fogadást is kötöttek:amelyikük,hamarabb észreveszi a kétlábonjáró,kihalófélben lévő csodát,az egy egész bolygóforgásnyi évad erejéig mentesül,minden házifeladattól.Szóval nekiálltak manóék,erősen meresztették kerek szemeiket,mégjobban megnyitották agyacskáikat,s a benső rezonanciákat.Nem volt könnyü feladat,mert mikor azt hitték valakiről,ime a választott példány,az illető,mindig valamivel leforrázta lelkesedésüket.Mikor már kezdtek fáradozni,meglátták a nőt,ki szerényen félrehúzódva,pénzét számolgatta,hallották gondolatait,mik felsorolták,kit kell még megajándékozni,családban,s barátok közt,s hogy jut-e vajon,mindenkinek egy kis meglepetés.Pöttyömke ellágyult,s izgalmában megremegtek hosszúkás fülecskéi.Csikmanó hallotta közben,amint a nőre rápirit leánya,miért nem veszi már meg saját magának is,a rég áhitott homokórát.Mosoly megigérte lányának,Belindának,mihelyt mindenkinek megvan az ajándék,s ha még marad pénz,úgy majd megveszi az órát is.Manóéknak ez elég is volt ahhoz,hogy eldöntsék:a számukra fura ünnepet,Mosoly házában töltik,s majd reggel hazateleportirozzák magukat,bolygójukra,a Mirákulumra.Mire Mosoly a kislányával hazatért,minimanóék már be is helyezkedtek a szekrénypolcra,egy-egy leveses csészébe.Mosoly és Belinda,gyertyát gyújtottak,csillagszórot,a fenyőfán,énekeltek,közben manóéknak alaposan megtelt kicsi testük,kicsi lelkük szeretettel.Örvendtek,hogy ráakadtak nőre,meg a lányára,gondolták is,hogy legalább elmesélhetik otthon,igenis,az emberek nem mind olyanok,ahogy azt az iskolában hallották.Később,anya és lánya asztalhoz ültek,kicsiket ettek és ittak,de finomakat,illatosokat.Minima

nók is kostóltak titokban,tehették,mert ki se látszottak a tálak mögül.Pöttyömke odagondolt testvérének,hogy szivesen összebarátkozna a lányokkal,s lehet kicsit meg is tudná vigasztalni Mosolyt.A szinlelt jókedv mögül,kihallotta a nő gondolatait,miszerint,hiába remélt valakit viszontlátni,a másik nem jött el.Csikmanó beleegyezett,hogy megmutassák magukat,mivel érezte,nem süketagyú,hisztis társasággal van dolga,tehát kizárt dolog,hogy a nők felvisitsanak,vagy netán elkezdjenek mindenfélével csapkodni utánuk.A testvérek telepatikus egyezkedését,tettük követte,s kézenfogva anya és lánya elé perdültek,mikor azok épp kaja utáni konyakos kávéjukat csemegézték.Belinda félrenyelt,de azután sebesen helyrerázta magát,s rácsodalkozott a fura kis lényekre.Mosoly meg azt hitte,szeme káprázik,ugyanis aznap kicsit túlzásba vitte a konyakozást.Rá is szólt a testvérekre,bátran,azt remélve,csak zűrös vizió az egész.

-Jéééé,helló nektek,Isten hozott minálam,...izé,nálunk.

De mikor manókáék saját nyelvén válaszoltak is,Mosoly halkan sikkantott egyet.,s kérte őket,meséljék el,mi a manók ők,s honnan estek a lakásába,hiszen,még kéménye sincs.Belinda fiatalabb lévén,hamarabb hozzáigazódott a karácsonyi csodához,s mig Csikmanó elmesélte a nőnek,hogy kicsodák s honnan jönnek,addig a lány Pöttyömkét,finoman tenyerébe vette,s bevitte szobájába,hogy megmutassa neki virágait,fotóit.Percek alatt összebarátkoztak,s a manóleány megigérte,nyugtatósimit,meg puszit ad Mosolynak,ami jócskán enyhiteni fogja majd,fájdalmát,hiányérzetét.Azonmód,Beli is valahol azt remélte,lehet álom csak az egész,isten ments,hát pont annyi likörös csokit nem ettek meg aznap.Csikmanó füttyentett egyet,mire az ebadta üstökös megjelent a ház fölött,s közben rászólt húgára,igzekezzen már azzal a vigasztalórituáléval,mert ideje hazasüviteni nekik is.Mosoly csak nézett,csodálkozott,s könyörgött nekik,maradjanak még,hiszen most már megszokta őket,s szeretne több időt velük.Belinda is lelkére dumált Pöttyömkének,persze totális hiába,mert nekik menniük kellett.Ezzel a huzavonával csak annyit értek el,hogy manófiú,mig a nők beszélgettek,beledugta ujját a konyakos kávéba,s kiváncsian le is nyalogatta...,csak ennyi kellett,mert ahonnan manóék származnak,ott a piát sem ismerik.Szédülni kezdett,feje fájt,rikantott is volna de csak füttyre sikeredett.Mindebből a lányok semmit észre nem vettek,mert közben Belinda szobájába ment,hogy valami kis ajándékot adjon manóéknak,Pöttyömke meg Mosolyt vette kezelésbe.Rácsücsült a nő nyakára,vigaszsóhajt engedett ki magaból,mi átkarolta azt,s pihekönnyü csókot nyomott homlokára.Közben fülébe sugta,ne csüggedjen,eljön majd az,amire vár.Azonban eljött a búcsuzási pillanat is,Csikmanó önmagát ráncbaszedvén,odaszólt hugijának,indulni kéne.Az üstökös már türelmetlenül fújtatott,várta őket,pattanjanak hátára.Igy elköszöntek anyától s lányától.ki apró piros szalaggal ajándékozta meg őket,s eltüntek az ablak mögött,ki az estébe.Fiumanó még mindig csukladozott,húga érdeklődev figyelte,s főleg kiváncsian,hogy fog ez annak a bestye üstinek a hátára pattanni,mikor annyira cikkcakkosan araszol a sima úton is.Mosoly és lánya belefáradtak a helyzetkomikumba,puszit intettek a kedves párosnak,és alváshoz folyamodtak,mivek ők még merték azt remélni,ha felkelnek,majd csak álomnak tünik az egész.Valahol távolabb,kedves karácsonyi dalokat játszott valaki fuvolán,s közben végre-valahára,nagy pelyhekben,súlyosan,puhán,nekifogott a hó is lehullani,feladatát teljesiteni.

Minimanók,nevezetesen Pöttyömke és Csikmanó,a két testvér,teljesen véletlenül csöppentek földünkre.Mikor szüleik félrenéztek kissé,úgy gondolták,ideje meglovagolni azt az izgága üstököst.Persze,arra már nem számitottak,hogy kicsúszik kezükből a gyeplő és olyan világba pottyannak,miről nem is álmodtak,csak kiskoruk régmúlt meséiből. Távoli galaxis,még messzibb bolygójáról,földünkre rázta le őket a megvadult üstökös,majd kárörvendő röhejjel elvágtázott.A manók egy magas fenyő legfelső ágaira landoltak,csuklottak egyet ijedtüktben,s még idejében megfogóztak,nehogy potty legyen,majd egymásra néztek,aztán meg az elöttük levő megacomplexumra,amiben legnagyobb ámulatukra,csak amúgy hemzsegtek az emberformájúak.Szavak nélkül is tudták,mindketten odavágynak,kiváncsiságuk hajtotta őket.Sok mesét hallottak eme fajról,s megakartak győzödni róla,mi belőle az igaz,mi a legenda.Mamijuk emlegette sokszor,hogy az ember fura teremtmény,tele van ellentmondásokkal és tud gonosz is lenni,adakozó is,kegyetlen,meg gyöngéd is,őszinte és naiv,hazug és pofátlan,olykor képes lévén keresztültaposni mindenen,saját érdekében.Ugyanakkor lehet művész,lehet alkotó,s lehet szeretetreméltó is. Minimanók örvendtek,hogy végre most már közelről is láthatják,és megfigyelhetik e fura lényt.Tudnod kell,hogy a manókák olyan világból csöppentek hozzánk,hol nem tudják mi a törtetés,a hazugság,erőszak,lelki sötét.Pöttyömke a kislánymanó,meg bátyja,Csikmanó,telepatikásan egyeztek meg abban,hogy teleportirozzák magukat a nagyáruházba,ami tényleg nagy embertömegnek adott helyet,lévén pont aznap Karácsony elötti bevásárlások napja. A manókák,kényelmesen elhelyezkedtek egy játékos részleg legfelső polcán,ezennel beleolvadva a milliőbe,ugyanis nem voltak nagyobbak,mint kezeim.(kicsi lények,de sokkal civilizáltabb világból,s sokkalta fejlettebb spiritualitással).Nekifogtak lábikókat lógatni,s jóizűen nézelődni,hallgatózni...Hát,mi tagadás,volt mit lássanak.Példának okáért,a parfümös részlegen,több hosszúhajú emberforma tolakodott,kiabált,s majdnem hajbakapott.Manóink sehogy se értették e sportot,nem tudták,hogy árleszállitva kinálgatják a Diort.Közben áramlottak feléjük az információk,iskolás múltjukból,régről,mikor az emberekről hallgattak meséket.A játékos előtt,kicsiembert láttak földön fetrengeni,anyuka mellette,tök tehetetlen.Minimanók egymásra néztek,szinte röhej buggyant volna belőlük,ha a jelenet nem tölti el őket szomorúsággal.Kicsit távolabb,újabb lökdösödés,kiabálás.Mindenki akart részesülni az ingyen osztogatott reklámitalból.Csikmanó nagyot sóhajtott,megfog

ta húga kezét,s unisono,szavak nélkül is kiegyeztek abban,hogy,mindez nagyon szomorú és lehangoló.Ebből állna a hires szeretet ünnepe,ez lenne az emberiség karácsonya?Mert bármerre néztek,bárhova is hallgatóztak,mindenütt csak az elkeseredett hajszát látták,az elfásulást,érzékelték a hely feszültségét,de semmi meleget nem tapasztaltak.Ismét telepatikusan megegyeztek abban,hogy addig nem mennek haza,mig nem találnak olyan emberre is,aki mellet öröm megpihenni,akinek megnyugtató a jelenléte,s mosolya meleget sugároz.Sőt,fogadást is kötöttek:amelyikük,hamarabb észreveszi a kétlábonjáró,kihalófélben lévő csodát,az egy egész bolygóforgásnyi évad erejéig mentesül,minden házifeladattól.Szóval nekiálltak manóék,erősen meresztették kerek szemeiket,mégjobban megnyitották agyacskáikat,s a benső rezonanciákat.Nem volt könnyü feladat,mert mikor azt hitték valakiről,ime a választott példány,az illető,mindig valamivel leforrázta lelkesedésüket.Mikor már kezdtek fáradozni,meglátták a nőt,ki szerényen félrehúzódva,pénzét számolgatta,hallották gondolatait,mik felsorolták,kit kell még megajándékozni,családban,s barátok közt,s hogy jut-e vajon,mindenkinek egy kis meglepetés.Pöttyömke ellágyult,s izgalmában megremegtek hosszúkás fülecskéi.Csikmanó hallotta közben,amint a nőre rápirit leánya,miért nem veszi már meg saját magának is,a rég áhitott homokórát.Mosoly megigérte lányának,Belindának,mihelyt mindenkinek megvan az ajándék,s ha még marad pénz,úgy majd megveszi az órát is.Manóéknak ez elég is volt ahhoz,hogy eldöntsék:a számukra fura ünnepet,Mosoly házában töltik,s majd reggel hazateleportirozzák magukat,bolygójukra,a Mirákulumra.Mire Mosoly a kislányával hazatért,minimanóék már be is helyezkedtek a szekrénypolcra,egy-egy leveses csészébe.Mosoly és Belinda,gyertyát gyújtottak,csillagszórot,a fenyőfán,énekeltek,közben manóéknak alaposan megtelt kicsi testük,kicsi lelkük szeretettel.Örvendtek,hogy ráakadtak nőre,meg a lányára,gondolták is,hogy legalább elmesélhetik otthon,igenis,az emberek nem mind olyanok,ahogy azt az iskolában hallották.Később,anya és lánya asztalhoz ültek,kicsiket ettek és ittak,de finomakat,illatosokat.Minima

nók is kostóltak titokban,tehették,mert ki se látszottak a tálak mögül.Pöttyömke odagondolt testvérének,hogy szivesen összebarátkozna a lányokkal,s lehet kicsit meg is tudná vigasztalni Mosolyt.A szinlelt jókedv mögül,kihallotta a nő gondolatait,miszerint,hiába remélt valakit viszontlátni,a másik nem jött el.Csikmanó beleegyezett,hogy megmutassák magukat,mivel érezte,nem süketagyú,hisztis társasággal van dolga,tehát kizárt dolog,hogy a nők felvisitsanak,vagy netán elkezdjenek mindenfélével csapkodni utánuk.A testvérek telepatikus egyezkedését,tettük követte,s kézenfogva anya és lánya elé perdültek,mikor azok épp kaja utáni konyakos kávéjukat csemegézték.Belinda félrenyelt,de azután sebesen helyrerázta magát,s rácsodalkozott a fura kis lényekre.Mosoly meg azt hitte,szeme káprázik,ugyanis aznap kicsit túlzásba vitte a konyakozást.Rá is szólt a testvérekre,bátran,azt remélve,csak zűrös vizió az egész.

-Jéééé,helló nektek,Isten hozott minálam,...izé,nálunk.

De mikor manókáék saját nyelvén válaszoltak is,Mosoly halkan sikkantott egyet.,s kérte őket,meséljék el,mi a manók ők,s honnan estek a lakásába,hiszen,még kéménye sincs.Belinda fiatalabb lévén,hamarabb hozzáigazódott a karácsonyi csodához,s mig Csikmanó elmesélte a nőnek,hogy kicsodák s honnan jönnek,addig a lány Pöttyömkét,finoman tenyerébe vette,s bevitte szobájába,hogy megmutassa neki virágait,fotóit.Percek alatt összebarátkoztak,s a manóleány megigérte,nyugtatósimit,meg puszit ad Mosolynak,ami jócskán enyhiteni fogja majd,fájdalmát,hiányérzetét.Azonmód,Beli is valahol azt remélte,lehet álom csak az egész,isten ments,hát pont annyi likörös csokit nem ettek meg aznap.Csikmanó füttyentett egyet,mire az ebadta üstökös megjelent a ház fölött,s közben rászólt húgára,igzekezzen már azzal a vigasztalórituáléval,mert ideje hazasüviteni nekik is.Mosoly csak nézett,csodálkozott,s könyörgött nekik,maradjanak még,hiszen most már megszokta őket,s szeretne több időt velük.Belinda is lelkére dumált Pöttyömkének,persze totális hiába,mert nekik menniük kellett.Ezzel a huzavonával csak annyit értek el,hogy manófiú,mig a nők beszélgettek,beledugta ujját a konyakos kávéba,s kiváncsian le is nyalogatta...,csak ennyi kellett,mert ahonnan manóék származnak,ott a piát sem ismerik.Szédülni kezdett,feje fájt,rikantott is volna de csak füttyre sikeredett.Mindebből a lányok semmit észre nem vettek,mert közben Belinda szobájába ment,hogy valami kis ajándékot adjon manóéknak,Pöttyömke meg Mosolyt vette kezelésbe.Rácsücsült a nő nyakára,vigaszsóhajt engedett ki magaból,mi átkarolta azt,s pihekönnyü csókot nyomott homlokára.Közben fülébe sugta,ne csüggedjen,eljön majd az,amire vár.Azonban eljött a búcsuzási pillanat is,Csikmanó önmagát ráncbaszedvén,odaszólt hugijának,indulni kéne.Az üstökös már türelmetlenül fújtatott,várta őket,pattanjanak hátára.Igy elköszöntek anyától s lányától.ki apró piros szalaggal ajándékozta meg őket,s eltüntek az ablak mögött,ki az estébe.Fiumanó még mindig csukladozott,húga érdeklődev figyelte,s főleg kiváncsian,hogy fog ez annak a bestye üstinek a hátára pattanni,mikor annyira cikkcakkosan araszol a sima úton is.Mosoly és lánya belefáradtak a helyzetkomikumba,puszit intettek a kedves párosnak,és alváshoz folyamodtak,mivek ők még merték azt remélni,ha felkelnek,majd csak álomnak tünik az egész.Valahol távolabb,kedves karácsonyi dalokat játszott valaki fuvolán,s közben végre-valahára,nagy pelyhekben,súlyosan,puhán,nekifogott a hó is lehullani,feladatát teljesiteni.               Irta egy kedves ismerős.