Cipeltem a ganés szalmát,
hajamból ráztam ki a guanót,
szennyes úton hason csúszva
izzadtam. Feszült a drót,
mit körém font önnön
választásom sátánkarja.
Világölelő mosollyal indultam egykor.
Eltereltek kerítők és görbe utak,
játszi gondolatok és laposak,
az agyhűtő barátok is olykor.
A kristályhegyek kitértek előlem,
kivénhedt kofák árulták a mézet,
ideggubancoló szabályok szegték kedvem
gyakran. A szellemmel
találkoznom ritkán lehetett.
Veszélyből, sunyi ellenségből bőven jutott ,
lődörgő ítélet hugyozta igazát
fejemre, félszázad keringője lejtett
tánclépést, suhant el mellettem,
dallamát nem értem tetten.
Elvégeztetett.
Az állatfarm istállóiban struccok,
meddő tehenek, hivalkodó pávák között
éltem eddig. Hordtam a juhok
alá az almot, összehevenyészett
kis létrán naponta feljártam a tyúktojáshoz,
a villába szorult trágyaszag bűze,
a kopott lószerszámok most is kísértenek.
Nem marad más számomra, csak a vágta,
parazsat evő paripán vagy ló nélküli lovon
vágta, önmagamból önmagamig,
nem sok van már hátra!
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz