Kikapcsolás
-Talán sci-fi novella-
Írta:Attila-benczi

Megreccsent a padló, ajtóm nyikorogva kinyílt. Nem láttam semmit, csak éreztem.
---------------
- Állj fel! - dörrent egy hang.
Épp a táskámba kotorásztam. Reflexből felálltam.
- Ki az? Hogy jöttél be?
Az előtér sötétjéből, valami, valaki mozdul. Szobámban is félhomály dereng, asztali lámpám fényénél nem látok semmit.
- Hol van? Nem kérdezem még egyszer te vénember! - üvöltött a hang, de látni még mindig nem láttam senkit.
- Bocs haver, de egyáltalán mit keresel vagy kit keresel? - de ekkora már a görbebotom szorongattam, amit ajándékba vettem.
Végre, belépet a szobámba, de még mindig nem láttam, csak a padlón hallottam cipője kopogását.
---------------
Kitört belőlem a kacagás. Egy hosszú zöld bőrkabátos, napszemüveges törpe állt előttem. Bal kezében, nála, másfélszer nagyobb faragott botot szorongatott és felém hadonászott vele.
- Várj! Te ki vagy idegen? Nem hasonlítasz Rá?- hangján érződőt a meglepetés.
- Nézd, bocsáss meg, hogy kikacagtalak, a hangod után azt hittem egy óriás vagy! - közben hellyel kínáltam,
Magam is visszaültem a székre.
Lazán a szoba sarkába dobtam a táskám. Megijedt, felugrott és botjával kezdett hadonászni.
Figyeltem a botnak röppályáját, megfogtam. Ki akarta rántani a kezemből.
- Ülj le. Beszéljük meg. - kértem szépen és a botot elvettem tőle. Akkor jöttem rá, hogy... Vak.
Reszketett a zokogástól. Egy nagy piros kendőbe törölte meg az orrát.
- Bocsáss meg idegen! De egy szív alakú fekete követ keresek, amit évekkel ezelőtt elvittek tőlem - trombitaszóként harsant, ahogy az orrát kifújta.
------------------
Hölgyeim és uraim!
Elnézésüket kérjük,hogy a filmet megszakítjuk.
Kapitány úr, mindenkit felkér, hogy csatolják be az öveiket. Hajoljanak előre és érintsék meg a térdüket.
Perceken belül egy erős légáramlatba kerülünk.
Köszönjük megértésüket.
----------------------
Na, jól van Pennyi! A tévét kikapcsolom. Késő van. Gyere, egyél, aztán kiteszlek éjszakára,most jó idő van.
-------------------
Megint hajnalban kelek, újabb melónap!