"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A kezdet
Szeptember 1., reggel hét óra. EL-SEM-HI-SZEM, EL-SEM-HI-SZEM, kántálja bugyiba és ünneplős blúzba öltözött legkisebb lányunk, miközben métereseket ugrik le-föl az ágyon. Két pamacs copfja leng, szeme elszántan izzik, szemmel láthatóan éppen a megfelelő állapotban van ahhoz, hogy elkezdje az első osztályt. Mire sikerül levadászni és ráadni az ünneplő szoknyát, haja csapzottan tapad a homlokára, de be nem áll a szája. Két nagyobb, nyolcadikos, ill. negyedikes testvére rezignáltan figyeli . A kicsi röpköd, csacsog, nyakába kerül a kis kártya, rajta a nevével és az osztály totemállatával, ami a teknősbéka,ezredjére átnézzük és átpakoljuk az ergonomikusra tervezett iskolatáska tartalmát. Helyére kerül az uzsonna, a tisztasági csomag, a váltócipő és ezer más praktikus apróság, ami megkönnyíti egy elsős életét. Minden kérés, ésszerű magyarázás (csak a sarokig vigyem) ellenére hátára emelem a dög nehéz ergonomikust. Kicsit megroggyan lendülete, mire a kapuhoz érünk. A két nagy már az utcán vigyorog, aztán elindulunk. A sarokig sem érünk, mire felsóhajt, azért nehéz ez az iskola. Becsületesen cipeli az osztályteremig, majd átveszem.
Az ajtóban a tanító néni széles mosollyal várja a népét, a teremben szinte hallik a sok riadt kis szív dobogása. Van, aki elpityeredik, a hátsó sorban hangosan elsírja magát egy nagymama. Az izgalmakat fokozandó, tanító néni bejelenti, az elsősök ma délelőtt kapják meg a kötelező védőoltást, a gyermekért az orvosi rendelő elé menjünk, s praktikusan alá is íratja a szülőkkel a listát, ami még arra is kitér, karba vagy farba kéri-e a tanuló az oltást. A lányom bal kezes, jobb karba kérjük.
Tanító néni szívélyesen elköszön a szülőktől, még egy puszi, egy intés, aztán kívül vagyok az iskola kapuján. Imitt-amott tétován leskelődő anyukákba futok, és míg hazafelé sétálok, gyanúsan elszorul a torkom és örülök, hogy nem találkozom ismerőssel.
A délelőtt szélsebesen elrepül, tizenegy után pár perccel megpillantom az én iskolás nagylányom. Lehajtott fejjel ballag, jobb karján az ünneplős blúz feltűrve, az ergonomikust cibálja maga után. Vihetem, kérdem a táska után nyúlva, de továbbra sem szól, lehajtott fejjel ballag mellettem. A sarkon tarka kutya ásít a napon. Hallgatunk. Fájt, simogatom meg óvatosan a karját. Ühüm, bólogat elgondolkodva. De képzeld anya, hogy fájt volna, ha farokba kapom. Némán bólogatok, és megyünk tovább. Elkezdődött.
Szólj hozzá !
...nagyon egyszerű,nagyon szép,"velem is megtörtént"esemény.Szívesen olvasnám legalább tizenkét évig a legkisebb lányod iskolakezdő napjának történetét s ha még élnék,megnézni mire vitte?-engedi-e,hogy elkísérd,hogy tudja-e hogy mi a farod és a farkod,s hogy milyen fiú nézi szerelemmel a két pamacs copfját??
-megvárom!-írd meg!!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz