"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Első húsvétom ideát
Jött a tavasz, és jött a húsvét is jóidővel, mezei zölddel, ahogy illik. Én is ünnepibe öltöztettem a lakást, poroltam, sikáltam, mostam, festettem sok pirostojást, azaz írtam is mindenféle színűt, hogy jobban örüljünk neki. Oly fösvények voltak abban az évben az oktatás vezérei, hogy húsvét után azonnal iskolába parancsoltak bennünket. Mindenki helyénvalónak is találta, csak én morogtam, hogy három nap a tavaszi vakáció.
-Mi, mit mondasz? -kérdezték ilyenkkor mindig az első munkahelyemen. Az szünet, nem vakáció, életükbe nem hallottak olyat.
Én meg mondtam:
- én se életemben, hogy eccerű szüntnek nevezzenek több napos pihenőt, ámbár ha belegondolok, nektek van igazatok, mert ez nem is vakáció, csak holmi tízperces szünettel ér fel ennyi küzdelmi idő után.
- Mit mondasz? Ki küzdött? Kinek kell küzdeni és mivel? Mondtam,
- a gyerekeknek a tanulással.
- Az nem küzdelmi idő, az szorgalmi idő.
Láttam rajta, hogy megint azt gondolja az esze ágában, hogy szerencsétlen erdélyi, nem ismeri a nyelvet.
Azért mertek annyira ravaszak lenni, hogy a kezdésre tették az iskola nyílt napjait. Én meg gondoltam egyet, "berendeztem" (teszem én már idézőjelbe, nehogy ti is félreértsétek, mert az a megállapításom, amint azt az előbbi példa is bizonyítja, hogy ideát bármit mondasz, szószerint veszik) egy virágkosarat piros- meg hímestojásokkal, s bevittem az iskolába. Néztek rám, mint a lőtt medvére. Volt egy kollégám azonban, akinek -rokonszakos lévén- megesett a szíve rajtam. Gyorsan odasomfordált, s a fülembe súgta-búgta, hogy hamar tegyem el a tojásokat, mert itt nem szokás ilyesmivel járni. Én makacs meg kitartottam a tojásaim mellett. Aki meglocsol, kap belőle. Hát inkasszáltam is néhány olyan pillantást, amely félreérthetetlenül kifejezte: elment az esze a fejércselédnek. Még néhányan próbálták magyarázni, hogy tegyem el, még nem látta mindenki, ne nevessen rajtam az egész tanári kar.
Én meg nem, s nem. Aprócska célzásokat tettem rá, hogy aki ezen nevet, azzal lehet ám a baj. Látták, hogy javíthatatlan vagyok, elálltak a szándékuktól, előttem az asztalon pedig egyre súlyosodott a tojásos kosár, miközben szülőhazám, Erdély, annak is a szűkebb része, Székelyföld Sepsiszék modern szokásai lebegtek lelki szemeim előtt. Locsoltunk, csakazértis! Terüljasztalkám volt az iskolákban is abban az időben, amikor még hivatalosan nem is volt Húsvét. Csakazértis. Úgy látszik -íme szemeimmel látom, eddig csak sejtettük-, a népszokások tiltott körülmények között inkább képesek virágozni.
Eljött az idő, hogy közös tevékenységre vonultunk le a tornaterembe. Én meg egy tétova, de dacos mozdulattal megragadtam a kosár fülét, s vittem a tojásaimat. Útközben még fogalmam sem volt, hogy hova teszem, de leltem a folyosón egy megterített, azaz leterített kisasztalt, annak a közepébe letettem. Közben a helyi tévé stábja bolyongott az iskolában, hogy felvegye az arra érdemes - áááá dehogy, a tévé nem így működik - ,az olyan képeket, amik nekik tetsznek, hogy hírt adjanak az iskolai eseményről. Meg is tették estefelé. Mit tudom én, minek kellett ott fontoskodni egy órát, a hír úgyis csak egy összetett mondatból állott, s közben bevillantották a tojásaimat, mint legérdekesebb látnivalót.
Szólj hozzá !
Kedves Sándor! Ennél tömörebben aligha lehetne összefoglalni a lényeget. Nagyon nehéz lesz a visszaigazodás! Egyik tanárképző főiskolán tanító ismerősöm - akinek tisztelem a véleményét - azt állítja, hogy a leendő pedagógusok zöme úgy ahogy van, alkalmatlan a pályára! Hol van hát az a pont, ahonnan elindulhatna a változás? Talán mindenkinek saját magában kellene először rendet csinálni... Országos kampány, társadalmi összefogás, hogy ébredjünk már fel? Hm... Lehet, hogy túl naiv vagyok... És a média kártékony szerepe... Mikor lép már életbe világhírű médiatörvényünk? Vagy az nem erről szól...?
Kedves Mária! A halloweent szerintem nem az angoltanárok vezették be, mint ahogy a köztéri párnacsatát sem. Ahogy a gyerekek - és sok szülő - viselkedik az iskolában talán leginkább arra vezethető vissza, hogy az elmúlt években csak a jogokat hangsúlyozták (és védték elvtelenül) a kötelességtudat valahogy erősen háttérbe szorult. Az én szigorú elveim szerint éppenhogy fordított volna a sorrend... Az iskola a társadalom része (tükre), ezért ami ott problémaként jelentkezik, nem lehet kizárólag iskolai szinten kezelni. Kósza gondolataimnak itt megálljt parancsolok. Nem vagyok kellően kiképezve a témára így ennél részletesebb elemzésre nem is merek vállalkozni...
Üdvözlettel: Zsuzsa
Kedves Sándor!
Így van, azonban a halloweenezés azért lett trend, mert az angoltanárok jól végzik a dolgukat. Nekik ugyanis kötelességük - mint ahogy az össszes többi nyelv tanárának is - a nyelvhez tartozó népi kultúra megtanítása. Remélem, a magyar tanároké is, azonban ők nem fektetnek erre hangsúlyt, mert azt hiszik, hogy azt a gyerek hozza otthonról, a fiatalabbaknak pedig már a Valentinnap van a tudatukban.
Gyerekeink sokmindenre képesek egy-egy ötösért (leginkább puskázni), mert igen helytelenül azt hiszik, hogy ezek a számok képviselik a tudásukat, pedig messze nem. Igértem én ötöst népdaléneklésért, locsolóversért, csárdásért, mert nem kellett félnem attól, hogy meg is kell adni. Meg is kaptam a kérdést, hogy vajon az öregek (mint például a nagyszüleik is) miért akarják annyira, hogy ezeket a hülye dalokat ők megtanulják, Miért nem képesek megérteni, hogy most más a szokás.
Aztán beszélgettünk az EU-ba lépésről. Szépen fel tudták mondani, hogy az nem lesz jó, mert elvesznek a néphagyományaink. Amikor megkérdeztem, hogy tegnapelőtt húsvétkor hányan voltak locsolni, egy gyerek emelte fel a kezét. Ő falun lakott (szerencsére). Kalácsot szinte sehol se ettek, de még tojást is kevés helyen festettek, elmentek viszont rokonlátogatóba, mert mindenkitől pénzt kaptak. Megjegyzem, karácsonyra is majdnem mindenki pénzt kap, hogy aztán azt csinálhasson vele amit akar.
Visszatérve az EU-ra végül belátták, hogy nem az fogja elvenni tőlük a hagyományokat és a szokásokat (nincs is hozzá semmi köze), hanem maguk mondanak le róla a modernség jegyében. Pl. miért kellene ballagáskor azt az ócska "számot" énekelni, hogy Gaudeamus igitur? A demokrácia jegyében meg mindenféle tánczenei szerzeményt énekelnek, ami természetesen rohadtul hangzik, mert nem arra szerezték őket, hogy 30-40-250 tagú képzetlen hangú kórus énekelje. Azt is fölöslegesen mondogattam, hogy többet kell gyakorolni, ebben az esetben is a rohammunka dívik: Előtte két nappal. Mint ahogy a dolgozatokra is úgy készülnek fel (egyébként, hogy mire kell kéthetente dolgozatot íratni???), s utána két nappal már semmit se tudanak az egész anyagból.
Más rendszert nem is lehet bevezetni, mert ők megszokták, hogy így tanulnak (leginkább magolnak), s én ezt én is szokjam meg. Addig még hagyján, amíg ezt csak a gyerek kéri, de a szülők is! Ha felteszek egy elgondolkodtató kérdést, hazarohannak és panaszkodnak, hogy olyan kérdeztem, amit nem is tanítottam nekik.
Summa-summárom, messze nem elég itt semmiféle okt.minisztériumi reform. A kutya mélyebbre van elásva.
Kedves Mária!
Érteni vélem szervilissé nyomorított pedagógusaink viselkedését. Bizony, a liberál-kozmopolita oktatáspolitikai évtizedek tobzódása után nem könnyű a visszaigazodás! Mindaddig, míg pedagógusképző intézeteinkben a Valentin napi szívecskék osztogatása meg a halloweenezés a trendi (újabban meg a párnacsatás "örömködés" dívik), addig semmi jó nem várható. A médiát most nem szapulnám...
Kedves Mária!
Őszintén sajnálom, hogy ilyen rossz tapasztalatokat gyűjtöttél az új helyeden. Én Magyarországon születtem, mégis kerültem már olyan helyzetbe, hogy nem akarták megérteni amit mondtam. (Megjegyzem, budapesti lévén nem használok tájszavakat, csak néha talán meghökkentően fogalmazok...) Ez a kicsi váratlanság, különbözőség éppen elég, hogy egyesek ne legyenek képesek értelmezni a hallottakat. Úgy gondolom, ez a jelenség egyszerűen a fogadó fél intelligenciáját minősíti, illetve korlátait jelzi. (És halkan azt is ide merem írni, hogy egy évtizedek óta tartó butítási folyamat eredménye...)
Az említett professzorral nagyonis egyetértek! Néhány éve egy "oktatási szakember" - a nevét elfelejtettem - állítólag még úgy nyilatkozott, hogy ha egy szót vagy kifejezést a gyerekek 80%-a nem ismer, az nem kerülhet be az olvasókönyvbe... Na de szerinte mikor jönne el az ideje, hogy megtanulják? És ugyan honnan, ha a könyvekből is kimarad? Éppen az a baj, hogy a mai elsősök egyre tekintélyesebb része szánalmasan gyér szókinccsel, fogalomrendszerrel, érzelmileg siváran kerül az iskolába. Ez a valódi oka, hogy nem értik amit olvasnak! Nem kihúzni, hanem megtanítani kellene, amit nem tudnak...
Sok sikert kívánok a munkádhoz és az élet minden más területén: Zsuzsa
Villantottál Mária, na ne értsétek félre ezt sem..:)))))))))))))))))
Engem, ha viccből románnak tituláltak a kollégáim eleinte, egy-egy ilyen bemondásomkor, a válaszom mindig hatásosnak bizonyult: a nénikéd... Ennyi elég is volt. Lassan aztán megtanultam magyarul, ma már jól beszélek.
Minden tájhoz, ahol laktunk, megtanultam alkalmazkodni, nem kilógni a sorból a beszédet illetően, meg másképpen is. Fenesen fenesisen, Krasznán krasznaiasan, Árpádon alföldiesen, Enyeden sokféleképpen, Vasban vasiasan miért ne?
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz