Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Karácsony

Mennyből az angyal

A menekülttáborhoz tartozva, a Kisdedvárás mámoros boldogságában úszó Ausztria közepében kifosztottabbnak éreztem magam minden édesanyánál. Pedig „Lázáros kincseimből” már juttattam minden képzeletbeli karácsonyfa alá valamit: nemcsak a gyermekeim kívánságlajstromát teljesítettem, hanem az otthoniaknak is küldtem nagy csomagot. Névre szólóan. „Az adhatás gyönyörűségét” élvezhettem a szó igazi értelmében, mert a gesztus fordított irányban nem ismételte meg magát... Ezúttal tehát boldog is lehettem volna, de mégsem... Kifosztott voltam. És nemcsak földönfutóként szegény.

Hiányzott a valóságos fenyőfa és az a hangulat, amely így karácsony táján minden esztendőben be szokta tölteni az életemet. A Hangulat, amelyet kis pátosszal a csodavárás hangulatának nevezhetnék. És amelyik olyan apró dolgokban konkretizálódott, mint édes jó anyám frissen sült kalácsának illata, amely minden szenteste meleg simogatással lengte be a népes kis lakást. –Anyánk úgy tudott ünnepet varázsolni körénk, ahogy csak nagyon kevesek tudnak: nesztelen mozgása nyomán egyszerre csak kinyílt az ünnepi pillanat kápolnásvirága – és csak ragyogott, ragyogott, míg be nem telt a lelkünk mámorító illatával. – Karácsonyhoz tartozott a pirosan kacagó, ropogós héjú, foszlós bélű beigli, amelyet mi, gyermekek, gyönyörködve és türelmetlenül sokszor körbejártunk, lesve, hogy vajon nem hűlt-e ki már a fehér asztalkendő alatt. Ó, megszeltük volna mi azonnal, mit bántuk, hogy forrón „megüli a gyomrunkat”, vagy „megszallonásodik” a túl hamar megvágott „tészta”! Kicsi testvéreim, Zsuzsika és Ferkó soha ki nem hagyott, csibészes próbálkozásai is a megtartó emlékek tárába vonultak: megcsípkedett kalácsvégekkel, a titkos kóstolókkal, a megszeppenésekkel, hogy jaj, most-derül-ki! és csilingelő nagy-nagy kacagásokkal, hogy kiderült, de anyánk belement a játékba: mindig az éppen átrepülő, éhes angyalkára fogta a dézsmálást...

A jégvirágos, játékosan incselkedő ablakok keretezik ezt a Hangulatot, amelyekhez hozzáragadt a pici gyermekorr – büntetésből, mert meg akarta lesni az éppen szolgálatát teljesítő angyalt...

Benne siklanak a szikrázó havat szelő lovas szánok, amelyeken pokrócba bugyolált, boldogan visongó csöpségek tapsikáltak a száncsengő ritmusára, mert szép, ó, nagyon szép volt az élet...

Hangos, zsivajgó alkonyatok játéka emelte a zsenge, könnyen alakítható képzeletben még magasabbra a falu dombját, ahol mindenkinek kötelező volt szánkóznia azon a délután, hogy az édesanyák nyugodtan feldíszíthessék a karácsonyfákat...

Megalapozó zenéje volt ennek az érzésnek a pontosan este 7-kor felcsendülő ezüstszínű csengőszó, mindig azután, miután az istállóban jóízű kérődzéssel ledőlt már a friss szalmára a jószág, hogy meleget leheljen a jászolba: hátha éppen oda születik meg a kis Jézus!...

Aranyló fényszórók egymás szavába simuló sercegésének meg nem hosszabbítható egyszerisége kis izzadságcseppeken csillant meg, amelyek boldogságosan felhevült gyermekarcokon ültek ki a nagy megzavarodásban, hogy „Mennyből az angyal eljött...”

A minden évben, csak a Szentestét követő reggelen az ágyban felszolgált édesanya tejeskávéjának párája is messzire maradt már, amelybe pedig madárlátta kenyérdarabkákat aprítottunk boldogan.

Apánk bekecsének a zsebében kutatnék, amely piros almát melengetett, és az addig az odorban megbúvó, decemberre megpuhuló körtét, amelybe ezen a napon szinte meghatottan haraptak bele mohó kis tejfogak...

Rémlik, hogy varázskastélyt égtek a kis pléh gyertyatartóban a szegényes fénnyel pislákoló gyertyaszálak, és amelyet imádságos gyertyaszag lengett körül a Születést adva hírül és nem a halált...

Éjféli templomba vonulás hosszabbította meg a szent napot, hogy imával háláljuk meg a Megváltó eljövetelét, és a hitet, hogy éppen miértünk érkezett, jelentve a történelem mély völgyeiben rekedt nép lelki meggazdagodását. A hiedelmet, hogy szülénk szeretete öltözött angyalmezbe, és ez a szeretet bűvölte csodálatosra a Piliske sziklatövéből becipelt fenyőfát...

A tréfás-komoly mondókákkal érkező bethlehemesek fogadására a tepsiben sistergő, karácsonyosra pirult kolbász pompás látványát sem könnyű kitörülni ebből a képből..., sem a nagy disznóvágásokat, a zsírolvasztás gőzét és hurka-kolbászos, atyafiságos vacsorákat az Istenéltessékkel és az Adjonistenekkel, az ünnepi inget öltött rokonság János napi köszöntőjével és a gyönyörű Csendes éj dallamával...

Akkor, azokban az egykori hangulatokban minden és mindenki az Urat dicsérte kacagó szívvel és zsoltáros énekszóval, aki angyalt is küldött nekünk, gyermekeknek, hogy örvendezzünk, míg a felnőttek komolyra vált tekintettel gondoltak a közelgő új esztendőre, találgatván, hogy milyen formában mutatkozik meg majd a Teremtő ereje előttünk...

Áldott Karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog, örömteli új évet kíván szeretettel és barátsággal minden honfitársunknak

Telchné Dancs Rózsa és családja

Megtekintések: 74

Tetszik

0 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Török zoltánné December 29, 2010, 11:07am: Drága Rózsa!

Nagyon szép ez a vissza emlékezés,nagyon szép szavakba van öntve.Látszik ,hogy milyen nagy szeretet van benned!-Ahogy idézed az elmúlt szép Karácsonyokat .Sajnos ma már nem ilyen,nincs az az öröm,a gyermekekben sem,.Lehet,hogy mi rontottuk el?-Lehet nem vagyunk annyit a gyermekekkel,mint a mi szüleink.-?

Kívánok Áldott, Békés, Boldog Új Esztendőt!! Szeretettel Erzsi.

Hozzászólt Ercsei Marika December 29, 2010, 10:51am: Köszönöm de nagyon sok ez, bocsánatok kérek de a hozászolásokat az kéne kapja aki irta-Sok szeretettel

Hozzászólt Török zoltánné December 29, 2010, 9:17am: Aranyosi Ervin: Legyen minden nap karácsony...
Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.

A mosolyod legyen a hírnök,
és bátran nyújtsd a kezed,
Szálljanak el a gond felhők,
fújja világgá szereteted.

Legyen végre az egész világunk
egy hatalmas nagy család
és öltöztessünk fel, amerre járunk
minden élő fenyőfát.

És égjen a házunkban adventi gyertya
és sohase aludjon el,
mert Hitnek, Békének, s a Szeretetünknek
örökké élnie kell!

A remény lesz benned az útmutató
az iránytű szemed elé,
Bár hová mész, bár merre indulsz
az utad a szereteté.

A boldogság legyen örökös vendég,
s az ország egy nagy család.
Ha szeretetünkkel gazdaggá tennénk,
olyan szép lenne ez a világ.

Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.

Szeretettel teli; boldog karácsonyi ünnepet kívánok Erzsi

Hozzászólt BALÁZS IDA December 27, 2010, 1:05pm: Kegyelemben telyes ,boldog új évet kívánok kedves Rózsa egész családodnak, tetszett a menyből az angyal című írásod.

Hozzászólt Csutoros Ernő Tamásné Tihanyi Ir December 27, 2010, 12:37pm: Kedves Rózsa!

Ez a karácsonyi üdvözlet olyan csodásan varázsolja vissza képzeletembe a gyermekkori karácsonyaimat, hogy otthon képzelem magam, mikor 60 évvel ezelőtt (például) csengetett az angyal, bementem és egy villanykörtékkel és gyertyákkal világító, forgó és a "Mennyből az angyal" melódiáját zenélő karácsonyfa előtt találtam magam. Ennél nagyobb boldogságot el sem tudtam képzelni abban az időben. Minden karácsony este felidézem magamban azt a boldogságot amit akkor éreztem, csak azt nem tudom elképzelni, hogy az édesapám hogy tudta ezt így megoldani (mert az ő ötlete és műve volt az a varázslatos karácsonyfa).

Elgondolom, hogy azt a boldogságot a mostani gyermekek közül kevesen tudják átérezni, a sok drága játék és ajándék között, amit a háború utáni szegénységben , de annál nagyobb szeretetben élhettünk át sokan, az én korosztályomból.

Köszönöm a jó kívánságaidat és adja a Jó Isten, hogy valamennyire térjen vissza az a világ, amikor nem csak azt jelenti sok embernek a Karácsony, hogy mit együnk és mi van a fa, hanem érezzék át szívvel-lélekkel a világ legszebb ünnepének jelentőségét, értelmét és azzal a hittel és érzelemmel élje mindenki az életét.

Sokkal szebb lenne a világ mindenki számára.

Adjon az új esztendő mindenkinek lelki békét, boldogságot, szeretetet, egészséget, minden jót!!

Csutoros Ernő Tamásné Tihanyi Irma Antónia és férje

Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet December 26, 2010, 9:23pm: Nagyon szép élményben, történésben volt részed.

Ha megtudnánk tenni, hogy csak múlt időben tudjuk tekinteni mindazt ami

megtörtént és elmúlt, hogy „ez is megadatott nekem”- jobb lenne.

Másnak még annyi sem jut. Az is lenne a feladatunk hogy átadjuk mindazt

ami nekünk kedves élmény volt a gyerekeinknek, a következő generációnak.

Még ha a körülmények mások is, mert azok változnak .

Hogy miért volt jó az, hogy átestünk mindazon a kellemetlen dolgokon-

ez kérdés marad és valószínű a választ erre csak odaát kapjuk meg.De a remény

éltet és éltetnie kell amíg behunyom a szemem. Addig pedig harcolunk a

jóért és igazságért. Ez az isteni tervhez is igazodik.

Karácsonyi esti ima!

2o1o karácsonya van! Alázattal, szeretettel arra kérlek Istenem, hogy népem nagy Karácsonyfája alá ajándékként a Bátorság erényét tedd. Azt a bátorságot,
mellyel kétezer évvel mint védtelen kisgyerek közénk jöttél, s
mellyel ránk mosolyogtál. Mint Isten tudtad, hogy mi lakik az
emberek fiaiban, hogy mennyi háború, kegyetlenség, kapzsiság,
önzés és gőg lakik a marék porból született ember szívében.
Tudtad, és te mégis egyedül, üres kézzel eljöttél közénk,
hogy egy új világot álmodjál velünk, a szeretet, a jóság, az
irgalom világát. Mertél embereket megszólítani és hívni, hogy
társaid legyenek e csodálatos új világ teremtésében. Csodálom
ezt a hihetetlen bátorságot, mellyel szembe mentél minden gonddal,
nyomorúsággal, emberi gyarlósággal. A kudarcok, árulások nem
torpantottak meg, még a nagycsütörtök, nagypéntek sem törte meg
bátorságodat, hisz húsvét hajnalán újból szeretettel szemünkbe
mosolyogtál, és elkezdted bátran összegyűjteni nagycsaládodat,
tovább építeni álmodat, a Te országodat köztünk.

Uram Istenem, tudom, hogy egy bátortalan, félénk lélek nem tudja megfogni a Te teremtő kezedet, az előtte álló szép pályát nem meri befutni, a
teáltalad neki felkínált csodálatos ajándékokat nem meri
kibontani. Ezért is kérem 2o1o Karácsonyán tőled Istenem, a
bátorság ajándékát. Ragyogtasd fel gyermekeid arcán a te Isteni
arcod egyik legszebb vonását, a Bátorság szép vonását!

Szeretettel kérem a bátorság kegyelmét gyermekeinknek, hogy merjenek szembe menni az iskolában, de az élet minden percében a saját korlátaikkal, félelmeikkel. A
nagyra nőtt fiataloknak is ugyanezt a bátorság erényét kérem,
hogy merjenek otthont teremteni, családot alapítani, gyermeket
vállalni, nevelni szeretettel. És magunk számára, a felnőtt
korosztály számára is ugyancsak a mindennapok bátorságát kérem
tőled Istenem. Azt az Isteni bátorságot, mely felragyogott Árpád
vezérben, mikor megálmodta itt a Kárpát-medencében a közös
otthonunkat. Szent István bátorságát, mellyel hitet és hazát
adott népünknek. Azt a bátorságodat, mely Szent László
királynak erőt adott kiállni Erdély ostromlott népéért.
Domokos Kázmérnak, 1661-ben a szörnyű törökdulás után te
adtál bátorságot, hogy a romokon mindent újra kezdjen. Márton
Áron szentéletű püspökünkben ugyancsak a te bátorságod
lángolt fel, mikor egyedül is szembe mert menni a kommunizmus
kegyetlen, mindent leőrlő gépezetével. Ragyogjon hát fel bennünk
is, a huszonegyedik századi gyermekeidben, szép Isteni
tulajdonságod, a sötétséget legyőző Bátorság.

Alázattal kérem a bátorság kegyelmét népemnek, az emberiségnek, ennek a csodálatos szép nagy világnak. Soha ilyen lehetőségek nem voltak a tovább
tanulásra, önmagunk képzésére, kibontakoztatására, közös
álmaink megfogalmazására, és azoknak hittel, kemény munkával
való megvalósítására! Adj bátorságot Istenünk, hogy ne
torpanjunk meg! Emberi kishitűségünk, a félelmeink, végtelenre
nyitott szárnyalásunkat ne törje meg. Ne álljunk

ijedezve, egy - egy árnyék, a gonosz lélek torz, csalóka fintorai miatt elbizonytalanodva, remegve a félelem vakvágányára. Mindaz a tudományos, technikai vívmány
melyet oly sok elme az évezredek alatt fáradhatatlanul létrehozott,
s mely ma a kezünkben van, s melyekkel alázattal
élhetünk, szolgálhatunk, csak arra vár, hogy bátran
megfogalmazzuk álmainkat, azokat bizalommal egyeztessük, és a
világot tovább teremteni akaró Istennek bátorságával
elinduljunk. Olyan lehetőségeink vannak, melyről a
történelem nagyjai nem is álmodhattak. Az egyetlen kérdés:
merünk-e élni velük?

Istenünk, mi a te képedre és hasonlatosságodra születtünk, ragyogtasd fel a szeretet, a jóság, a világot tovább teremteni akaró szabad ember bátorságát
gyermekeid arcán!

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.

Déva, 2010 dec. 24.

Hozzászólt Ercsei Marika December 25, 2010, 12:06pm: A mai Istentisztelet után jö volt elolvasni ezeket a gyönyörű sorokat.Kivánok Istentől megáldott Karácsonyt és gazdag új évet.

Hozzászólt Ősz P.Zoltán December 25, 2010, 11:19am:     Kedves Rózsa!

   Valahogy úgy érzem,az egykori csodás,mesebeli hangulat csak emlékeinkben lehet jelen.A velem

   egykorúak gyerekkora ,emlékei egy sajátos időszak jegyeit rejtik magukba.De szépek is voltak

   azok a meghitt,csendes karácsonyi ünnepnapok.Ez az írás nagyszerű bizonyítéka a múlt idők

    feledhetetlen hangulatának.Köszönjük.Boldog,békés karácsonyt!Baráti üdvözletem,Zoltán

Hozzászólt Hanczig Zoltán December 25, 2010, 10:48am: Sikerült a gyermekkori Karácsonyokat ujra felidézni... Szép volt elmerengeni a gyermekszivvel átélt gyönyörűséges pillanatokon. Nagyon szépen köszönöm és kivánok mindenkinek szép ünnepeket!

Hozzászólt Mészely József December 25, 2010, 10:47am: Drága Tanárnő!

Örülök, hogy olvashattam lélekmelengető írásod, mely gyermekkorom karácsonyvárásaiba sodort.Kívánok családom nevében is áldott karácsonyt, boldog, alkotásokra ösztönző új esztendőt! Tanítványi szeretettel:Józsi