Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Kinek lesz igaza?
Harmatos reggel. Friss levegő, a nap még álmosan bujkál. Az Öreg felkel. Frissen, ahogyan azt hosszú évtizedek óta teszi. Nem olyan fürgén, mint egykor, kopnak a zsanérok, roppannak már az ízületek, de a lendület töretlen. Ül egy kicsit az ágy szélén. A konyhából szöszmötölés hangja, óvatosan koppan az öreg, csorba bögre. Az Öreg elmosolyodik. Megszokott hangok, évtizedek óta.
Feláll az ágyról, mely megkönnyebbülten nyikordul egy vékonyat. Odalép a kopott, kék lavórhoz, egyetlen pillantással nyugtázza a meghatározhatatlan formájú fekete foltot az alján. Lepattant a zománca, amikor a pajkos gyerekek rohangászás közben leverték. Mégis ismeri a foltot. Valahogy hozzátartozik. Gyakorlott mozdulatokkal megmosdik. Felveszi a nadrágot. Kiszolgálta gazdáját a kopott ruhadarab, a vidám kis folt az ülepén boldogan virít. Mosolyogva ölti magára. Orrát megcsapja az állott ruha szaga. Mit szaga, illata. Hozzátartozik, kimoshatatlanul. Az idő szaga. Kitörölhetetlen.
A konyhában a megszokott illatok. Anya szapora mozdulattal töri kolbászt, sercegve hasad a szalonna. A csorba, öreg bögrében habosan harsan a friss tej. Az öreg szeme kutat az asztalon, aztán megtalálja amit keres. A mázgás kis üveget, benne a gyöngyöző, sárgás erőt. Papramorgó, ebből is dukál egy kupica ébredéskor.
Nyílik az ajtó, Pajtás lomposan odébb moccan.
- Jankó! - kiált fel Anya. – Fiam, gyere gyorsan, egyél.
Jankó mosolyog, megöleli Anyát, kezet fog az Öreggel. Leül az asztalhoz, mosolyogva hárít.
- Koleszterin, Anya, koleszterin!
- Ejj, fiam, mikor olyan sovány vagy… - dohog Anya
- Ajándékot hoztam!
Anya fel sem pillant, szeli a nagy, kerek, illatos kenyeret. Jankó kinyitja a csodatáskáját és előhúz egy kicsinyke dobozt. Az Öreg meghökkenve nézi. Anya kezében megáll a kés.
- Mobiltelefon – mondja ki a varázsszót Jankó.
- Az meg minek? – kérdi az öreg mosolyogva. Mert Jankó nem érti. Nem érti, hogy nekik az ő világuk a jó. Az a kopott, jól bevált, öreg világ, amely magába zárja a régi emlékeket, a fiatal éveiket, a felnőttkorukat és az időt, amely illatosra festi az öreg nadrágot, amely kopottá teszi a kék lavórt, amely már szeretőn öleli a háborús éveket is, bármilyen szörnyűek is voltak. Mert az az ő igazi világuk. A mostaniban ugyanis nem találnák helyüket. Szövetség ez Anya és az Öreg között. Boldog, örök szövetség, melynek része ugyan Jankó, de nem alkotóeleme. Ő a maga kis szövetségét építi, immár Jánosként. Bár valószínűleg annak sohasem lesz része egy ócska, kincset érő, kopott kis nadrág.
Kinek lesz igaza?
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Május 1, 2012, 10:46am
-
Ez a jelenre is ugyanúgy érvényes.Ha akarjuk.És nagyon.35 évi házasság után,hazaérkezéskor úgy érzem: ez a mi "csigaházunk".A kettőnk világa.Kincset érő fillére emlékeinkkel.Mentsvár a körülöttünk egyre "fakuló",értékrendvesztett világ elől.
"Boldog, örök szövetség, melynek része ugyan Jankó, de nem alkotóeleme."-Nagy igazságot írtál.
-
Hozzászólt Tőtős Emese Április 29, 2012, 10:36pm
-
Köszönöm, hogy vissza vittél a múltba. Az öregeknek a maguk szemszögéből igazuk van mindig. Ez az ő világuk és ebből nem engednek.
-
Hozzászólt Nagy Kata Április 27, 2012, 9:53pm
-
Kedves János, köszönöm szépen. Valóban, gyermekkoromban rengetegszer mentünk Nagyanyámmal idős rokonokhoz látogatóba. Akik meghatóan ragaszkodtak a kicsi tárgyaikhoz, megvigyázták a dolgaikat, becsülték az életet, tisztelték egymást. És ez a hangulat valahogyan belém ivódott, kitörölhetetlenül. Hát így született ez az írás:)
-
Hozzászólt Győrffy János Április 27, 2012, 9:50pm
-
Kedves Kata...Gratulálok, nagyon emberi, élethű és megértő az írásod...Feltételezem, volt honnan tapasztalatot szerez, mert ezt az ,,életminőséget" kitalálni ... NEM LEHET...Honnan tudom??,Mert magam is közelitek a ,,főszereplődhöz" és megértem őt...és tisztelem őt...és tisztelek mindenkit aki ,,tiszteli őt" és kivánom fiatalabb olvasóid is elérjék ekl ezt a kort, hogy megértsenek...o))
Köszönet a szép írásodért GY.János./még csak...7X...o)))...o))
-
-
Mária, én is abban a világban nőttem fel. És olyan, de olyan jókat lehetett gyertyafénynél olvasni, hogy ihaj. És persze 2012-ben már nem kell mamutra vadászni meg kővel tüzet csiholni, de az értékeket is eldobáljuk egy vacak gyorsfagyasztott kajáért meg egy nyamvadt öngyújtóért. Valahol elcsúsztunk, ezért született meg ez az írás. Gondolatébresztőnek...Én hiányolom a klasszikus értelemben vett családokat.
-
Hozzászólt Bálint Mária Április 27, 2012, 3:24pm
-
Kata! A fiataloknak nincs idejük semmire. Nekünk Erdélyieknek akkor is volt, mert ha jól megfontoljuk, jót tett az a TV-szüneteltetés (ámbár a lányom szinte megvigasztalhatatlanul zokogott, amikor kispórolták a mesét is a napi adásból), olvastunk, kapkodtuk ki egymás kezéből a könyveket, volt időnk társasági életet élni, azaz emberit. Kirándulni jártunk a hegyekbe, az Olt/Szamos/Maros...-partra, sütöttük a szabadban a "lajbielő nagyságú flékenyeket", összejöttünk, sütöttünk főztünk, beszélgettünk, beszélgettünk, beszélgettünk, sok-sok népdalt énekeltünk, s mindenben kisegítettük egymást, amiben csak tudtuk, s az nem volt kevés. Tudtuk. Most meg azt kérdezik többen is: jójó, fontos az összetertás, de azt hogy kell.
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 26, 2012, 8:32pm
-
"Mert az az ő igazi világuk. A mostaniban ugyanis nem találnák helyüket."
Mindenki életében előbb-utóbb elkövetkezik ez az állapot, akkor is, ha nem hisszük, nem várjuk.A fiatalokat nyilvánvalóan nem foglalkoztatja a majdani öregségük, de biztosan megértőbbek lennének, ha a szülők, nagyszülők közelségében élnék az életüket (nem feltétlenül együttélésre, hanem szoros kapcsolatra gondolok). Egy többgenerációs, jó kapcsolatokat ápoló családban fel lehet készülni az életre: meg lehet tanulni a kisgyerekek nevelését, az öregek gondozását, az egymáshoz való alkalmazkodást...
-
Hozzászólt Bicescu Ida Április 26, 2012, 4:13pm
-
Gyonyoru es nagyon igaz.. Magunkra ismerek! Atkuldenem a fiamnak de mint Janos, o sem ertene.Nemis kell.MAjd eljon az o ideje is.
-
Hozzászólt Szauer Ottó Zoltán Április 26, 2012, 4:09pm
-
Emlékeznem kell a "régi jó"idöre, visszavágyok a fiatal éveimhez. Nosztalgia. De csak egy pillanatig, aztán megjön a józan eszem, most jobb!!!
-
-
Csodás-ahogy e sorokat olvastam,nagyszüleim jutottak eszembe igaz már rég elmentek,én sem vagyok már fiatal.De ezek az életképek vissza köszönnek ennyi év után is.
Hálám!köszönöm...
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz