Homofóbként kirekesztve

Újabb posztmodern varázsige. Ha valaki ilyen minősítést kap, bújhat el az ujja mögé, „monnyonle”[1], nincs mit keresnie a közéletben. Hát, amikor egy egész közösség, nemzetrész, ne ’adjisten vallás kap ilyen minősítést, megbélyegzést? Mindezt a toleranciát bőszen hirdetők, a haladást és a fejlődést, az abszolút erkölcsi értékek, igazságok, elvek átlépésével, arrogáns agresszivitással, képviselők szájából hallva, egyszerűen disszonáns, fület-lelket-értelmet zavaró, visszatetsző, mondhatni hazug álláspont.

Azt állítják, hogy azért akarunk népszavazni, hogy ez által toljuk a PSD szekerét, lepaktáljunk a magyarellenes Koalíció a Családért szervezettel, többszázmillió lejt elpocsékoljunk e fölösleges szavazósdira. Mert különben is ez a szavazás csak éket ver, kárt okoz, elmélyíti a társadalmi szakadékot, kisebbségeket ugraszt egymásnak, meleg-ellenes, nem oldja meg sem a családosok, sem a család nélküliek problémáját, meg hát demagóg, maradi, haladás-ellenes és egyebek. De a legfőbb „érvük” mindezek felett, hogy azért nem szavaznak, mert aki igennel voksol, az kirekesztő és homofób... Ők meg nem akarnak ilyenek lenni: sértené a liberális politikai ízlésdiktatúra önérzetét. 

Vagyis a keresztény ember,  – aki a normalitást vallja, az Isten által teremtett világban, a  férfi és nő által kötött házasságban, az erre alapuló családi életben, – a hímnemű férj és a nőnemű feleség, valamint az általuk nemzett, elfogadott és nevelt gyermekekben testesíti meg a társadalmat is fenntartó legkisebb közösséget. Nos, ők, a keresztények, akik vallják a családi élet szentségét, félnek, betegesen irtóznak a nemi eltévelyedésektől, sőt utálják azt.

Ezzel szemben a felvilágosult, szabadelvű, posztmodern, nemcsak hogy gőgösen vállalja „másságát”, feszít, tüntet azzal a nyilvános tereken, de a normálisabb többség torkán mindenáron lenyeletné a békát, mert ugye „ez a 21. század”. Mi az, hogy minket „elnyomnak”? Inkább átműteti magát, hiszen  neki mindenhez joga van. Nemcsak kvázi, valóságosan is olyan akar lenni, mint a többiek, miközben ő más... Halkan jegyzem meg, hogy az ellenérdekeltek remélik: egyre többen lesznek majd, akik e „jogokért” harcolnak. De mondja már meg valaki, a számszerű növekedés az igazság megszületésének velejárója? Attól, hogy egy hazugságot egyre többen szajkóznak, abból igazság lesz? Az igazság, az abszolút értékek, a természeti törvények, a teremtett világ szabályai nem változnak meg tüntetések és parlamenti szavazások eredményeképp. Ezt csak olyan elvetemültek gondolják, akik at hiszik: uralják az életet.

Magyarán, attól, hogy ők egyre többen lesznek, attól a bűn erény lesz? Még a törzsfejlődés során sem lett minőségi ugrás, csak egyesek szerették volna. A Napból nem lett Hold és fordítva.  És ők nem nevezik a bűnt bűnnek, bagatellizálnak, elkennek, hígítanak, viszonylagossá tesznek örök, napnál világosabb értékeket vagy szelektálnak a bűnök között, csak azért, mert az ő szívük joga eldönteni, mi a bűn és mi nem?  Akkor mi alapján szavaznak lelkiismeretük szerint, ha az nem Isten szava? Különben is a népszavazás nem valami ellen, hanem valamiért lesz. Hogy egyértelműsítsünk egy fogalmat. Hogy félreérthetetlenül azt jelentse, ami: nem házasfelek, hanem férfi és nő közös döntése. Ezen alapszik a család.

Ugyanez áll a divatos kirekesztés szóra is.

Mert ezek szerint Isten is kirekesztő, amikor a Sátánt nem engedi a mennyországba, és a sas is kirekesztő, amikor a fiókáit szó szerint kilöki a fészekből, hogy zuhanva tanuljanak meg önállóan repülni, és a mozigépész is kirekesztő, amikor leoltja a villanyt, és nem enged be senkit, amikor már megkezdődött a filmvetítés, és a munkaadó is kirekesztő, mert csak azzal köt szerződést, aki dolgozik, és nyugdíjat is csak annak biztosít, sőt, az iskola is kirekesztő, mert ha nem jár valaki iskolába, nem kaphat arról bizonyítványt, hogy elvégezte a nyolc általánost.

Tehát az is kirekesztés, ha az alkotmány nem jogosít fel házasságra olyanokat, akik nem is köthetnek ilyen szövetséget, hiszen nem felelnek meg a feltételeknek?

Jézus Krisztus azt mondja: „Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket és a nyomomban járnak. [...] A béres ellenben béres, elszalad, amikor jön a farkas, mert nem pásztora a juhoknak, csak béres. Én vagyok a Jó pásztor. [...] Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” (Jn 10,11-17) És ő azt szeretné, ha az akolon kívűl bóklászók is nyájához tartoznának.

De elsősorban azokat védi, akik követik őt, és ha kell, meghal értük.

Hogy ők éljenek.

sp

[1] Értsd: mondjon le!