"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A múlt század elején szolgálólánynak nevezték,a mai átértékelésben bejárónőnek mondanánk.
Ilyen minőségben járt hozzánk is Ilona,egy Bekecs alji kis faluba,Nyárádszentimrére.Beleunhatott a
jövés-menésbe,mert szívesebben időzött nálunk.mint odahaza.Érthető volt,hisz hét testvére,mind
kisebbek,a fecskefészek nagyságú szobát teljesen betöltötték.Anyagi helyzetükből csak annyira
futotta,hogy napjában egyszer a hideg puliszka békésen megfért a vöröshagymával.Kétségbe vonható
állításom hitele,de saját meggyőződésem alapján merem kijelenteni,hogy ez volt a szomorú,megalázó
helyzet sok szegény családban a háború utáni években.Alkalmam volt megismerni Ilonáék népes
családját is.Édesanyám úgy döntött,hogy nálunk maradhat,amíg kedve tartja.Mosolygós,vidám kedélyű
teremtés volt,a becsületesség,a munkaszeretet megtestesítője.Hogy csípőficammal született és aztán
úgy is maradt,Isten akaratának tudta be.Azért sem haragudott,ha libegő járása miatt"tipis"Ilonának
nevezték.Ha még azt is elmondom,hogy írástudatlan volt,akkor teljes a kép.Kellemes hangja volt,szépen
énekelt.Tőle tanultam azt a dalt,amivel magát szokta mulattatni:Szép a rózsám,nincs hibája,csak egy
kicsit libegős a járása.Büszke volt,hogy róla is énekelnek.Töretlen kedélyével,gyerekes naivságával
belopta magát családunkba.Annyira ragaszkodott hozzám,mintha testvére lettem volna.Talán ösztönösen
érezte,amit gyerekes lelkivilága sugallt,de meglehet,hogy nem is volt gyerekkora.Egyébként kitűnő
mókamesternek bizonyult.,környezetét mindig megnevettette.Most is hangosan felkacagok,ha eszembe
jut,miként ébresztette fel Kalán Dénest,a harangozót,aki a kicsi széken ülve szundikált.Dénest észre
kellett venni,mert ha nem a harangot,akkor a lóbőrt húzta,ha aludt.Azt mondja Ilona:Nézze csak meg
Zoltika,ennek mindjárt csiriz lesz a torkában,s akkor elhallgat.A vén legény feje hátra bicsaklott,valahogy
úgy,mintha borotválnák,szája is tátva maradt.Ilona már hozta a csodaszert,az evőkanál finomlisztet és
az alvó harangozó szájába töltötte.Dénest úgy megviselte a köhögés,hogy majdnem megfulladt.Másik
alkalommal ruhákat tisztáztak a kútnál a szomszéd asszonnyal.Ilona a vizet merte.Tekintete,hogy
hová révedt,csak ő tudhatta,de a vödör hideg víz Jusztina néni nyakába szakadt.A gyanútlan asszonyt
a kádból kellett kihúzni.Szinte minden napra kitalált valami bohókás dolgot.Olyan lelkéből tudott kacagni,
hogy azt irigyelni lehetett.Tíz éves lehettem,amikor elhatároztam,hogy Ilonának megtanítom az ábécét.
Bántott,hogy nem tudja a nevét sem leírni.Nem nagyon hittem,hogy rááll ,de beleegyezett.Keserves
estéket töltöttünk az ábécéskönyv mellett a petróleum lámpa fényénél.Ilona serény keze a papíron
csigalassúsággal csak ákom-bákom betűformákat produkált,az írásjelek sehogy sem akartak testet ölteni.
Nagyon szenvedett szegény,tehetetlenségében sírva fakadt,alig tudtam lelket önteni bele Hamupipőke
történetével.Aztán mindent kezdtünk elölről.Akkor még nem sejtettem,ha nagy leszek,tanítani fogok,de
úgy éreztem,valami nagyon komoly és fontos dolgot cselekszem,hogy taníthatom Ilonát.Most már tudom.
Tanítványom a betűk nagy részét már ismerte,csak éppen nem sikerült azokat szavakká formálni.
Karácsony este volt.Szüleim templomba mentek.Ilona meg én otthon maradtunk és
vártuk az angyalt.A kis dobkályhában barátságosan duruzsolt a tűz,feledhetetlen,igazi békés karácsony
este volt.Az asztalnál ültem és a lámpa fényét bámultam.Hallottam,ahogy égés közben serceg a kanóc.
és látni véltem a lángban,ahogy a szomszéd kislányékhoz besurran az angyalka fényes karácsonyfával a
kezében.Mellém húzódik Ilona is,látni szeretné a karácsonyfás kis angyalt.Akkor vettem észre,hogy
kezében papírt és ceruzát szorongat.Halkan,némi határozottsággal hangjában annyit mond:Próbáljuk
meg,Zoltika!Felkönyököl az asztalra,a lámpa fölé hajlik és aztán...megindul a ceruza.Nekem úgy tűnik,
mintha az ásó vagy a kapa nyelét ragadná meg és azzal feszülne neki a papírnak.Mintha kőtömböket
mozgatna ceruzával.Jobbra-balra csavarodik,úgy tesz,mintha láthatatlan kötelékből szeretne szabadulni.
Fejét is ingatja,mormol valamit,talán ezzel akar nyomatékot adni nagy elhatározásának...Nem akarok
hinni a szememnek,pedig ott van a maga valóságában leírva:Demeter!,és a ceruza nem áll meg.Lassan
ugyan,de formálódik Ilona is.Sikerült! Istenem,milyen boldogok vagyunk!A legszebb karácsony,amire
emlékszem valaha is.Ekkor hirtelen valami fényesen fellobban és lángolni kezd.Fel sem tudom fogni,
mi történt.Mint egy üstökös,úgy szaladja körbe az asztalt.Befont, hosszú fekete haja úgy szórja a
szikrát,mint a mesebeli sárkány.Két kezével a fejéhez kap, aztán a szekrény melletti fürdőkádba bukik.
Az történt ugyanis,hogy írás közben a lámpa fölé hajolva a dús haj lángra lobbant.Így lett világosság
jelképesen is Ilona fejében azon a nevezetes karácsony estén..
Szólj hozzá !
Kedves Zoltán!
Nem tudom,hogy emlékszel-.e Rám, Én fényképen örzőm a Madarasi- paplak tornácán eltöltött pár óra emlékét.
Nagyon kedves az elbeszélésed,Ilonáról,akire ilyen szépen -emberül emlékszel vissza.Nekem is vannak hasonló emlékeim,igy nagyon eggyütt éreztem Veled.
Gratulálok,
Kellemes karácsonyi emlékezést kivánok.
Üdvözöl Szekeres Zsóka
Olvasom a blogot és a hozzászólásokat és egy cigánylány esete jut eszembe akit évekkel ezelőtt írni tanítottam.Kéregetni járt hozzánk 10-11 évesen,és eltökéltem hogy megtanítom írni-olvasni,hogy teljesülhessen esetleg a leghőbb vágya az életben:takaríthasson valahol egy lépcsőházban,és persze tájékozódni tudjon ebben a világban.A jó szándék mindkettőnk részéről meg volt,de az eredmény sajnos elmaradt.Sosem tanult meg 2 betűt sem összeolvasni.Hogy mi lehetett az oka azt ma sem tudom.Viszont rajta keresztül közelebbről megismerhettem a cigányok sanyarú helyzetét és kissé a gondolkozásukat is.Mondhatom hogy nagyon elszomorító élmény volt.
Kedves Barátaim!
Jóleső érzés olvasni megtisztelő véleményeitek,amit szerény kis írásom
váltott ki Bennetek.Vegyétek úgy,hogy odaloptam emlékeitek karácsonyfái alá,
Biztos vagyok,hogy sok olvasóban a feledhetetlen gyerekkor elevenedik meg.
Legyen boldog és békés a karácsonyotok!
Ezt a történetet olvasva visszarepültem a gyerekkoromba, amikor a falun élő rokonoknál nyaraltam, vagy teleltem. Hálás vagyok a Jó Istennek, hogy részem lehetett abból az egyszerű, békés, csendes életből, amikor még petróleum lámpa mellett olvastunk, malmoztunk(kukoricával és paszuly szemekkel) az unokatestvéreimmel. Nagyon jó volt, de csak most tudjuk igazán értékelni azokat a meghitt pillanatokat.
Szép volt a történet. Gratulálok!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz