Kis örömök és boldogság, a két emberi érzés, egy testvérpárt alkot Az öröm a kistestvér, a boldogság meg a bátya. Hihetetlen, de ezen, fogalmak hajtják előre az embert a minél nagyobb teljesítmények felé, meg a nagy érzések átéléséhez nélkülözhetetlenek. A minden napjainkba többé - kevésbé jelen vannak, és irányítják hangulatunk, befolyásolják kedélyi állapotunk.            .        Mi gyűjtök ezt az örök igazságot, fedeztük fel, és élünk velük, nagyon jó barátságba.

         Egy gyűjtőnek bármilyen témájú gyűjteménye van, az a legszebb, az –az igazi, az, szent számára. Szívesen beszél róla, kérésre meg mutatja, és egyesek kiállításokra viszik, vagy ha nagyobb a gyűjteménye ő maga szervez kiállítást belőle. Persze azért vannak kivételek is.

        Minden gyűjtemény egyel, kezdődik, és ha párja akad az nem más, mint egy kis öröm. Több ilyen kis öröm egymás után, gondolom, kitalálták az a boldogság. Ez alapszabály szerintem mindenkinek az életébe, amely ilyen vagy olyan formába de jelen van. Akinek kis mértékbe jut ki belőle az, savanyú, nem sikeres, barátságtalan, befelé forduló, irigy személy. Nincs, vagy kevés a barátja, és nem sokan szívlelik ő méltóságát. Ebből kifolyólag, a pillanatnyi boldogtalanság, sikerélmény hiány, és ha ez huzamosabb ideig tart, akkor még az élet céltalansága is lebegni kezd lelki szemei előtt.

         Mi gyűjtők, ezt a kellemetlen állapotot úgy kerüljük el, védjük ki, hogy provokáljuk a szerencsénk, és tetszésünk szerint elkezdünk valamit gyűjteni, majd csere - bérelni. Az a valami minden darabja egy kis öröm számunkra, amikor meg kapjuk, elcseréljük, vagy meg vásároljuk. Ezen, kis örömöket  összegyűjtve, azok alkotják és hozzák el nekünk a boldogságot. Boldogság, számunkra az is, amikor mindezen kis összegyűjtött örömöket más embertársainkkal is meg tudjuk osztani. Lám ezért szerveztük meg a Hobbi Cserebere Klubot, majd minden évben a tagság kiállításait, mindnyájunk örömére, boldogságára, ahogyan azt tettük ez idáig is.

     (Szemelvény a 2014 dec. 28 Hobbi Cserebere Klub tagságának 14. kiállításának megnyitó beszédéből)

        Folytatva a gondolatot, bizonyára sokan észrevették, hogy vannak nehéz napjaik, amikor semmi se sikerül, úgymond nem jön ki a lépés. Már a napja úgy kezdődik, hogy a neki fogott feladatot, nem tudja, véghez vinni, megoldani. A következő feladatnak is nekifog, de az se megy. Ilyenkor már kezdődik a lehangolódás, kedvszegés, ingerült lesz, és a napja, élete kezd elviselhetetlenné válni. Ebből kifolyólag nincs meg a jó hangulata, kellemes kedélyállapota, és mindentől el van menve a kedve, nem bírjuk magunk mellett embertársaik közelségét, főleg ha mosolyognak, nevetnek, és gondtalannak látszanak, sokszor még az élet is teher az ilyen ember számára.

          Ezen a letargikus állapoton könnyen lehet segíteni –nem kel gyűjtőnek lenni, csak átvitt értelembe – és mindjárt derűsebb lesz a napunk. Mi is a titka? Mit kell tennünk, hogy hangulatunk jóra forduljon, jobban érezzük magunkat?

Az apró átélhető örömökhöz kell fordulni, amit mi magunk irányíthatunk, és tüzünk ki célul. Pontosabban, egy olyan elvégezhető, megoldható munkát, feladatot kell keresni, amit biztosan tudja, hogy 100% teljesíteni tud. Ez lehet, egy ablakpucolás, mosogatás, fiókrendezés, levélírás stb. a lényeg az, hogy maradéktalanul tudja teljesíteni, az elvégzett feladatot és ön legyen megelégedve, ami majd egy jóleső érzést kölcsönöz.

          Ilyen kis elvégzett munkák, sikeres feladatok megoldása, amelynek a sokasága hozza a feloldódást, az elmaradt siker élményt, jó hangulatot, ami végül is egy kis örömhöz juttat el.

          Az örömök megéléséhez, oly kevés erőfeszítés kell, hogy megéri azt naponta többször is gyakorolni, főleg ha tudjuk, hogy valami nehéz feladat- teljesítése előtt állunk.

        Sokszor akaratunk ellenére okozunk, idézünk elő ilyen kis örömet: mosoly, kedves tekintet, egy bizalmas érintés, dicséret, előzékenység, udvariasság, szép beszéd, és így tovább ami, oly kedves és oly jól esik embertársainknak. Viszont, az ellenkezője is igaz.

          Ha már megvannak a kis örömek, akkor csak egy átgondolás, a kis örömek számbavétele, és mi lehet az eredmény?  Nem más mit a jóleső boldogság. Gondolván, mindezeket sikerült megoldanom, elvégeznem. Most nem marad más hátra, hogy e boldogságot igen és magunkévá téve örvendjünk neki, és ha lehetőség úgy adódik, akkor meg is osszuk őt, ezzel még jobban fokozni tudjuk, lelki világunk szépségét.

           Lám, a recept meg van: sok kis öröm egy csokorba fonva hozza a boldogságot, amit ha meg osztasz mással is, az eredménye lehet akár egy nagy boldogság is. Egyszerűnek, könnyűnek tünik, csak hát elszántság, és akarat kell a megvalósításához.

Kézdivásárhely

2014-02-03                                                                              Beke Ernő.