Csinálhatsz amit akarsz végre
nem bolygat szemérmetlen nézet ,
bűnbánatom a zsebembe rejtem
ha netalán elfogna védekezésed.

Kiütött a csömör piros ajkamon
mégis kockáztatsz ártatlanul ,
gondolod nem vagy énednek ura
hadd hogy magyarázzam meg újra.

Gyakran ébredek hétköznapokon
mázlis bonyodalom a mondatod 
mondd miért dereng fény arcodon
mikor meg a bókod is ártalom  ?

Vedd kihívásnak kemény szavaim
fesd az ördögöt gyakran a falra ,
mérgezd meg vizemet határozottan
s gondolj a félszavaim kiáltására.

Fond magad köré sok lódításaid ,
mik legyenek neked boldogságaid
csábításaid legyenek ostobaságaid ,
durrants hogy hallják kiáltásaid. [W.B.]