Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Kiszámoló

Világéletében tanított atyánkfia, jobbára matekot, fizikából meg inkább „tudományoskodott”, s megfordult szinte minden iskolatípusban. Immár magányosan, betegség, rokkantnyugdíjazás után is változatlan szenvedéllyel tanít, órarendszerűen fogadva a „pótlásra szorulókat”.

Otthonát egy kisebb gimnázium jól felszerelt fizikaszertárának vélnénk, ha az összképet nem zavarná az ágy, némi tisztálkodó felszerelés, no meg egy hatalmas polcrendszer, telis-teli könyvvel, hanglemezzel, kazettával. Szenvedélyesen érdekli a történelem, már csak a személyes érintettség okán is, hiszen felvidéki szülővárosát ide-oda sodorta a huszadik századi forgószél, zeneszeretetét meg kántortanító felmenőitől örökölte.

Igazi homo ludens! Gyermekeivel annak idején a számok nyelvén kommunikált, ilyeténképpen: Menj el 502-re, itt a tételsor, ha esetleg nincs, nézd meg 593-nál, ott biztosan kapsz, hazafelé jövet meg 175-nél váltsd ki ezt! A számok lépésekben értendők. Dekódolva: vásárolj be a vegyesboltban, ha valamit nem kapsz, menj át a kispiacra, majd váltsd ki gyógyszereimet a patikában! Ugyanígy – többször lelépve s az adatokat átlagolva - számította ki a trafik, a zöldséges, meg a cipész lakásától mért távolságát is.

A számokban, szokta mondani, még soha sem csalódtam! A pí az keleten is, nyugaton is 3.14, az ánégyzetmegbénégyzet mindenütt cénégyzet, a fizikában meg a kémiában olyan nincs, hogy „lehet”, meg „bizonyára”, mint némely társadalomtudományban (leginkább a finnugor nyelvrokonítás meg az őstörténeti kutatások dilettantizmusa dühítette), summa summarum: Sók, savak, bázisok ott - szók, szavak, frázisok meg itt!

Mikor gyermekei-unokái messzire repültek, atyánkfia új számolósdi után nézett. Pár éve elkezdte mérni a postaládájába kéretlenül bedobált meghívókat, prospektusokat, katalógusok meg reklámújságok tömegét, miket senki sem olvas, hisz szinte azonnal a lépcsőházi gyűjtőládában landolnak – a szemfüles terjesztők újabban már eleve oda is dobják. Az utolsó négy év mérlege (kerekítve): 3, 5, 8 és 13 kilogramm. Legnagyobb sajnálatára, idén nem folytatódhat e szép, fibonaccis számsor, mivel máris 6-nál tart, s hol van még a Szilveszter!

Megtekintések: 483

Tetszik

23 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bálint Mária Február 28, 2012, 11:10pm: Lépések... én is sokszor számolgattam őket. 460 ha a bejárattól balra kerülöd meg a kilenses diákotthont Kolozsvárott, 432, ha jobbról. Akkor már ott is vagy "otthon" a hatosnál. Jó ezt tudni, ha valakinek valamiért fáj a lába, talpa, gyenge a szíve...

Ha végigszaladsz a földszinti folyosón, s a hátsó lépcsőn rohansz fel az emeletre, megelőzöd a tanárt, s nem késel el, pedig 16 lépéssel többet teszel meg. Ha az elülsőn rohansz fel, leütöd a tanárt a kanyarban, nem jó taktika. Ilyen, s effélék.

Hozzászólt Nagy Magdolna Február 28, 2012, 11:42am: Helyesbítek: nem ruhát, hanem gúnyát, és elnézést kérek a bakiért.

Hozzászólt Nagy Magdolna Február 28, 2012, 10:27am: A szertárról jut eszembe nagyenyedi diákságom. Természetrajz és biológia szertárba menekültünk a tanulótársnőmmel egy kis csendért, (az államvizsgára való felkészülés idején) ha volt egy kis szabadidőnk, a szilenciumi kötelező mellett. Kortárs költő volt Kiss Jenő, tőle bifláztuk éppen az Úti rapszódiát, hogy idézhessünk ha ne adj'isten modern költészetből kapnánk tételt. Most is emlékszem pár sorra:

..."egyszer minden vándor hazatér,

A gyűrött ruhát meg kell mángorolni,

és tiszta kell, ha fogytán a fejér....

És gazdag lelkem úgy teszem elétek,

mint madárlátta búzakenyeret."

Hozzászólt Boros Magdolna Február 27, 2012, 10:20pm: Igen, a számokban nem lehet csalódni! A pi mindig, mindenütt ugyanannyi. A rendszerváltást, az iskolában mi, történelem tanárok éreztük leginkább. Mennyi mindenről és mindenkiről hullott le a lepel! Fehér foltok azért még ma is akadnak!

Hozzászólt Rokonál Ágnes Február 27, 2012, 8:48pm: Sajnos, a vásárlóerő megtartásáért bármennyi, bármilyen színes papír sem eléggé sok. Sokk! azonban, ha nem szelektív gyűjtőben landol. Talán néhány kóbor lépcsőház-lakó tud belőlük lepedőt s takarót építeni éjszakára...