Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Kelet felé még mindig göröngyösebb
Kelet felé még mindig göröngyösebb indulni…
András apostol egyike volt a tizenkét tanítványnak, akik szem- és fültanúi lettek Jézus Krisztus földi művének. És, amiképpen köztudomású, tagja a szentek végeláthatatlan névsorának.
És történt vala, hogy András Patra városába ment, ahol hitvitát folytatott a helyi királlyal aki, eltiporva csekély értemében minden porszemnyi nyitottságot és toleranciát, a vita végén keresztre feszíttette Andrást, úgy Krisztus után 60 évvel. És András megfeszíttetéséhez egy X formájú keresztet ácsoltatott az a király.
Azt talán csak a Jóisten tudja, miféle ihletet bocsátott a két évezreddel későbbi közlekedés-rendészekre, hogy azok Szent András keresztjét a sorompóval nem védett vasúti átjárók tartós kellékévé tegyék. Akik járatlanok a Biblia világában, nem is sejtik, hogy minden ilyen átjárónál kétezer esztendő történelem köszönti őket és figyelmeztet a megállás szükségességére. A kötelező megálláséra. Ha valakinek a fekvő X alakú kereszt fikarcnyi ifjúkori tanulmányt sem idéz és az odaguruló delikvens számára a közlekedési táblák eredelye mindössze ködös ócskavashalom, akkor még mindig segíthet az értelmezésben a Szent András-kereszt alá feklalapált STOP feliratú, agyonismert szögletes, festett lemezdarab.
Megállni, szétnézni, vonatot fürkészni, majd továbbhajtani, ha vasparipa nem közeleg.
Ha aznban eme primitív feladatsor megoldása is messze meghaladja a „kolbászért jogosítványt” vetélkedő aktuális győztesének képességeit, akkor rá bizony a helyi rend éber őrének szigora méri megérdemelt penitenciáját. A bűnbánat már nem segít, sem a bűnös hiányos nyelvtudása nem enyhítő körülmény.
Történt mindez az úr 2010 évében, néhány mérföldre a kis Magyarország határától, Nagyszalonta felé…
Szeressük egymást, gyerekek! – kiálthatta volna az egyenruhás, amint széles karlengetéssel üdvözölte a gyönyörű országa testvéri megismerésére igyekvő magyar autóst. Magyarunk széles viszontmosoly helyett, s ez is rosszhiszeműséggel fejeli meg történelmi bárdolatlanságát, inkábbb gyanút fogott és megállította járgányát az út jjobb szélén. A rendőri metakommunikáció itt véget is ért. A közeg délcegen, jelentősége teljes tudatában odavonult a letekert ablakhoz és édes anyanyelvén, a bemutatkozást elhanyagolható mellékkörülménynek minősíve, tájékoztatta emberünket a szomorú tényről, miszerint éppem megállás, sőt lassítás nélkül hajtott át egy vasúti sínpáron, melyet a gondos hatóság Szent András kivégző alkalmatosságával jelölt meg. És csóválta fontos fejét a endőr, mutogatott visszafelé a fekvő X-kereszt felé. Két percnyi szünet- és lélegzetvétel-mentes szónoklat után, talán észlelve a sofőr bárgyú mimikáját, elhallgatott. Aztán hangszínt váltott: tud valamelyikük románul?
Kizökkentem az anyósülésen a tét nélkül szemlélődő kibic hálás szerepéből. A hatóság láthatóan megkönnyebbült, hogy végre valamelyik ázsiai hordamaradékkal szót érthet. Közölte velem, hogy elveszi a jogsit és még meg is bírságol. Ja, és micsoda felelőtlenség áthajtani stop nélkül a vasúton két gyerekkel a hátsó ülésen, ejnye-bejnye, a teremburáját meg a fűzfánfütyülőjét!
Imígyem bűnben fogantatva, megalázva, porba döngölve, ráadásul az elkövetés tényét vitatni képtelen állapotban, az úr segítséget küldött immár kevésbé kibicszerű maradék elmémbe. Szólt hozzám: „emlékszel? Mindig mindent el lehetett intézni… Személyibe felejtett bankóval, üveg piával, doboz cigivel…
Mély bűnbánattal fakó arcomon könyörgőre fogtam. Igaza van, figyelmetlenek voltunk, jogos a feddés, a bírság is jó lecke lesz, csak a jogosítványt hagyja meg régi, jól bevált helyén.
A tábornok úr (rangját, nevét nem tudtuk, gondolom, ezért a megszólításért nem sértődik meg) felnézett a bárányfelhős égre, végigsöpört fátyolos tekintete a kátyúszőtte szürke úton, majd odahajolt az ablakhoz: kétszáz a kamat! És, ahogyan érkezett, ugyanolyan peckesen visszavonult a túloldalon hátországot biztosító szolgálati gépjárműhöz.
Összeszedtük a „kamatot”, odajárultunk az úr asztalához és remegő kézzel helyeztük áldozatunkat a félig kinyújtott kézbe.
Jogsi maradt, nyugta maradt érintetlenül a kékvillogós szekérben.
Áldozatunk elfogadtatott s „vigyázzanak az úton!” gondoskodó elbocsátó, szép üzenettel szabad továbbhaladásunk megengedtetett.
Most már büszkén tarthatjuk magunkat az unió rendfenntartó erői romániai alosztálya támogatóinak. Szerény mértékben bár, de hozzájárulhattunk ahhoz a kompenzációhoz, mely a romániai anyagi megszorítások, bércsökkentések miatt a rendőri zsebek űrjét hivatott legalább részben betölteni. Mi megúsztuk, rendőrünk gazdagodott némiképpen, elmletileg szimbiotikus viszonyt építetünk egy porlepte közút szélén. Csakis a békés egymás mellett élés és a jószomszédi viszony vezérlő csillaga alatt.
Azóta sok folyó áradt s apadt… Románia schengeni övezethez való catlakozását unió atyánk s parancsolónk elhalasztotta. Sok más kifogás mellett azért, mert sólyomszemű főhivatalnokai aggasztónak látták a korrupció mértékét az aspiráns országban, s ezáltal kétségesnek Európa külső határainak hatékony védelmét. Szerintük, ha már nem egy személyiben felejtett bankó, üveg pia vagy egy doboz cigi, de megfelelő mennyiségű bankó megfelelő helyen és megfelelően diszkréten kinyújtott tenyérbe csúsztatva, minden tisztességes, becsületes ajtót ki bír nyitni ott. Alsó, felső szinten.
Micsoda alaptalan rágalom! Egy olyan országról, melyben még a legsötétebb s leghideebb egyházellenes kommunista években is megtartotta a törvény szövege az elnevezést: Szent András kereszt.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Tállai Enikő Március 2, 2011, 11:23am
-
Kedves Károly! Tetszett a sztorid :))
-
Hozzászólt Enyed Karoly Március 2, 2011, 11:12am
-
Eset egy ki nem fizetett "Jogos" birságról:
Bukarestből tartottam haza fele, nagyon várva már, hogy ágyban lehessek. Brassó, teljesen forgalom mentes, négysávos útján hajtottam éjjel két óra körül, jó lendületesen, amikor nagy hirtelen elöttem, úgy kb. 1oo m-re kiugrik egy rendőr az úttestre. Éppen csak rá pillantottam a sebesség mutatóra és már fékeztem is keményen, vigyázva arra, hogy ne csikorduljanak meg a kerekek és már közölte is velem a kőzeg, - aki mellesleg egyedül volt, ezzel felkeltve gyanúmat- hogy 7o-el hajtottam és a helybéli birság két millió, "esetleg" egy millió lej -régi pénzben -. ( Időközben, alighanem szúnyog repülhetett a szemébe, habár én határozottan cinkos kacsintásnak véltem). Mondom neki, hogy " Én három milliót fizetek, de előbb, kérem tisztelettel, megmutatni, hogy hol áll az a műszaki csoda? Ugyanis én nem 7o-el, hanem 85-el hajtottam ! "
Nem lévén türelmem megvárni, mig nyitva felejtett száját össze csukja : elhajtottam, gyakran tünődve azon, hogy nem-e há-há-hápog még azóta is?
.
-
Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Március 1, 2011, 9:42pm
-
Ezen a szalontai úton folyamatosan büntetnek, mi itt különösen vigyázunk, ha Váradra tartunk. Még szerencsére nem volt gondunk, vigyázni kell.
-
Hozzászólt Incze Éva Március 1, 2011, 4:18pm
-
Nálunk a világ így megyen...Meg is szoktuk...Ha útra megyünk, a személyiben mindig ott lapul a százas, ha kérik megfejeljük....Ha tiltakozunk mi járunk rosszul....
-
Hozzászólt Márkusz Uszkay Erzsébet Március 1, 2011, 4:09pm
-
Velem sajnos Magyarországon történt - volna - rendöri igazságtalanság, ha hagyom. Az még multszázadban (ezeredben) történt, amikor nagyon fel tudtam háborodni az akkoroak korrupcióján. Segélyt vittem egy nagy , rozoga volzwagen kombival, az anyósüléstöl a tetejéig meg voltam pakolva, s nem aludtam 12 órája, közeledve a keleti mai román határhor, diakónisszai igazolvánnyal. Nagy túmultus volt a görönygyös nyiregyházai úton, órákig álltunk és csigalassúsággal inkább "léptünk" egyet-egyet, legalább50 kocsi volt mögöttem, s legalább annyi elöttem. Odalép a magyar rendör és közli velem, hogy 10 mt-el hátrébb gyorsabban haladtam 70 km-el..
- Honnan veszi- kérdeztem
- a kollégám jelentette aki 50 mt-rre áll innen
- hát akkor az honnantudja, a sebességet- kérdem
- hát bemérte- feleli
- ugyan mivel- kérdem álmosan (kb.30 fokos meleg volt)
- le is fényképezte- mondja de már türelmetlenebbül
Elövettem egy darab papírt és írni kezdtem a felsö zsebén lévö plecsniröl a nevét.
- mit csinál maga itt
-felírom a nevét, hogy nagybátyámnak jelenthessem, a maga disznólkodását- feleltem
-ki a maga nagybátyja- kérdezte megijedve. megjegyzem még midig állt a sor.
- a belügy bünügyi oszályának a fönöke- mondtam magabiztosan, s még a nevét is hozzátettem
(amit 2 nappal elötte hallottam egy ügy kapcsán a Tv-ben )
A rendör szalutált, bocsánatot kért, s azt is hogy ne csináljak ügyet belöle, biztos a kolléga tévedett, gyorsan kiáll´titt a sorból ´s nagy igyekezettel - mindha mentö lettem volna erössen rikácsolva "félreállni az útból"- elöreterelt, utánam kiáltva "JÓ ÚTAT ASSZONYM". Hát ilyen is van, s nem is erdélyben
-
-
Amikor én mentem gyorsabban, a rendőr áthívott a rendőrautóba és bemutatta a videót az autóról, amivel jöttem, és a sebességet is kiírta. Ez az eset korrekt volt, és ezért is, eszembe sem jutott volna a megvesztegetés.
-
Hozzászólt Cseh Tamás Március 1, 2011, 12:03pm
-
Kolozsvár elején engem is vagy 2x megállítottak,sajnos fizetnem kellett,kézbe a rendőrnek.Szerinte 65-el mentem,kb. 60 helyett.Én csak a módszert nem szerettem,ill. nem voltam meggyőződve arról,hogy tényleg gyosabban mentem.Hogy is zajlott az egész: az ürge aki mellettem volt(rendőr persze) bemondta a rendszámomat a telefonba,a túloldalról(ki tudja az hol volt és mit csinált) ,bemondta az úgymond sebességemet:sasezeci-si-cinci.Úgy reálisabb lett volna,ha mondjuk az én rendszámommal kezdődő rendszámokat bemondja és a sebességeket,ha az enyém is elhangzik akkor lehet,hogy többel mentem.
Tehát az a lényeg,hogy úgy érzem becsapják a szegény utasokat.
Remélem érthető amit írtam,mert már lassan én sem értem(ez vicc volt)
-
Hozzászólt Dósa Fülöp Éva Március 1, 2011, 11:08am
-
A történet jó példa arra, hogy a szálkát a más szemében megleljük, a gerendát a magunkéban feledjük.
Van-e közülünk, aki minden jobb meggyőződése ellenére ne élvezné a másik fél megvesztegethetőségének előnyeit? Van-e aki minden helyzetben jó példával jár elől a törvények betartásában, önmaga fegyelmezésében?
Bitorlóinknak kétségtelenül vannak gyengéik. De mi nem hasonultunk-e hozzájuk? Könnyebb a rossz példát követni. Pedig az lett volna a dolgunk, hogy a jó példában maradva tanítsunk másokat. Megtesszük-e? Jó példával neveljük-e a következő generációt, vagy csak a szánk jár? Vagy be kell ismerjük a szomorú tényt, hogy aki képes lett volna, az elmenekült a világba szanaszét, akik pedig itthon maradtunk csak asszimilálódni vagyunk képesek a rosszhoz, a gyengéhez, a fegyelmezetlenhez?
Én úgy gondolom, hogy ezen kellene mindenkinek magának-magában elgondolkodnia.
És nem csak közlekedési vonatkozásban.
-
-
Az irás maga, akár még jónak is mondható, tanulságként is szólgálhat, de nem kevésbé elgondolkodtató az a tény, hogy az ominózus forgalmi tábla jelentésének figyelmen kivül hagyása, számtalan végzetes tragédia, tömeg szerencsétlenség és gyász okozója volt az idők folyamán. E forgalmi vétség -esetleges következményét tekintve- a leg súlyosabbak közé tartozik, melynek veszélyével, minden felelősen gondolkodó gépjárművezető tisztában van. Esetleges kivételt képeznek a vétlen útasok, netán a hátulsó üllésen helyet foglaló Gyerekek!
Mindettől eltekintve a korupció még korupció marad!
-
Hozzászólt László Emma Március 1, 2011, 10:47am
-
Nagyon tanulságos ! Hadd ne felejtsük, hogy bitorlóinknak vannak gyökeres gyengéi !
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz