Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Cipeltem a ganés szalmát,
hajamból ráztam ki a guanót,
szennyes úton hason csúszva
izzadtam. Feszült a drót,
mit körém font önnön
választásom sátánkarja.

Világölelő mosollyal indultam egykor.
Eltereltek kerítők és görbe utak,
játszi gondolatok és laposak,
az agyhűtő barátok is olykor.

A kristályhegyek kitértek előlem,
kivénhedt kofák árulták a mézet,
ideggubancoló szabályok szegték kedvem
gyakran. A szellemmel
találkoznom ritkán lehetett.

Veszélyből, sunyi ellenségből bőven jutott ,
lődörgő ítélet hugyozta igazát
fejemre, félszázad keringője lejtett
tánclépést, suhant el mellettem,
dallamát nem értem tetten.
Elvégeztetett.

Az állatfarm istállóiban struccok,
meddő tehenek, hivalkodó pávák között
éltem eddig. Hordtam a juhok
alá az almot, összehevenyészett
kis létrán naponta feljártam a tyúktojáshoz,
a villába szorult trágyaszag bűze,
a kopott lószerszámok most is kísértenek.

Nem marad más számomra, csak a vágta,
parazsat evő paripán vagy ló nélküli lovon
vágta, önmagamból önmagamig,
nem sok van már hátra!



Megtekintések: 104

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet Június 4, 2011, 10:09am

Kedves Erzsébet! Nagyon szép vers! - ezt tartom fontosnak hangsúlyozni.

A hangulat ami idáig vitt, nem vagyok kibékülve. Túl sokáig tart.

Abban igazad van, hogy annál jobb ha az ember kibeszéli, "kiírja" magából a sok keserűséget.

Szeretnék Tőled olvasni optimistább, derűsebb verseket is.Mert azt jelenti, hogy

azt a hangulatot, élményt tartod érdemesnek "megörökíteni".Adja Isten, hogy így legyen.

Hozzászólt Kovács Emil Lajos Június 3, 2011, 2:24pm
Hogy mennyi van hátra, nem a mi dolgunk, de a megélt dolgok a mi értékeink. Ha nehezen hordozható az is azt jelenti mennyire tele van a zsákunk.Lehetne könnyü, de ugyanakkor értéktelen is.
Hozzászólt Bálint Mária Június 3, 2011, 1:36pm

De egyre hosszabbnak tűnik.

Erzsébet, leírtad egy versben azt, amit én csak egy regényben tudnék.

Gratulálok.

Hozzászólt Filep Mária Június 3, 2011, 9:46am
Kedves Erzsébet! A versed számomra festmény és zene. Az érzelmeidhez kapcsolt képek élnek és ülnek , egy természet közeli alföldi ember számára mindenképpen. Örülök versednek, a mai nap ajándékának.
Az illusztrációként választott kép, véleményem szerint nem illik a vershez. Tudom, nem Te választottad.
Hozzászólt Kenesei Aurélia Május 28, 2011, 1:38pm
Másképp látom mint a Gizka,nem a szavak miatt nem véleményezik,véleményezzük ezt a verset hanem mert egy viszonylag nehéz,metaforikus vers.Napok óta olvasgatom,hol csak sorokat,hol egészében.Aztán fennakadtam az Erzsébet válaszán-a tanuló búcsúzásán s megértettem:-egy pedagógus csalódottsága,lemondása,"nem sok van már hátra".Kérdezem én tőled kedves Erzsébet,honnan tudod?-de, sok-sok nagyon sok van hátra.A lelkünkben a viharok lecsendesülnek,az emlékek megszépülnek.Nem firtatom,hogy jól értem-e a verset csak kívánom Neked,hogy írhass derűsebb,boldogabb verset.Örvendj,hogy van reggel és van este és olvassuk a verseid.
Hozzászólt Boros Magdolna Május 27, 2011, 8:52am
Csalódottság? Kiábrándultság? Gyönyörűen öntötted formába!
Hozzászólt Fekete Erzsébet Május 27, 2011, 6:48am
Kedves Ágnes, kedves Sándor! Nagyon köszönöm az értő olvasást, a visszhangot!
Hozzászólt Fekete Erzsébet Május 27, 2011, 6:47am

Gizka!

-:)))))

Aki a vers befogadásánál csak a szavak alapjelentésére figyel, és hiszi, hogy csak az és annyi a szöveg, inkább olvasson újságot, vagy nézzen Való Világot!

Sok évvel ezelőtt ballagáskor egy Móricz-idézettel búcsúzott tőlem az egyik kiváló tanítványom, amelynek csupán a lényegét tudom most visszaadni: az irodalmi mű befogadásához éppen annyi nyitottság, érzékenység, tehetség, ismeret, műveltség szükséges, mint a megírásához.

Köszönöm  a véleményed!!!

Hozzászólt Rokonál Ágnes Május 26, 2011, 9:25pm
Kisebbik lányom fest, festőnek tanul, festőbimbó ha úgy tetszik :) látom, ahogy lélekszakadva köröz az ecsettel, szinte bolydulásig hajszolja a színeket a vásznon ... hát, a versírás is ilyen lélekcsudaság. nemde?
Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 26, 2011, 9:30am
Kézcsókom küldöm - ismételten...

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek